Egy évvel a 2023 október 7-én kirobbant közel-keleti háború után sem tudunk stratégiai értelemben vett győztest megnevezni. Habár Izrael sikeresen tudott bevonulni Gázába, illetve dél-Libanonba, hosszútávon még most sem látható, hogy Jeruzsálem hogyan tudná megszüntetni a szomszédos országokban a terrorista csoportok tevékenységét. A másik oldalon Irán pedig nem tudta megvédeni a proxy szervezeteit. Felmerül a kérdés: mely hatalom tudott többet kihozni a konfliktusból, illetve, melyik veszített többet? Mai cikkünkben egy helyzetértékelést tartunk a Közel-Keletről.
Vizsgáljuk meg először Izrael helyzetét! Első ránézésre a zsidó állam jelentős előnyre tett szert, ugyanis bevonult Gázába, hogy megtisztítsa a területet a Hamasztól. Azonban nemcsak Gáza, hanem Dél-Libanon, illetve Ciszjordánia területén is hajtott végre akciókat. A műveletek során sikeresen „likvidálta” a terrorszervezetek vezetőségét, majd azokat is, akik újonnan kerültek hatalomra.
Mondhatni, Jeruzsálem elsődleges célja az, hogy a szomszédos államokban „megsemmisüljenek” a különböző terrorszervezetek.
Habár az izraeli haderő (IDF) abszolút technológiai-minőségi fölénye miatt „könnyedén” képes leszámolni az Izraelre fenyegetést jelentő szervezetekkel. Az már egy másik kérdés, hogy a jövőben Jeruzsálem hogyan tudja majd megakadályozni a különböző iszlamista szervezetek megerősödését. Ugyanis bevonulni és győzni a csatatéren egy dolog, azonban pacifikálni egy területet teljes más. Láthattunk már a történelem folyamán olyan eseményeket, ahol nem sikerült a második cél elérése. Gondoljunk csak a 2001-es afganisztáni, vagy éppen a 2003-as iraki műveletekre.
Izraelnek stratégiai döntést kell hozni: vagy fenntartja a katonai jelenlétet Gázában, vagy kivonul.
A bennmaradás esetén jelentős költségekkel kell számolni, nem beszélve arról, hogy Gázában az izraeli hadsereg nem szívesen látott vendég. A helyi lakosság ellenállása emiatt biztos, így az IDF csapatainak számolnia kell veszteségekkel. A magas költség mellett fontos, hogy a bennmaradás más kockázatokat hordoz magával. Irán folyamatos fenyegetettsége miatt az IDF-nek más „frontok” lehetőségével is számolnia kell, akár Libanon vagy éppen Szíria irányából.
Másik fontos kérdés Izrael megítélése. A gázai művelet kapcsán az iszlám világ egyértelműen negatívan reagált. Szerencsére nem eszkalálódott a konfliktus, azonban Trump elnök 2020-as kezdeményezése, az Ábrahám egyezmények kiterjesztése, könnyen befagyhat az izraeli reputáció miatt.
A kivonulás csupán rövid távon megoldás. Az izraeli gazdaság és társadalom jelentős terhet cipel magával a mobilizáció miatt. A konfliktus ideiglenes „befagyasztása” (kivonulás) ugyan előidézné a hadsereg demobilizációját és a gazdaság helyreállítását, azonban hosszú távon több veszélyt rejt magában. Ugyan sikerült „lefejezni” az iszlamista szervezeteket, azonban a válságba került Gáza és Libanon szociális állapotára nem érkeztek válaszok. Emiatt nem várható, hogy a kivonulással Izrael stratégiailag biztosítaná saját biztonságát. 5-10 éven belül könnyen újraszerveződhet bármely terrorcsoport, amely egy gyengébb izraeli pillanatban támadást indíthat.
Az lehetne tehát a hosszútávú megoldás, ha fenntartaná a katonai jelenlétet Gázában. Emellett vagy pacifikálná a lakosságot (szociális állapot normalizálása), vagy elűzné az arabokat és az izraeli telepeseknek adná át a lerombolt területet.
A kitelepítés azonban Izrael jelenleg nem éppen fényes hírnevét még inkább „bemocskolná”. Ez pedig megpecsételné az Ábrahám egyezmények zátonyra futását.
Izraelhez képest Irán még rosszabb pozícióban van. Ugyan nem égetett el jelentős erőforrásokat a háborúkban, mint azt Izrael tette, geopolitikailag Teherán sokat veszített. Az iszlamista állam nem tudta megvédeni proxy szervezeteit, Izrael akadály nélkül tudott bevonulni Gázába, illetve Dél-Libanon területére. Ennek köszönhetően az iszlamista szervezetek vezetőségeiben felmerülhet a kérdés, hogy még ha támogatás is érkezik Teheránból pénz, vagy éppen tanácsadók formájában, tényleges védelemre nem számíthatnak. Ez pedig egyértelműen frusztráltságot okoz a szervezetekben. Irán nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyekkel „rákényszeríthetné” Izraelt a visszakozásra. Ellenben Izrael el tudja rettenteni Iránt a közvetlen beavatkozástól. Nem csoda, hogy Izrael még most akarja „befejezni” a terrorszervezetek elleni hadjáratot. Az idő pedig fontos, mivel Irán az atomprogram teljesítésével semlegesítheti az izraeli nukleáris elrettentést.
Vagyis Izraelnek addig kell „megsemmisítenie” az iszlamista erőket a régióban, amíg Irán nem jut nukleáris képeségekhez. Jeruzsálemnek azonban nemcsak katonailag kell megoldást találnia, hanem meg is kellene egyeznie a régió államaival.
Az iráni befolyás csökkenése pedig nemcsak a gázai, illetve a libanoni „vereségek” miatt következett be. A szíriai események is rámutatnak, hogy Teherán nem képes megsegíteni szövetségeseit. Igaz, az Idlib városából kitörő (szunnita!) iszlamista erők előretörése más nemzetközi eseményekkel is magyarázható. Egyik oka a már említett Hezbollah meggyengülése, amely Izraelnek köszönhető. Ez a tényező azért fontos, mivel a síita milícia Aszad elnök szövetségese. A másik oka az orosz erők kapacitásainak lefoglaltsága Ukrajnában. Ennek köszönhetően az oroszok Szíriával alig tudnak foglalkozni. A lázadók mozgásának dinamikájából pedig az olvasható ki, hogy az Aszad elnök oldalán álló katonai egységek nem is igazán akartak harcolni. Nem csoda, hogy a lázadók Damaszkuszt is könnyen el tudták foglalni, az elnök pedig elmenekült a fővárosból. A jelenlegi szíriai helyzet rendkívül hasonló a 2021-as afganisztáni állapothoz.
Breaking: Syrian President Bashar al-Assad fled to an unknown destination as rebels closed in, security officials said. Follow for live updates.https://t.co/xHeosRrm8f
— The Wall Street Journal (@WSJ) December 8, 2024
Mondhatni a Közel-Keleten majdnem mindenki veszített valamit. Talán egyedül Törökország az, amely a szíriai lázadókkal többet is nyert, azonban az erősödő kurdok a török vezetés számára akut fenyegetést jelentenek. Izrael hiába nyert katonailag, a mobilizációval lelassította gazdasági dinamikáját, a háborús pusztításokkal pedig a hírnevén is sokat rontott. Ráadásul a hosszútávú megoldáshoz nemcsak katonai eszközökre lesz szüksége, hanem diplomáciára is. Irán szintén veszített, ugyanis nem tudta megvédeni szövetségeseit, amelyek csaknem megsemmisültek. A jelenlegi szíriai helyzet pedig arra mutat rá, hogy Oroszország helyét Teherán egyedül nem képes pótolni. Félő, hogy Irán a veszteségek hatására más területeken lesz aktívabb, gondolhatunk akár Irakra, vagy éppen Jemenre, ahol szintén jelen vannak az iráni tanácsadók.
Írta: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
