Keir Starmer brit miniszterelnök egyre mélyülő politikai válsággal szembesült, miután Peter Mandelson amerikai nagykövetté történő kinevezése súlyos következményekkel járt kormánya számára. A döntés már nem pusztán személyi kérdés, mert Mandelson és a néhai amerikai szexuális bűnelkövető Jeffrey Epstein közötti kapcsolat újraértelmezte Starmer politikai ítélőképességét és vezetői alkalmasságát is.
A válság súlyát jelzi, hogy Anas Sarwar, a skót Munkáspárt vezetője elsőként a párt felső vezetéséből nyilvánosan Starmer lemondását követelte. Sarwar szerint a Downing Street körüli folyamatos figyelemelterelés árt Skóciának és a pártnak is, különösen annak fényében, hogy a Labour támogatottsága a 2024-es választás óta csökken az ország északi részén. Bár a miniszterelnököt később kulcsfontosságú kormánytagok köztük David Lammy külügyminiszter, Rachel Reeves pénzügyminiszter és Yvette Cooper nyíltan támogatták, a repedések világossá váltak.
A botrányt tovább mélyítette, hogy két napon belül két kulcsfontosságú tanácsadó távozott.
Tim Allan kommunikációs igazgató lemondása követte Morgan McSweeney kilépését, aki Starmer legközelebbi politikai szövetségese volt, és magára vállalta a felelősséget Mandelson kinevezésének tanácsadásáért. Ez önmagában is kérdéseket vet fel a miniszterelnök döntéshozatali struktúrájáról és belső kontrollgyakorlásáról.
A Mandelson-ügy tartalmilag is súlyos. Az amerikai igazságügyi minisztérium által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint Mandelson e-mailekben osztott meg Epsteinnel érzékeny információkat a brit pénzügyi válság idején tervezett állami eszközeladásokról és adópolitikai kérdésekről. Mandelson jelenleg rendőrségi vizsgálat alatt áll hivatali visszaélés gyanújával. Mandelson nem kommentálta a vádakat. Starmer viszont azzal védekezett, hogy Mandelson megtévesztések sorozatával fedte el Epsteinhez fűződő kapcsolatait, és ígéretet tett a kinevezési dokumentumok nyilvánosságra hozatalára.
"I am sorry. Sorry for what was done to you, sorry that so many people with power failed you, sorry for having believed Mandelson's lies and appointing him.” — Keir Starmer
— Samantha Smith (@SamanthaTaghoy) February 5, 2026
Dear Keir,
Where was your apology to the girls raped by Pakistani-Muslim grooming gangs?
Where was your… pic.twitter.com/8uTs442zd0
A politikai bizonytalanság pénzügyi reakciókat is kiváltott, hiszen a brit államkötvények hozamai emelkedtek, ami azt jelezte, hogy a befektetők egy esetleges, baloldalibb Labour-vezetés nagyobb költekezési hajlandóságát árazták. Bár a piacok később megnyugodtak, a jelzés egyértelmű volt.
Starmer személye már nem pusztán pártpolitikai, hanem makrogazdasági tényező is.
Jogilag és pártszervezetileg Starmer pozíciója egyelőre stabil. Lemondása esetén a Labour vezetőválasztást tartana, ahol a jelölteknek a frakció 20%-ának, azaz jelenleg 81 képviselőnek a támogatását kell megszerezniük. Ugyanez a küszöb érvényes egy kihívás esetén is, miközben a Labour történetében még soha nem sikerült parlamenti úton eltávolítani hivatalban lévő miniszterelnököt. Ez intézményi védelmet ad Starmernek, de politikai mozgásterét nem bővíti.
A Mandelson-ügy túlmutat egy elhibázott kinevezésen. A botrány felszínre hozta Starmer kormányzásának gyenge pontjait: kiemelten a kommunikációs káoszt, a személyi döntések kockázatait és a stratégiai fókusz hiányát. Bár rövid távon biztos a pozíciója, a válság megmutatta, hogy a miniszterelnök tekintélye már nem magától értetődő. Ha nem sikerül hitelesen visszatérnie a megélhetési válság és a gazdaság élénkítésének napirendjéhez, a következő kihívás már nem egy kinevezésről, hanem a vezetéséről szólhat.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
