A két legesélyesebb miniszterelnök-jelöltnek eltér a véleménye, hogyan is kellene kezelni a környezetvédelmi helyzetet – írja Kate Lyons a Guardian honlapján.
Ausztrália jelenleg az ország legnagyobb természeti kihívását éli át. Keleten történelmi méreteket öltött a hetek óta tartó szárazság, a Murray-Darling folyórendszerben közel 1 millió hal pusztult el, Queenslandben félmillió marhát sodort el az árvíz, az erdőtüzek pedig már az esőerdőket is fenyegetik.
A tavalyi év a feljegyzések szerint az eddigi legmelegebb volt Ausztráliában, és több nagyváros, köztük Melbourne és Sydney is arra kényszerült, hogy korlátozza lakói vízhasználatát, mivel a legnagyobb gát csak 50%-os teljesítménnyel tudott működni.
A május 18-i választásokhoz közeledve a miniszterelnök-jelöltek Ausztráliát átszelve kampányolnak a kormányuk mellett. A két legesélyesebb jelöltnek azonban élesen eltérő véleménye van arról, hogyan kell orvosolni a problémát.
A jelenlegi miniszterelnök, Scott Morrison a konzervatív Liberális pártot képviseli. A korábbi turisztikai miniszter 2018-ban Malcolm Turnbull mérsékelt politikust kiütve került hatalomra. Morrison nyíltan támogatja a kőolaj-származékokat, és szerinte nem kell félni a széntől, hiszen az „nem fog bántani”. Tony Abbott korábbi ausztrál miniszterelnök szintén nem volt meggyőzve a klímaváltozásról mint jelenségről, és 2015-ben videón rögzítették, amin a csendes-óceáni emelkedő tengerszinttel kapcsolatos viccen nevet.
A mostani választáson viszont a Liberálisok és a Nemzeti Koalíció egy klímaváltozás alapot szeretnének létrehozni, ami a légszennyező anyagokat kibocsátókat anyagilag ösztönözné a légszennyezés csökkentésére. További céljuk, hogy teljesítsék a párizsi klímaegyezményben vállalt 28%-os károsanyag-kibocsátás csökkentést.
A pártot a közelmúltban sok kritika érte. Egyrészt Melissa Price környezetvédelmi miniszter miatt, aki „láthatatlan miniszterként” nem hajlandó környezetvédő szervezetekkel egyeztetni. Másrészt az energiaiügyi miniszter miatt, aki egy Kajmán-szigeteken bejegyzett cég társalapítója, és 80 millió dollár értékben vásárolt vizet a cégen keresztül.
A Liberálisok támogatottsága vidéken nagyon bizonytalan lábakon áll. A helyiek a klímaváltozás hatásairól tartanak, a mezőgazdaság kihívásaival küzdenek, elégedetlenek a vízellátással. A kiélezett harcban pedig a függetlenek és a Munkáspárt folyamatosan elszipkázza a Liberálisok szavazóit.
A Munkáspárt az előrejelzések szerint a szavazatok 48-52%-át fogja megszerezni, és elsődleges ügyének tekinti a klímaváltozást és az az elleni küzdelmet. Miniszterelnök-jelöltjük, Bill Shorten ígérete szerint nem fog „szenet cipelni a parlamentbe”. Annak ellenére, hogy a párt üzenete jól cseng az ausztrálok körében, győzelme nem garantált, mivel Shortent gyakran vádolják azzal, hogy nem elég karizmatikus.
Kormányra kerülésük esetén a Munkáspárt legfontosabb intézkedése egy vitatott adóreform lenne, valamint célul tűznék ki a károsanyag-kibocsátás 45%-os csökkentését 2030-ig. Fontos azonban, hogy a Nagy Korallzátonyt fenyegető szénipar eddig ellen nem álltak ki elég egyértelműen.
A Zöldek a 4. legnagyobb párt a Liberálisok, a Munkáspárt, és a Nemzetiek után. Szövetségi szinten csak egy képviselővel rendelkeznek, de a szenátusban 9 képviselőjük van a 76-ból. 2009 óta azonban sok kritikát kap a zöld párt, mivel abban az évben leszavazták a Munkáspárt által előterjesztett szén-dioxid szennyezést csökkentő törvényjavaslatot (mondván, hogy nem elég radikális), és ezzel egy évtizedre megpecsételték az ausztrál klímapolitikát.
A lakosság egyre inkább aggodalommal tekint a klímaváltozásra. 2016-ban még csak a lakosság 9%-a nyilatkozott úgy, hogy a klímaváltozás a jelenlegi legsürgetőbb ügy, de idén már 29% nyilatkozott így.
Mivel a Munkáspárt viszonylag jól teljesít az ügyben a szavazók körében, a kormányon lévő Liberálisok arról próbálják meggyőzni a szavazókat, hogy a legfontosabb kérdés a gazdaság. Szerintük ebben a tekintetben a Munkáspárt csak a „sötétben tapogatózik”. Hamarosan eldől, az ausztrálok kinek adtak igazat.
Szemlézte: Gyarmati Emese
