A Law&Liberty hasábjain David Lewis Schaefer a jelenlegi amerikai politika klíma és az 1917-es orosz forradalmi helyzetet hasonlítja össze.
A cikke kezdetén kijelenti, hogy természetesen kicsi az esélye, hogy az amerikai államberendezkedést egy forradalom hirtelen megdönti, mint ahogy tette a cári Oroszországban a húszas évek végén.
Baljós párhuzamok azonban vannak a mai amerikai helyzet és az októberi forradalom kiváltó okai között.
Ez elsősorban abban érhető tetten, hogy a politikai spektrum mindkét oldalán egyre több és több szélsőséges csoport jelent meg, amelyek nem tisztelik az amerikai jogállamiságot, és/vagy teljesen fel akarják számolni, vagy gyökereiben akarják megváltoztatni azt.
A baloldalon az Antifa és a marxista BLM veszélyezteti az amerikai államberendezkedést, míg a jobboldalon a Kapitóliumot megrohamozó csoportok.
A szerző szerint a portlandi zavargások és azok környezete nagyban hasonlít az 1917-es orosz viszonyokhoz, ahol egyfajta anarchikus állapot volt tapasztalható.
Szintén hasonlóság egy komoly krízis megléte és annak erős hatásai. Míg a cári Oroszországot az első világháború borzalmai (terület-és emberveszteségek, élelemhiány stb.) tépázta meg, addig a mai Egyesült Államokat a koronavírus járvány sújtja. A harmadik párhuzam a szerző szerint a hivatalos kormányzati szervek tétlensége az erőszakkal és az anarchiával szemben. Oroszországban 1917-ben börtönöket „szabadítottak” fel.
2020-ban az Egyesült Államokban szélsőbaloldaliak teljes városrészeket foglaltak el, majd deklarálták azok teljes függetlenségét.
A fenti eset a washingtoni Seattle-ben esett meg. A demokrata polgármester nem volt hajlandó felszámolni a szeparatista területet csak azután, hogy több gyilkosság és lövöldözés is történt az úgynevezett független szocialista zónában. A megszállók előtte elüldözték a körzet rendőreit és ezzel szerintük sikerült megdönteni a fasiszta uralkodó rezsimet.
Az autonóm zóna visszaszerzése után a legtöbb szélsőbaloldali antifa és BLM „aktivista” a közeli Portland városába települt át. Itt az oroszországi eseményekhez hasonlóan egy helyi börtönbe próbáltak betörni és kiszabadítani az ott törvényesen elitélt rabokat. Miután a helyi hatóságok ezt megakadályozták - az egyes baloldali médiumok szerint csak békés, gyászoló tüntetők - rendőrtiszteket támadtak meg a városban és több helyen gyújtogattak is.
Mi volt minderre a demokrata polgármester válasza? Követelte Donald Trumptól, hogy azonnal vonja ki a békét elősegítő Nemzeti Gárda csapatait a városból. Tette mindezt tette annak ellenére, hogy őt magát is megtámadta a csőcselék.
Az állam demokrata szenátora szerint a katonák egy megszálló hadseregként viselkedtek.A szintén demokrata kormányzó szerint pedig a bevetett amerikai csapatok, mint egy titkos rendőrség rabolták el az embereket.
A szerző szerint a politika elit és a hatóságok bizonytalansága nagyban hasonlít az 1917-es orosz átmeneti kormányzásra. A politikusok mellett azonban a médiának is óriási szerepe volt az erőszakos cselekmények számának növekedésében. Ahogy már korábban is írtuk, sokszor a valóságot próbálták tagadni akkor, amikor a fosztogatókat és a gyújtogatókat egyszerű tüntetőknek (protesters) állították be.
A szerző elitéli az amerikai törvényhozás elleni támadást, de szerinte rá kell mutatni a másik oldal erőszakosságára is. A baloldal már a múltban is többször erőszakos eszközökhöz nyúlt. Példaként a chicagói hetek ügyét említi fel.
A hippi mozgalomból kinőtt radikálisok (ironikus módon) az akkor még sokkal jobboldalibbnak mondható demokrata párt rendezvényét akarták megzavarni.
Mindez szerencsére nem sikerült a helyi polgármester határozott és erős fellépése miatt. Ma ezek a radikálisok sok antifa és BLM hívőnek a példaképei a szerző meglátása szerint.
Schaefer úgy látja, hogy az is komoly nyomást fog helyezni az amerikai demokratikus berendezkedésre, hogy a georgia-i választások után a demokratáknak szinte abszolút hatalmuk van, hiszen többségben vannak mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban és még a Fehér Házban is az ő elnökük ül. Szerinte ezt az időszakot arra fogják kihasználni, hogy olyan javaslatokat fogadjanak el, amelyeket a nagy többség nem támogat. Ilyen kérdés például a katonai kiadások csökkentése, az állami státusz megadása Washington DC-nek, vagy Puerto Riconak. A demokraták valószínűleg meg akarják majd növelni a legfelsőbb bíróság létszámát is, hogy kiegyensúlyozzák a konzervatív bírók számát.
Ez az irányvonal azonban a többség zsarnokságához fog vezetni.
A szerző szerint ennek elkerülése végett rendkívül fontos, hogy a győztes párt vegye figyelembe a kisebbség érdekeit és értékeit, valamint ne próbálja meg a hatalmát azzal bebiztosítani, hogy átalakítja a politika rendszert és a játékszabályokat.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
