Blog

A gyenge láncszem megerődösik? – Németország Kína-stratégiája új fejezetet nyit Berlin gazdaságpolitikájában

Az európai-kínai gazdasági kapcsolatok az utóbbi évtizedben súlyos kérdéseket vetettek fel a transzatlanti viszony tekintetében, hiszen az elmúlt három elnöki ciklus során Washingtonban egyértelművé vált, hogy Peking lehet az Egyesült Államok legnagyobb versenytársa a jövőben. Ez különösen igaz…

Az európai-kínai gazdasági kapcsolatok az utóbbi évtizedben súlyos kérdéseket vetettek fel a transzatlanti viszony tekintetében, hiszen az elmúlt három elnöki ciklus során Washingtonban egyértelművé vált, hogy Peking lehet az Egyesült Államok legnagyobb versenytársa a jövőben. Ez különösen igaz Németország Kínával kapcsolatos politikájára, hiszen az jelentősen közeledett Pekinghez, főként gazdasági értelemben, egészen 2023 júliusáig. Bár korábban Berlin jelentette a gyenge láncszemet Európa kínai befolyással szembeni fellépésében, a 2023-as Kína-stratégia új alapra helyezheti Németország pozícióját az európai, valamint a transzatlanti együttműködésben. A stratégiai dokumentum tartalmát és lehetséges következményeit Lily McElwee és Ilaria Mazzocco, a Center for Strategic and International Studies Kína-kutatói elemezték.

2023. július 14-én hozta nyilvánosságra a német kormány az ország régóta várt szövetségi Kína-stratégiáját. A kicsit több, mint 60 oldalas dokumentum főként a gazdasági kapcsolatok menedzsmentjére helyezi a fókuszt, de kitér olyan ügyekre is, mint például a környezet vagy éppen az emberi jogok védelme.

A dokumentumot elemző McElwee-Mazzocco szerzőpáros szerint a stratégia tökéletesen leköveti a Peking irányába folytatott külpolitikát alakító aktorok közötti vitákat, ideértve például a magánszektor gazdasági szereplőit, hiszen Kína Berlin legnagyobb kereskedelmi partnere.

Ennek ellenére sokkal inkább megmutatkozik a német kormány, valamint az Európai Bizottság közötti együttműködés, valamint – közvetetten - a transzatlanti kooperáció előtérbe kerülése is.

A szerzők szerint a legnagyobb változás Németország Kína-percepciójában következett be. A dokumentum alapján egyértelmű, hogy

a németek számára Peking olyan szereplővé vált, amely képes sérteni Berlin biztonsági és gazdasági érdekeit.

A stratégia több alkalommal említi Tajvan, mint fő kereskedelmi partner szerepét, ezáltal megkérdőjelezhetetlenné teszi a német érdekeket a Dél-kínai-tenger status quo-jának fenntartásában.

Mindez azonban nem jelent teljes szakítást a Pekinggel való kapcsolatokban, csupán azok szűkítését és kockázatmentesítését figyelhetjük meg. Ez részben reflexióként is értelmezhető, hiszen az Európai Bizottság Gazdasági Biztonsági Stratégiája kiemelten foglalkozik az európai-kínai gazdasági kapcsolatokkal. A szűkülés egyúttal megjelenik például a klímavédelmi együttműködés területén a környezetkímélő technológiákat biztosító ellátási láncok védelmében, valamint az átfogó Kína-EU beruházási megállapodás nyílt elítélésében. Mindezzel párhuzamosan azonban az amerikai-európai gazdasági kapcsolatokat „rendkívüli fontosságúként” értékeli a stratégia.

A dokumentum létrehozását megelőzően Berlin diplomáciai tevékenysége teljesen más álláspontot tükrözött. Ezt mutatja például, hogy a német kormány engedélyezte, hogy a kínai COSCO kisebbségi részesedést vásároljon a hamburgi kikötő egyik termináljában, vagy éppen Olaf Scholz pekingi útja novemberben. 

Ezzel párhuzamosan a német politika az ellátási láncok kockázatainak csökkentését nagyban a magánszektorra bízta, ami nem bizonyult hatékony stratégiának.

A fordulatot a 2023 júniusában kiadott történelmi Nemzeti Biztonsági Stratégia hozta el, amelyben a német vezetés egyértelműsítette, hogy a Népköztársaság a nemzetközi rendet fenyegető aktorként kezelendő.

Ez a fordulat olyan intézkedésekben is megnyilvánult, mint például az újonnan létrehozott bejövő beruházásokat felülvizsgáló mechanizmus, vagy éppen a kínai részesedésvásárlás megakadályozása két német, félvezetőkkel foglalkozó vállalat esetében is.

Bár a dokumentum alapján egyértelmű, hogy a német vezetésben jelen van a politikai akarat a Kínával való kapcsolatok kockázatmentesítésére, ennek implementációja kérdéses. Tekintve, hogy a német magánszektor az elmúlt években jelentősen támaszkodott a kínai piac adta lehetőségekre, a dependencia csökkentése a jövőben akadályokba ütközhet. Mindezzel együtt azonban az irányváltás kifejezetten pozitív hatást gyakorolhat a transzatlanti viszonyokra, hiszen Európa Kínától való távolodása kétségkívül az Egyesült Államok érdeke is.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon