A fejlődő országokat is sújthatja az orosz-ukrán konfliktus eszkalációja

A Foreign Policy elemzője szerint világszerte élelmiszerár-növekedésre és forradalmakra kell számítani, ha a termőföldekben gazdag Kelet-Ukrajnában háború tör ki.

Rendkívül termékeny földjeinek köszönhetően Ukrajna mezőgazdasági jelentősége kiemelkedő. Északkeleti szomszédunk számos élelmiszeripari alapanyag termelésében sokszorosan túltesz a hazai fogyasztáson, ezért nemcsak Európában, hanem több ázsiai és afrikai országban is a legfőbb ellátók közé tartozik.

Ukrajna legtermékenyebb földjei az ország keleti felén, az orosz szeparatista erők által elfoglalt donyecki és luhanszki területek szomszédságában fekszenek, vagyis pont azokban a régiókban, amelyeket a leginkább fenyeget egy esetleges orosz támadás. A világsajtóban hetek, sőt hónapok óta kiemelt témaként kezelik az orosz-ukrán szembenállás elmérgesedését, azonban eddig arról relatíve kevés szó esett, hogy mi történik a termőföldekkel és az azoktól függő országokkal világszerte, ha tényleg kitör a háború – hívja fel a figyelmet Alex Smith, a Breakthrough Institute mezőgazdasági és élelmiszeripari elemzője a Foreign Policy hasábjain.

Ukrajna ugyanis a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre, az ország búzája pedig különösképp nagy hatással van a globális élelmiszerbiztonságra.

2020-ban valamivel több, mint 18 millió tonnányi szállítmánnyal árasztották el a nemzetközi piacot, s az is jól látszik, hogy egyes – főleg afrikai és ázsiai – országok a behozatali igényük jelentős részét ukrán forrásból fedezik. Kiugró példa a válságoktól nem kímélt Libanon, ahol 2020-ban az összesen elfogyasztott búzamennyiség nagyjából fele érkezett Ukrajnából.

Jelenleg 14 ország búzaimportja függ legalább 10%-ban a posztszovjet államtól, amelyek közül nem egyet így is élelmiszerellátási nehézségek sújtanak a politikai instabilitás vagy erőszak miatt – jelzi a szerző.

Mindezt figyelembe véve, ha Kijev és a Nyugat félelme beigazolódik az orosz fenyegetés kapcsán, a fegyveres összetűzések kibontakozása súlyos következménnyel járna – nemcsak az érintett régiókban, de globálisan is. Az aligha szorul magyarázatra, hogy a termékeny régiók lángba borulása miképp csökkentené a termelést, és rendezné be vélhetően az országot önellátásra. Amennyiben ezután valamelyik fél képes megszilárdítani a hatalmát az érintett területek felett, akkor a földek kihasználása az átmeneti visszaesés után minden bizonnyal folytatódna, viszont ha erre egyik fél sem lesz képes, akkor hosszú távon igen komoly visszaesésre lehet számítani a termelésben – erre a szerző szerint jó példaként szolgál a szakadár övezetek helyzete.

A nemzetközi élelmiszerárak (sok egyéb termékkel együtt) már most is emelkednek, a további ellátási problémák pedig erre még egy lapáttal rátehetnek.

Mindez Smith szerint különösen kényesen hatna a már említett fejlődő országokra, ahol az árak felszökése és az éhezés súlyosbodása további instabilitást, a meglévő etnikai és politikai konfliktusok elmélyülését okozhatja. Mint a szerző figyelmeztet, az orosz-ukrán konfliktus ezen aspektusa sem elhanyagolható, mivel a közelmúlt tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy az árrobbanások súlyos következményekkel járhatnak. Elég csak a nemrégiben lezajló kazah forrongásra gondolni, amelynek kiváltó oka az üzemanyag drágulása volt, míg a Közel-Keleten egy évtizede végigsöprő arab tavasz szikráját szintén az élelmiszerárak emelkedése jelentette.

Az ukrán válsággal kapcsolatos további cikkeinket itt találod.

Szemlézte: Irlanda Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!