A politikai cirkusz, amely a Kavanaugh-jelölést körülveszi, szinte biztosan meg fogja gyengíteni a Me Too-mozgalmat hosszú távon, mivel aláássa annak eredeti ígéretét, miszerint az igazság felderítése a cél, és ennek alapján történik a felelősségre vonás is. A National Review véleménycikke.
Majdnem egy év telt el azóta, hogy Ronan Farrow újságíró megtorpedózta Harvey Weinstein karrierjét a The New Yorkerben megjelent cikksorozatával, amelyből fény derült a producer által elkövetett szexuális zaklatásokra. Ezek a vádak egy lavinát indítottak el, amelynek következtében a Me Too-mozgalom útjára indult, és ezáltal rengeteg befolyásos férfinak kellett cselekedeteinek következményeivel szembenéznie.
Azonban egyre jobban politikai töltetet kezd venni a mozgalom, ami látszik abból, ahogyan a kaliforniai szenátor, Dianne Feinstein kezelte Christine Blasey Ford pszichológus professzor hozzá intézett levelét, miszerint még 1982-ben, tinédzserkorukban Brett Kavanaugh szexuálisan zaklatta őt.
Ha Feinstein tényleg meg lett volna győződve a vádak igazságtartalmáról, nem hagyta volna az utolsó pillanatra az információ kiszivárogtatását, a legváratlanabb pillanatban lépve, hogy Kavanaugh-t ellehetetlenítse, akinek a megfelelő védekezés lehetősége sem állt rendelkezésére. A tét ugyanis nem kicsi, ha a jelölt bekerül a Legfelsőbb Bíróság tagjai közé, akkor akár további évtizedeken keresztül konzervatív többség fogja felügyelni a törvényhozást és a végrehajtást, amely egyáltalán nincs a demokraták szájíze szerint.
Szeptember 23-án Farrow és kollégája, Jane Mayer szintén nagy kárt okozott a Me Too-mozgalomnak azzal, hogy közzétették a rendkívül gyenge lábakon álló legújabb szexuális zaklatási vádakat Kavanaugh ellen. A vasárnapi cikkben a szerzők írnak így Kavanaugh vádlójáról, Deborah Ramirezről: „A The New Yorkerrel folytatott első beszélgetései során vonakodott pontosan meghatározni Kavanaugh szerepét az állítólagos incidensben. Csak azután nevezte meg pontosan a személyét, miután hat napot töltött azzal, hogy gondosan átgondolja a történteket és konzultáljon az ügyvédjével, amelyek után már elég biztosnak ítélte meg az esetre vonatkozó emlékeit”.
Azonban egyetlen szemtanút sem sikerült találni, aki megerősítette volna, hogy Kavanaugh valóban jelen volt a Ramirez által leírt buliban, valamint olyan személyt sem találtak, aki akár hallotta volna valaha ezt a történetet a vádlótól. Ramirez egy barátja ezt mondta a The New Yorkernek: „Ez a nő a legjobb barátom volt. Az életünk legintimebb részleteit is megosztottuk egymással. De soha nem hallottam ezt a történetet sem tőle, sem mástól. Soha nem került elő, nem voltam szemtanúja az esetnek, és nem is hallottam, hogy megtörtént volna”.
Az egyetlen megerősítés, amellyel Farrow és Mayer szolgálni tudnak, az egy személy vallomása, aki hallott valamit valakitől a történtekről. De semmit sem tudunk arról, hogy ez a személy kitől hallotta a történetet, amely akár egy mendemonda is lehetett. A The New York Times megírta, hogy ők is hallottak az esetről, de több tucat személy meginterjúvolása után sem tudtak kézzelfogható bizonyítékokat szerezni. A Ramirez által leírt incidens természetesen megtörténhetett, azonban senki sem hibáztatható azért, ha a The New Yorker cikkének elolvasása után arra a következtetésre jut, hogy talán az eset nem is történt meg.
További fejleményként Michael Avinatti, aki egyébként a pornószínésznő Stormy Daniels jogi képviselője a Donald Trump ellen folyó perben, azt állította, hogy egy ügyfelének újabb terhelő bizonyítékai vannak a főbírójelölt ellen. Ha a vádak vagy egy részük igaznak bizonyul is, akkor is nyilvánvaló, hogy az ügyvéd a saját népszerűségét szeretné növelni a 2020-as elnökválasztások idejére, ahol demokrata jelöltként tervez indulni. Mindezzel azonban hozzájárul egy olyan politikai légkör kialakításához, ahol a valóban bántalmazást szenvedett áldozatoknak már nehezen hisznek.
Mindeközben Mazie Hirono hawaii szenátor is felszólat az ügyben, aki szerint „Dr. Fordot nem csak meghallgatnunk kell, hanem az olyan nőknek, mint neki, hinnünk is kell”. Ezzel a kijelentéssel Hirono nagy csapást mért a Me Too-mozgalom hitelességére, ugyanis az ártatlanság vélelmének létjogosultságát kérdőjelezte meg, pusztán a vádló neme és tevékenysége alapján.
Félő, hogy jelen fejlemények tükrében a társadalom nem fogja eléggé komolyan venni a szexuális zaklatásokról szóló vádakat, amely homlokegyenest ellenkezik a Me Too eredeti céljával. A mozgalom azért tudott ennyire elterjedni az elmúlt években, mert arra ösztönözte a társadalmat, hogy ismerje fel, a szexuális zaklatás valóban egy égető probléma. Brett Kavanaugh esete azonban a vádak valóságtartalmától függetlenül mindenképpen politikai kontextusba helyezi a mozgalmat, ezzel megfosztva azt kulturális erejétől.
Szemlézte: Balogh Zita
