Egyre több gyermek kényszerül otthonát elhagyni, életük egyik pillanatról a másikra változik meg. Az őket ért traumatikus események pszichológiai, viselkedési és érzelmi problémákat okozhatnak. PTSD, depresszió, szorongás, erős reakció a zajra, intenzív félelmek, rémálmok, sírógörcsök, engedetlenség csak néhány példái a lehetséges hatásoknak, melyet a gyerekek akár egy életen át is magukkal cipelhetnek – áll a Deutsche Welle beszámolójában.
A migráció egy összetett társadalmi folyamat, amely a gyermekeket olyan fizikai és társadalmi stresszhatásoknak teszi ki, mely igen komoly mentális problémákat okozhat. Az életükben nem csupán a háború, illetve a terror elől való menekülés, hanem a migráció brutális körülményei is mély nyomokat hagyhatnak. Az addig otthonukként ismert közeget elhagyni kényszerülő gyerekeknek hiányzik a kognitív működésük ahhoz, hogy megértsék, mi is történik körülöttük pontosan. Tapasztalat hiányában nem képesek felmérni egy-egy helyzet súlyát, önállóan mérlegelni és megfelelően reagálni különböző veszélyhelyzetekben. Számuk sajnálatos módon egyre nő, ma már 43,3 millió gyermek kényszerült otthonát elhagyni.
Forrás: UNHCR
A menekült gyermekek mentális egészségi problémáihoz számos tényező hozzájárulhat a háború, az erőszak és a menekülésre kényszerítő üldözés borzalmain kívül.
Gyakran előfordulhat, hogy a menekülés során elszakadnak a családjuktól vagy éppen ennek az ellenkezője következik be: maguk a szüleik bántalmazzák őket.
Ez több traumához is vezethet, hiszen a szülők megléte és a stabil háttér ugyanolyan fontos egy gyermek életében, mint a háború, az erőszak vagy az üldözés borzalmainak feldolgozása. A család alapvetően kulcsszerepet játszik egy gyermek életében, így hiánya, különösen a menekülésre kényszerült gyermek életében, súlyos problémák forrásául szolgálhat.
A boszniai háború idején például sok gyermeket evakuáltak a szüleitől. Néhányan évekkel a háború után poszttraumás stressz szindróma és egyéb mentális betegségek csapdájába estek. Részben azért, mert elszakították őket a szüleiktől, a feldolgozatlan trauma és az őket ért külső impulzusok kezelésében pedig senki nem segített nekik.
Ahogyan már említettem, nem minden szülő szerető és támogató, így ők sokszor további traumát vagy mentális problémát is okozhatnak a gyerekeknek. Előfordulhat, hogy az őket ért borzalmak a kicsiken csattannak.
Manapság azonban a küzdelmes menekülés nem ér véget az áhított desztináció elérésével, egyre több a kitoloncolás, vagyis a „pushback”,
mely (Felipe Gonzalez Morales ENSZ-szakértő definíciója alapján) olyan intézkedéseket, akciókat vagy politikát jelent, amelyek ténylegesen a migránsok egyéni vagy csoportos eltávolítását eredményezik, az emberi jogi kötelezettségekkel és a megfelelő eljárási garanciákkal összhangban lévő egyedi értékelés nélkül. Ezeket állami szereplők - például a rendőrség, a határőrség vagy a hadsereg - vagy nem állami szereplők - például félkatonai erők, magánbiztonsági személyzet vagy a kereskedelmi szállítmányok személyzete - hajthatják végre. A visszatoloncolásnak számos formája lehet. A legegyszerűbb, hogy egyetlen határőr erőszakkal (vagy azzal való fenyegetéssel) - akár fizikai, akár verbális erőszakkal - megakadályozza, hogy egy menedékjogot kérő személy átlépje a határt.
Az uniós államoknak alapvetően joguk van nemzeti határaik ellenőrzésére és a határokat illegálisan átlépő személyek belépésének megtagadására, mely esetben a nemzetközi jogból eredő kötelezettségvállalásaikkal összhangban cselekedhetnek. Ez azonban van, hogy nem így történik. Májusban az amerikai New York Times napilap felkavaró felvételeket tett közzé, amelyeken állítólag egy csoport migráns, köztük gyerekek gyorsított, illegális kiutasítása látható Görögországban.
Az újság szerint az embereket először egy jelöletlen furgonba pakolták, majd a görög parti őrség egyik hajójára tették, végül pedig egy vészhelyzeti csónakra rakodták és sodródni hagyták őket. Végül a török parti őrség vette fel őket.
Természetesen tömegesen és egyre többen vannak, akik valóban valós alap nélkül szeretnének menekültstátuszt kapni és csupán a jobb megélhetés miatt migrálnak más országba, azonban bőven akadnak olyanok is akik valóban védelemre szorulnak. A gazdasági bevándorlók tömege azonban egyre nehezebb helyzetbe hozza az őket már ellátni képtelen nyugat-európai országokat. Teljesen mindegy ugyanakkor, hogy melyik helyzet áll fenn, a gyermekeik mindenképpen sérülnek. Nincsen beleszólásuk az egész migrációs folyamatba, a kiutasításba, passzív résztvevőként nézik végig, ahogy felborul az életük, mely igen súlyos nyomokat hagyhat rajtuk és kihathat az egész életükre.
Szemlézte: Udvari Anna
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
