Blog

A nigeri junta és a nyugatellenesség - eltávolodás az EU-tól

Niger az Európai Unió Száhel-régiós szövetségese volt, kiemeltképp a migráció és a terrorizmus elleni fellépés keretein belül. Az ország szorosan kapcsolódott Európa Afrika-stratégiájának végrehajtásához, szerepe elengedhetetlennek bizonyult. A migrációs és katonai együttműködés terén fennálló…

Niger az Európai Unió Száhel-régiós szövetségese volt, kiemeltképp a migráció és a terrorizmus elleni fellépés keretein belül. Az ország szorosan kapcsolódott Európa Afrika-stratégiájának végrehajtásához, szerepe elengedhetetlennek bizonyult. A migrációs és katonai együttműködés terén fennálló kapcsolatok megszakítására irányuló lépés, amelyet az Európával fennálló diplomáciai kapcsolatok megszakításának tekintenek, mindkét régióra nézve messzemenő következményekkel jár. Elemzésünk Niger döntésének következményeit és a regionális migrációs dinamikára gyakorolt lehetséges hatását vizsgálja.

A Le Monde francia hírportál közzétett egy elemzést, amelyben részletesen vitatja a száheli és nyugat-afrikai francia katonai jelenlét jövőjét, legitimitását és a változó helyi viszonyokat.

December elején a helyzet tovább eszkalálódott, amikor a nigeri vezetés bejelentette, hogy visszavon két kulcsfontosságú katonai megállapodást, amelyeket a nyugat-afrikai állam a Száhel-övezetben zajló erőszak elleni küzdelem elősegítése érdekében kötött az Európai Unióval. Mindez egy, az ország hadseregének vezetői és egy magas rangú orosz védelmi tisztviselő találkozója után került bejelentésre, azután, hogy a felek a katonai együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak.

Az afrikai ország, amit egy július végi puccs óta katonai vezetés irányít, bejelentette, hogy visszavonja “beleegyezését egy uniós katonai partnerségi misszió telepítéséhez".

Az ország elnökét, Mohamed Bazoumot leváltó puccs előtt Niger volt a Nyugat és Európa utolsó jelentős biztonsági partnere a Száhel-övezetben – a Szaharától délre fekvő hatalmas régióban, amelyet az iszlám szélsőséges csoportok a terrorizmus globális gócpontjává tettek. A nigeri külügyminisztérium feljegyzésében azt írta, a kormány úgy döntött, hogy “visszavonja a februárban elindított nigeri katonai Partnerségi Misszió által biztosított kiváltságokat és mentességeket", következésképpen "nincs jogi kötelezettsége" a partnerséggel kapcsolatban. Elutasította továbbá a nigeri belső biztonsági ágazat megerősítésére 2012-ben létrehozott uniós Polgári Kapacitásépítési Missziót, és ezzel gyakorlatilag visszavonta azok korábbi jóváhagyását.

Az EU-s közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) intézkedések keretében 2012-ben indították el a niamey-i székhelyű Polgári Kapacitásépítő Missziót EUCAP Száhel Niger néven, amely támogatta Niger belső biztonsági erőit, hatóságait és nem kormányzati szereplőit. Az EU-misszió keretében jött létre az EUMPM néven ismert katonai partnerség is, amelyet februárban indítottak el "a nigeri hatóságok kérésére", az EU Tanácsának honlapja szerint. A partnerség célja, hogy "fokozza a nigeri fegyveres erők képességét a terrorista fenyegetés megfékezésére".

A nyugat-afrikai ország két dzsihádista felkeléssel küzd – délkeletről a szomszédos Nigériában régóta tartó konfliktus, nyugatról pedig a Maliból és Burkina Fasóból átkelő militánsok offenzívája fenyegeti.

Niger mellett Burkina Faso is bejelentette, hogy kivonul a G5 Száhel nevű terrorellenes regionális katonai együttműködésből. Az országokat vezető junták döntésüket azzal indokolták, hogy "történelmi felelősséget" vettek magukra a döntéssel, amit annak tulajdonítottak, hogy a szervezet egyrészt nem érte el céljait, másrészt "külföldi érdekeket szolgálhat, amelyek ellentétesek a Száhel-övezetben élők érdekeivel". Mindketten kiemelték: nem fogadják el "egyetlen idegen hatalom diktátumát sem, melyet olyan partnerség keretében kényszerítenének rájuk, amely nem veszi figyelemebe a két ország szuverenitását".

