2021.07.02

Elemzések

Alkotmány, nemzet és identitás III. A történeti alkotmány vívmányainak helye a magyar alkotmányos rendszerben

Magyarországon 1949-ig történeti alkotmány volt érvényben, amely a történelmi fejlődés különböző időszakaiban alkotott törvényeket és a hosszú századok alatt kialakult szokásjogi szabályokat foglalta magában. Kartális alkotmányról először az 1949. évi XX. törvény kapcsán beszélhetünk, amely egy diktatúra oktrojált alkotmánya lévén nem tartozik a szerves alkotmányfejlődés folyamatába. Az Alaptörvény a történeti alkotmány majdnem 1000 éves hagyományát a jogfolytonosság problémájának szem előtt tartásával valamelyest újra az alkotmányos rendszer részévé tette, amennyiben az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében kötelező értelmezési keretté emelte azt. Arról, hogy ez a mozzanat mennyiben vezette vissza a történeti alkotmányt a magyar alkotmányos rendszerbe, megoszlanak a vélemények. Azt a következményt azonban kétségkívül maga után vonta, hogy a történeti alkotmány vívmányainak fogalmával komolyabban és mélyebben foglalkozik mind a szakirodalom, mind az alkotmány értelmezésére elsősorban hivatott alkotmánybíróság. Jelen tanulmányban a magyar történeti alkotmány jelentőségének bemutatására vállalkozom.

Előző tanulmányaimban az alkotmányos identitás fogalmával, annak különböző aspektusainak bemutatásával foglalkoztam, így óhatatlanul is szó esett a történeti alkotmány vívmányainak újszerű, az Alaptörvény által meghonosított fogalmáról. Mind az alkotmányozó, mind az Alkotmánybíróság szoros összefüggésbe hozta az alkotmányos önazonosság kérdését a történeti alkotmány vívmányaival, így a magyar állam identitásának kérdését vizsgálva megkerülhetetlen e vívmányok körülhatárolása. Elsőként Magyarország alkotmányfejlődésének fogalmi alapjait tekintem át, ezt követően az Alaptörvény által nyújtott támpontokat, az ezzel összefüggő szakirodalmi álláspontokat, valamint alkotmánybírósági gyakorlatot mutatom be. Végezetül pedig a történeti alkotmánynak egy speciális, nemzeti jelenségét elemzem, amely évszázadokon átívelően, a mai napig hatóan alakította a magyar közjogi rendszert: ez a szentkorona-eszme története.

Fogalmi alapok

A történeti alkotmány vívmányainak magyar jogrendszerben betöltött helyét vizsgálva elsőként azt a kérdést kell feltennünk, mit is nevezünk alkotmánynak? Erre a kérdésre azt gondolnánk, létezik egy egységes, mindent magában foglaló definíció, ennek ellenére a válasz valamelyest megközelítés kérdése. Napjaink általánosan elfogadott meghatározása szerint az alkotmány „egy olyan alaptörvény amelynek feladata a nemzeti egység szimbólumának kifejezésre juttatása, legfőbb értéke az egyéni szabadság és ezáltal az államhatalom korlátozottságának elismerése.”[i] Ugyanakkor hozzá kell fűznünk azt is, hogy egy demokratikus alkotmány nem csupán a politikai hatalom korlátait és a hatalmi döntések kereteit határozza meg, hanem „az egész közélet közjót szolgáló tartalmát, mint a politikai, gazdasági, kulturális és szociális viszonyok alapvonásait.”[ii]

Az alkotmányoknak két nagy kategóriája, típusa jött létre a történelem során: a kartális, valamint a történeti alkotmány. Kartális alkotmányról akkor beszélünk, amikor a legfőbb alkotmányos szabályok egy a jogforrási hierarchia csúcsán álló törvénybe rendezve kerülnek elfogadásra az alkotmányozó hatalom által.[iii]A kartális alkotmány mellett a szokásjognak kisebb szerep jut, mint a történeti alkotmány esetében. Előnye, hogy könnyen hozzáférhető és értelmezhető. Hátránya, hogy egy adott történelmi pillanat terméke, amit később módosítani kell, de ez általában nehézkes, formákhoz kötött.”[iv] A kartális alkotmányok kora a 19. században köszöntött be, azóta azonban Európában is meghatározó alkotmánytípussá vált.

A történeti alkotmányokra gyakran „íratlan” alkotmányként is hivatkoznak, azonban ez nem teljesen állja meg a helyét. A történeti alkotmány körébe tartozó joganyag nagy része ugyanis egykor írott jogként volt érvényben. Az alkotmányok e fajtájának lényege, hogy „a történelmi fejlődés különböző időszakaiban alkotott törvényeket és a hosszú századok alatt szervesült szokásjogi szabályokat foglalja magában.”[v] Ebben az esetben azonban – ellentétben a kartális alkotmánnyal – nem egy egybeszerkesztett legfőbb törvényről van szó. Azt az alkotmányt nevezzük így, „amely egy adott ország történelmi fejlődése során folyamatosan jön létre, létezik és alakul, úgy, hogy az alkotmányt alkotó alkotmányjogi szabályokat a történelmi fejlődés folyamán megszülető, egymást felváltó, kiegészítő, módosító törvények, más alkotmányjogi jellegű jogszabályok, illetve a szokásjog szabályrendszere foglalják magukban.”[vi]

Összefoglalva a lényeget, mindez azt jelenti, hogy a történeti alkotmány „folyamatosan, a történelmi fejlődés során megszülető újabb és újabb törvényekben és más alkotmányjogi jellegű jogszabályokban valamint a folyamatában fejlődő szokásjogban él és változik.”[vii]

Magyarország vonatkozásában az alkotmányos rendszer történelmi múltját illetően a következőket fontos kiemelni. Az alkotmány szó eredetét illetően nem egységes a szakirodalom. Horváth Attila például Széchenyi Istvánhoz köti annak megalkotását - a részvény, alapítvány stb. műszavainkkal együtt -, amelynek jelentése: alkotás az ember szellemi-fizikai tevékenysége révén.[viii] Zétényi Zsolt szerint e szó az „alkot” tőből származik, amely alkotás értelmében már a 16. század közepén jelen volt a magyar nyelvben. „Constitutio” értelmében pedig már 1780 körül alkalmazták országszerte.[ix]

Magyarországon egészen 1949-ig történeti alkotmányról beszélhetünk, az első kartális alkotmány a kommunista diktatúra oktrojált alkotmánya volt, amely nem rendelkezett kellő legitimitással. Ez a későbbiekben tárgyalt jogfolytonosság kérdése miatt bír jelentőséggel. Magyarország tehát 1949-ig a történeti alkotmány talaján állt.

Pontosan mely jogszabályok, szokásjogi normák tartoznak e körbe, mely időtávlatban lehet vizsgálni a történeti alkotmány létét és különösen: a történeti alkotmány beazonosítását követően hogyan azonosítjuk annak vívmányait? E kérdésekre már sokkal összetetteb és megosztóbb válaszok születtek, mind a szakirodalom, mind az alkotmány értelmezésére hivatott szervek részéről. A következőkben erről nyújtok rövid áttekintést.

Az Alaptörvény szövege és a jogfolytonosság kérdése

A rendszerváltozás és a jogfolytonosság dilemmája...

 

 

[i] TRÓCSÁNYI, László, SCHANDA, Balázs: Bevezetés az alkotmányjogba. Az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos intézményei. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014. https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_548_Alkotmanyjog/adatok.html

[ii] ZÉTÉNYI Zsolt (szerk.): A történeti alkotmány. Magyarország ősi alkotmánya. Magyarországért Kulturális Egyesület, Budapest, 2010. 27. https://mek.oszk.hu/20000/20027/20027.pdf

[iii] DR. SALAMON László: Az alkotmány két fajtája: a történeti és a kartális alkotmány.  https://jak.ppke.hu/uploads/articles/512112/file/Az%20alkotm%C3%A1ny%20k%C3%A9t%20fajt%C3%A1ja%2020141205.docx

[iv] HORVÁTH Attila: A magyar történeti alkotmány tradíciói. In: Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014.  26.

[v] HORVÁTH Attila: A magyar történeti alkotmány tradíciói. In: Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014. 24.

[vi] DR. SALAMON László: Az alkotmány két fajtája: a történeti és a kartális alkotmány.  https://jak.ppke.hu/uploads/articles/512112/file/Az%20alkotm%C3%A1ny%20k%C3%A9t%20fajt%C3%A1ja%2020141205.docx

[vii] u.o.

[viii] HORVÁTH Attila: A magyar történeti alkotmány tradíciói. In: Horváth Attila (szerk.): Magyar állam- és jogtörténet. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2014. 25. http://www.networkpolice.hu/files/full_law.pdf#page=23

[ix] ZÉTÉNYI Zsolt (szerk.): A történeti alkotmány. Magyarország ősi alkotmánya. Magyarországért Kulturális Egyesület, Budapest, 2010. 25.

Töltse le a teljes anyagot PDF-ben

Letöltés
Ossza meg másokkal is: