2020.08.19

Nemzeti szuverenitás

A különleges jogrend alapvető jogelméleti dilemmái a koronavírus-járvánnyal összefüggésben

Egy társadalom biztonságát nemcsak fegyveres konfliktus veszélyeztetheti, hanem természeti katasztrófa is, vagy éppen adott esetben egy járvány.

A tömegesen fellépő egészségügyi probléma épp oly súlyos lehet mint az utcákon tapasztalható erőszakos cselekedetek sokasága. Erre a helyzetre felkészülve a jogállamok alkotmányos rendje jogi lehetőséget ad a normál helyzettől való eltérésre. Hangsúlyozzuk: jogilag szabályozott módon lehet a normál jogi helyzettől eltérni. Ennyiben a rendkívüli helyzetekkel való szembenézés, noha módosítja a jogalkotás megszokott rendjét, része a jogállami működésnek.

Carl Schmitt a szuverenitás kérdésköre kapcsán vizsgálta a normál állapottól eltérő helyzetét a jognak.  Két könyvét kell e tekintetben felidézni: Die Diktatur (1921), mely a szuverenitásprobléma eszmetörténetét vizsgálta és a Politische Theologie (1922). Az 1921-es munka a pouvoir constitué (alkotmányos hatalom) és a pouvoir constituant (alkotmányozó hatalom) alapján kétféle diktatúráról beszélt. A „komiszár” (azaz egy konkrét feladattal megbízott) és a „szuverén” diktátorról. A megkülönböztetés alapja: mi adhat biztonságot az adott normák érvényesülésének, illetve miként teremthető új norma? A komiszár a létező alkotmányos rendből indul ki és annak megvalósítására törekszik egy olyan helyzetben, amikor az alkotmányos eljárások alkalmazása nem biztosítja a politikai közösség számára elfogadott alkotmányos rend létét.

Ebben a kivételes állapotban (Ausnahmezustand, State of Exception) az a feladata, hogy helyreállítsa a normál jogi (alkotmányos) állapotot. Ez a diktatúra egy időben korlátozott uralom. Schmitt erre a példát a római köztársaság időszakából vette, amikor is az egy évre választott diktátor feladata: a súlyos külső fenyegetés esetén a jogi normák és a jogérvényesítés (a jog megvalósulásának) normája közötti ellentétet politikai döntésekkel áthidalja a vészhelyzet megoldása érdekében. Röviden: a komiszár jellegű diktátor felfüggeszti az alkotmányt, mégpedig azért, hogy ugyanezen alkotmányt megvédje. Ezt a szituációt Schmitt az ostromállapothoz (Belagerungzustand, state of siege) hasonlította. Ezzel szemben a szuverén diktátor nem egyszerűen egy fennálló, konkrét alkotmányt függeszt fel a jog alapján, hanem a felfüggesztés által olyan állapotot akar teremteni, melyben egy új alkotmányos rend lehetségessé válik. Tevékenységét a pouvoir constituant, vagyis az alkotmányozó hatalom jellemzi. Schmitt ezt követően, alig egy évvel később publikálta könyvét a politikai teológiáról, amiben már nem esett szó a komiszárról, hanem csak a szuverénről. Fogalmazhatunk úgy is, hogy radikalizálta mind a szuverénnel mind pedig – ezzel összhangban – a kivételes állapottal kapcsolatos álláspontját.  

A mű első mondatát – „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt” ("Sovereign is he who decides on the exception.") – megszámlálhatatlanul sokan idézték. Schmitt itt a végső döntést, a jogi normából nem levezethető döntést állította középpontba (már ez mutatja a jogállami elvtől való elszakadását). Ennek hátterében azon meggyőződése állt, hogy az állam (politikai) elsődleges a joghoz képest. A jogi rend megszűnése nem jelenti mindenféle rend megszűnését, mert ott áll az állam (politika) rendje.

Röviden: a kivételes állapotban nincs jogrend, hanem csak a politikai akarat által alkotott rend. Schmitt szemében a kivételes állapot mindig egy a jogot zárójelbe tevő állapot, amikor csupán a politikai erő nyilvánul meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar rendkívüli állapot bevezetése ezzel a felfogással szemben az alkotmányos rend alapján történt.

Ossza meg másokkal is: