Filip Mazurczak a Crisis Magazine oldalán megjelent cikkében a lengyel választásól ír, valamint arról, hogy milyen hatással lehet a politikai fordulat a lengyel katolicizmus jövőjére. Bár továbbra is Lengyelország tekinthető a világ egyik legkatolikusabb országának, az elmúlt években az eddigi kormánya kísérletet tett az egyház háttérbe szorítására a közpolitikai döntéshozatalban, ezzel szembemenve a társadalom elvárásaival és akár az alkotmánnyal is.
Mazurczak a Crisis Magazine-ban megjelent cikkében a lengyel politika és a katolicizmus kapcsolatairól írt. Szerinte az elmúlt évek világibb trendje megtörni látszik Andrzej Duda elnök megjelenésével, aki fiatal, karizmatikus, remekül fel tudja használni a média adta lehetőségeket és nem fél bevallani, hogy vallásának elvei vezérlik a vitás kérdésekben való döntéshozatal során.
Lengyelország 966-ban vette fel a katolikus vallást, azóta gyakran játszotta a kereszténység védőbástyájának szerepét Európában. A vallás szerepét még a kommunizmus sem tudta kioltani. Általános trend, hogy lengyel származású bevándorlók töltik fel a templomi padokat Nyugat-Európában, és a paphiánnyal küzdő plébániákat is ők segítik ki. Ennek ellenére a szekularizmus térnyerése Lengyelországban is megfigyelhető, a felmérések szerint a misén résztvevők száma egyre csökken, 1980-ban még 51%-os volt a részvétel, 1995-ben 46,8%, míg 2013-ban már csak 39,1%. Mazurczak szerint ez még nem drámai változás.
A szerző szerint aggodalomra az a tempó ad okot, amellyel az eddigi lengyel kormány támogatta a szekularizációt. A 2007 óta kormányzó Polgári Platform kezdetben jobbközép kereszténydemokrata pártnak számított, ám szociálpolitikai kérdésekben egyre inkább a baloldali nézetek felé hajlik.
A Polgári Platform képviselőinek nagy része, és a korábbi elnök, Bronisław Komorowski is katolikusok, ám világosan bebizonyították, hogy úgy vélik, vallásuknak nem szabad befolyásolni politikájukat. Mazurczak szerint több kérdésben (pl. homoszexuálisok helyzete, abortusz) hoztak olyan döntéseket, amelyek nemcsak a katolikus vallás tanításaival mentek szembe, de a lengyel társadalom véleményével is. A Polgári Platform hatalma azonban gyengül, emellett 2015 augusztusában új elnök került hatalomra, Andrzej Duda, aki a Lengyel Köztársaság eddigi legkatolikusabb elnökének tekinthető. Duda véleménye szerint „a lengyel nemzet erőssége a katolikus értékekben rejlik”. Mazurczak úgy látja, Komorowskival ellentétben Dudát nem érdekli az Európai Unió véleménye, politikája nem az ő kielégítésüket célozza. Programja megvalósításához parlamenti többségre lesz szüksége, és a Jog és Igazságosság le is győzte a Polgári Platformot a minapi lengyel választáson.
A Jog és Igazságosság képviselői ugyanolyan komolyan veszik vallásukat, mint Duda. Elsődleges céljuk a lengyel családok támogatása, kiemelten kezelve a többgyermekes, szegény családok megsegítését. Úgy vélik, a támogatások révén javítható a jelenleg alacsony termékenységi ráta.
Mazurczak szerint a két párt közötti különbség napjaink migránskérdésének kezelése körül is megfigyelhető. A Polgári Platform engedelmesen készen áll az Európai Unió kéréseinek teljesítésére és hajlandó befogadni a nagy számban érkező muszlim bevándorlókat, figyelmen kívül hagyva ennek kulturális következményeit. Ezzel szemben Duda és a Jog és Igazságosság hangsúlyozzák, hogy csak azokat a közel-keleti üldözött keresztényeket látják szívesen, akik ténylegesen veszélyben vannak, és hasonló kulturális gyökerekkel rendelkeznek, mint a lengyelek.
A szerző szerint a probléma nem az, hogy a kereszténység nyíltan jelen van a közszférában, hiszen azok a radikálisok, akik a vallás teljes visszaszorítását szorgalmazzák, kisebbségben vannak. A valódi kérdés az, hogy meghatározhatják-e a keresztény tanítások és elvek a közszereplők politikáját. Filip Mazurczak szerint egyelőre úgy tűnik, a konzervatívok biztosították győzelmüket.
Rózsa Kitti
