Az Egyesült Államok kormányzata az orosz-ukrán háborút igyekezett/igyekszik a demokrácia és az autoriter/diktatórikus rezsimek harcaként beállítani. Ez a narratíva azonban úgy tűnik, hogy Európán kívül nem igazán talál táptalajra, és ez az utóbbi hetekben egyre szembe tűnőbb lett. A témáról Michael Hirsh értekezik a Foreign Policy hasábjain.
A szerző szerint egyedül talán csak az európai partnerek és Japán (valahogy elfeledkezve Ausztráliáról) vette át a fentebb olvasható narratívát, míg a világ többi országa nem. A lap ezt két pontban magyarázza. Az első szerint ugyanis a legtöbb ország maga sem (valódi) demokrácia.
A második indok pedig az, hogy egyszerűen nem érzik hitelesnek, hogy pont az Egyesült Államok próbálja őket és a világot kioktatni a témában.
Mindez igen egyértelművé és láthatóvá vált, amikor Joe Biden az ASEAN (Association of Southeast Asian Nations - Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) országok vezetőit fogadta nemrég Washingtonban. A szervezet legtöbb országa ugyanis már korábban jelezte, hogy az el nem kötelezettek táborába kíván tartozni a formálódó új konfliktusban. Sőt, Indonéziát egyenesen oroszbarátsággal vádolják, amiért Jakarta meghívta a nyári G20-as csúcsra az orosz elnököt is.
A lap kiemeli, hogy nem csak a dél-ázsiai országok hangoztatnak hasonló szólamokat, hanem több (valódi) demokrácia is Dél-Amerikától kezdve Afrikán keresztül a Közel-Keletig. Ezen országok ugyanis nem támogatják, hogy az olajban és gázban rendkívül gazdag Oroszországot egyszerűen levágják a globális kereskedelemről, hisz ez a saját országaikban is igen súlyos következményekkel járna. Egy a lapnak megszólaló demokrácia kutató szerint ezen államok aggodalmai jogosnak is nevezhetők, hisz az Egyesült Államok az utóbbi években jelentősen visszacsúszott a legtöbb demokráciát mérő felmérésben (kérdés, hogy mennyire kell vagy akarunk hinni ezeknek a számoknak).
Szakértők szerint is hibás a Biden-adminisztráció stratégiája.
Hibásnak tartják azt a megközelítést és retorikát, amely szerint Oroszország a demokráciát veszélyeztetné, hiszen miért is állna be egy ilyen üzenet mögé egy autoriter vezető által irányított ország? Sokkal szélesebb körű hívószó lenne, ha a határok és országok szuverenitásának tiszteletben tartását hangsúlyozná a Fehér Ház, hiszen a saját határait még egy diktatórikus, egypárti vezetés sem szeretné megváltoztatni a saját kárára. Al Gore korábbi demokrata alelnök egyik főtanácsadója szerint a legékesebb példa a fenti forgatókönyv hatékonyságára Kuvait és Irak esete a ’90-es években. Ekkor ugyanis az akkori republikánus elnök egy igen széleskörű koalíciót hozott össze, hogy visszafoglalja az apró, olajban gazdag országot. Mindemelett megjegyezte, hogy a demokrácia üzenete azért sem működhet teljesen, mert a háború előtt Ukrajna sem volt teljeskörű demokrácia és a világ egyik legkorruptabb országának számított.
George W. Bush elnök egyik volt tanácsadója szerint az USA-nak példát kell mutatnia, hiszen a hitelessége pont azért csökkent az utóbbi években, mert nem tartotta be mindig a nemzetközi jog és politikai szabályait.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