Egy, a Világgazdaságnak adott interjúban Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter úgy fogalmazott: „mivel napjainkban a Száhel-övezet tekinthető az afrikai kontinens legakutabb válsággócának, Magyarország és egyébként Európa biztonságának szavatolását is ott kell garantálnunk.” Ezzel is értelmezhető a csádi meghívásra szervezendő, 2024 tavaszán induló katonai misszió, amelyben mintegy 200 magyar katona vesz majd részt. A miniszter azt is elmondta, hogy a misszió célját tekintve három fő irányvonalat képvisel: a katonák feladata, hogy „hozzájáruljanak a migráció megfékezéséhez, támogassák a terrorizmus elleni küzdelmet, valamint biztonságos hátteret adjanak annak a komplex gazdasági és humanitárius segítségnyújtási csomagnak, amelyet Magyarország a Hungary Helps keretében visz az országba.”

Niger katonai vezetése december elején egy másik, az EU-ra és az európai térségre jelentős következményekkel járó döntést hozott: visszavontak egy 2015-ben meghozott törvényt, amely után újra szabad utat engednek az országon keresztül Európába tartó migránsoknak. Az EU hiába próbálta pénzügyi ösztönzőkkel fenntartani a partneri viszonyt, a Szahara déli szélén fekvő országot nem tudták meggyőzni.

A helyiek által ünnepelt hatályon kívül helyezés feleleveníti a 2015 előtti állapotokat, amikor a csempészet részben állami szankciók hatálya alá tartozott – ami nemcsak az embercsempészeknek, hanem a migrációs útvonalak mentén működő különböző vállalkozásoknak is kedvezett, a gazdaság javára.

A Földközi-tenger irányába tartó nyugat-afrikai migránsok egy fontos állomása a nigeri sivatagi Agadez, mielőtt elindulnának a Szaharán keresztüli veszélyes útnak Líbia vagy Algéria felé. Az elmúlt nyolc évben mégsem választották annyian ezt az útvonalat a 2015-ös migrációellenes törvény miatt, amit szigorúan be is tartattak egészen a júliusi államcsínyig.

Az EU bevándorláspolitikája korlátozott sikereket ért el az irreguláris migráció megfékezésében. A migránscsempészet elleni törvény hatályon kívül helyezése megkérdőjelezi, hogy az EU és annak különböző afrikai nemzetekkel kötött partnerségeire való támaszkodás elegendő-e, és sürgeti a brüsszeli migrációs stratégiája újragondolását.

Mivel Niger potenciálisan kikerülhet az egyenletből, az EU alternatív együttműködést kereshet a szomszédos afrikai országokkal, amint azt a Tunéziával és Líbiával a közelmúltban kötött megállapodások is mutatják.

A politikai bizonytalanság, a szegénység és az erőszakos szélsőségesség hátterében a Száhel-övezet számos puccsnak volt tanúja, beleértve a nigeri katonai hatalomátvételt is. Ez a zavargás azonnali hatással van a migrációs mintákra, hozzájárulva a nyugat-afrikai útvonalon történő szabálytalan határátlépések számának növekedéséhez. A gyarmati hatalmak által bevezetett mesterséges határok alakították azt, ahogyan az afrikaiak érzékelik a kontinensen belüli mozgást. A migráció, amelyet gyakran a politikai instabilitás és az éghajlati válság hajt, belső lakóhelyelhagyáshoz is vezet, így egyre nagyobb szükség lenne Afrika-központú fejlesztési beavatkozásokra.

A Frontex európai határigazgatási ügynökség adatai azt mutatják, hogy idén nőtt a legnagyobb mértékben a nyugat-afrikai országokat és a spanyolországi Kanári-szigeteket összekötő nyugat-afrikai útvonalon történő szabálytalan határátlépések száma.

Az idén 27 700-ra becsült irreguláris érkezők száma a legmagasabb adat a nyugat-afrikai útvonalon 2009 óta, amikor a Frontex megkezdte az érkezők nyomon követését.

Csak októberben a Frontex 13 000 érkezőt regisztrált, ami a legmagasabb havi összesítés azon migránsok közül, akik jellemzően Marokkóból, Nyugat-Szaharából, Mauritániából, Szenegálból és Gambiából indulnak Európába – olyan területekről, amelyek vagy kapcsolódnak a Száhel-övezethez, vagy annak részét képezik.

"Az éghajlatváltozás és a konfliktusok káros hatásai a mobilitás fő mozgatórugói közé tartoznak, míg mások gazdasági okokból költöznek" - mondta Kennedy Okoth, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) Európáért, Afrikáért és a Közel-Keletért felelős kommunikációs tisztviselője az InfoMigrants portálnak.

Niger azon döntése, hogy hatályon kívül helyezi a migránscsempészet elleni törvényt, az EU és Afrika közötti kapcsolatok szélesebb körű változását tükrözi, és sürgeti az EU migrációs stratégiájának újraértékelését.

A Száhel-övben zajló politikai zavargások és az Afrikán belüli migráció összetett jellege árnyaltabb megközelítést tesz szükségessé, amely figyelembe veszi a regionális dinamikát és prioritásként kezeli az átfogó fejlesztési beavatkozásokat.

Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon