Az Egyesült Államok és a Nicolás Maduro vezette venezuelai rezsim közötti feszültség új, veszélyes szakaszba lépett az elmúlt hónapokban, amikor Washington a "drogellenes háború" retorikáját egyértelmű katonai és jogi eszközzé emelte.
A 2020-ban kiadott elfogatóparancsok, amelyek Madurot és belső körét narcoterrorizmussal vádolták, mostanra a Karib-térségben végrehajtott, halálos kimenetelű katonai csapásokká és a nemzetközi jogi értelmezések vitájává fejlődtek. Ez a stratégia, amely a bűnüldözést és a nemzetközi biztonsági nyomást ötvözi, túlmegy a kábítószer-kereskedelem elleni harc klasszikus keretein és feltárja a régiós hatalmi politika összetett, gyakran ellentmondásos céljait.
A washingtoni megközelítés lényegi eleme a Maduro-rezsim "narco-terrorista" entitásként való beállítása. Ez a narratíva jogi alapot teremt a kábítószer-ellenes műveletek kiterjesztéséhez és a terrorizmus elleni harcra vonatkozó felhatalmazások bevetéséhez. A célpontok a venezuelai vezető tisztviselőkből álló, ún. Cartel de los Soles (A Napok Kartellje), valamint a helyi bűnszervezetek.
A venezuelai állam funkcionális összeomlása, a hiperinfláció és a nyugati szankciók együttállása oda vezetett, hogy a Maduro-kormányzat egyre inkább a tiltott gazdasági forrásokra, így a kokaincsempészetre és az illegális bányászatra támaszkodik a hatalom fenntartása érdekében, lényegében bűnszervezetté alakítva az államot.
Ez a folyamat megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy a rezsim legfelső körei érintettek a szervezett bűnözésben, de a válaszlépések hatékonysága már sokkal vitatottabb. A nyomásgyakorlás fizikai eszközei a tengeri műveletekben nyilvánulnak meg.
Az elmúlt hetekben az amerikai haderő – nem a hagyományos kábítószer-ellenes műveleteket végző parti őrség – precíziós csapásokat hajtott végre gyanús venezuelai drogcsónakok ellen a Karib-térség nemzetközi vizein.
Az akciók hatékonysága kétségtelenül rontja a csempészútvonalak biztonságát, azonban a washingtoni politika etikai és jogi határait feszegeti. Az, hogy az Egyesült Államok katonai erővel, figyelmeztetés nélkül pusztított el hajókat, amelyekről nem feltétlenül bizonyított, hogy drogot szállítottak, felveti a kérdést: vajon ezek az akciók puszta rendészeti intézkedések, vagy a Maduro-rezsim elleni "háborús cselekménynek" minősülnek? A haderő bevetése a hagyományos bűnüldözési eljárások helyett azt sugallja, hogy a kábítószer-ellenes retorika egy sokkal nagyobb, geopolitikai célokat szolgáló hatalmi projekt fedősztorija.
???? ON CAMERA: This morning, President Trump ordered a strike on a narco-trafficking vessel affiliated with Designated Terrorist Organizations headed to America and loaded with enough drugs to kill 25,000 to 50,000 PEOPLE off the Coast of Venezuela.
— The White House (@WhiteHouse) October 3, 2025
BE WARNED! pic.twitter.com/231ttj4q9P
Az Egyesült Államok Venezuela elleni, drogellenesnek nevezett kampánya nem egyenlő a klasszikus kábítószer-háborúval. Ez sokkal inkább egy politikai és katonai nyomásgyakorlási stratégia, amely a bűnüldözést használja legitimációs alapkőként a rezsimmel szemben. A csapások, a vádemelések és a terrorista címkék valós alapokon nyugszanak, de a mögöttes szándék messze túlmutat a kokain útjainak blokkolásán;
a cél a rezsim nemzetközi elszigetelése és megbuktatása.
Azonban az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a nyomás kizárólagos alkalmazása nem vezetett politikai változáshoz, csak fokozta a humanitárius szenvedést és a regionális bizonytalanságot. A hosszú távon fenntartható venezuelai megoldás kulcsa nem feltétlenül a katonai konfrontáció fokozása, hanem egy olyan koalíció létrehozása, amely a politikai átmenetet gazdasági segélyekkel és a szankciók enyhítésének ígéretével ötvözi, ezzel ösztönözve a rendszer belső átalakulását.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
