A július végén Nigerben kitört katonai puccs jelentősége messze meghaladja az afrikai ország sorsát: stratégiai és szimbolikus pozíciója folytán a globális hatalmi viszonyokat is felzaklathatja. Elemzés.
Július 26-án Nigerben katonai puccs tört ki, amely során a Abdourahamane Tian tábornok vezette elnöki testőrség eltávolította hivatalából az ország demokratikusan megválasztott vezetőjét, Mohamed Bazoum-ot. A puccsisták az elnököt azóta a palotában őrzik, Tian pedig átvette a címét a „haza védelmének érdekében”.
A nemzetközi közösség nagy része felszólította a juntát az alkotmányos rend haladéktalan visszaállítására. Antonio Guterres, an ENSZ főtitkára Bazoum szabadon engedését követelte a puccsistáktól. A térség gazdasági integrációját megcélzó Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (CEDEAO) szankciókat vezetett be, egy hetes ultimátumot adott a jogrend restaurálására, tagjai pedig kijelentették, hogy szükség esetén katonai erő alkalmazásától sem riadnak vissza. Az Európai Unió felmondta gazdasági, biztonsági és huminatárius együttműködését a puccsisták által vezetett kormánnyal (itt komoly összegről van szó, a 2021-24-es költségvetés több, mint 500 millió eurót különített el a Nigerrel való együttműködésre).
Más, a térségben meghatározó államok ugyanakkor a támogatásukról biztosították a juntát.
Niger két nyugati szomszédja, Burkina Faso és Mali kijelentették, hogy egy esetleges katonai intervenciót pedig önmagukkal szembeni hadüzenettel könyvelnének el. Az ugyancsak puccsista guineai kormány elítélte a CEDEAO általuk „embertelennek és illegitimnek” nevezett szankcióit.
Kevésbé várt helyről is érkezett néhány támogató szó: az olasz külügyminiszter és volt EP-elnök Antonio Tajani az esetleges katonai beavatkozás ellen és a diplomáciai csatornák megnyitása mellett ágállt, hiszen az ellenkező utat a „neokolonializmus” megnyilvánulásának tartáná.
Azonban az az ország, ami Niger mellett talán leginkább érintett a puccs esetleges gazdasági, stratégiai és szimbolikus következményei által, Franciaország.
A volt gyarmattartó Niamey-i nagykövetségét a puccsal egyidőben többezer ember rohamozta meg és Franciaország ellenes szólamokat skandáltak. 1958-as függetlenedése után a nigeri társadalom nagy része a mai napig gyarmattartóként tekint Franciaországra, amelynek az országban vállalt gazdasági, kulturális és katonai szerepvállalása sokak szerint kikezdi az újonnan független állam de facto szuverenitását.
Mind a mai napig, a Maliból történő visszavonulására ellenére például 1500 francia katona tartózkodik Nigerben. Azonban érvelhetőnek tűnik az az álláspont, hogy Franciaországnak erre a katonai jelenlétre jó okai vannak.
Először is egészen a puccsig Niger Franciaország katonai szövetségesének számított, ami némileg árnyalhatja a Niger szuverenitásának megsértéséről alkotott képet.
Másodszor Franciaország nigeri pozíciói kulcsfontosságúak az Iszlám Állam Nyugat-afrikai diaszpóráival szemben folytatott harcban. Ennek a harcnak joggal feltüntetett célja, hogy az ISIS ne válhasson újra a globális terror szereplőjévé, Franciaország ezáltal pedig nemcsak a saját, hanem egész Európa érdekeit védi. Jacob Zenn, a Georgetown-i Egyetem professzorsegédjének elemzése szerint „amíg az ISIS Afrikában virágzik, a világkalifátus álma életben marad”.
A puccsal a francia jelenlét természetesen veszélybe került: az új kormány visszavonta az 1500 fős katonai személyzet tartózkodási engedélyét.
A puccs másik meghatározó stratégiai és biztonsági következménye Franciaország és Európa számára az urániumkészletek esetleges megcsappanása.
Míg ez a szám az atomhatalomként és atomenergia-nagyhatalomként ismert Franciaország esetében csak 5%-ra rúg, Niger a teljes Európai Unió urániumellátásának csaknem negyedét biztosítja, ezáltal pedig a második legnagyobb szereplő az európai urániumpiacon. Az Európai Atomenergia Közösség (Euroatom) hivatala ugyanakkor azt nyilatkozta, a felhalmozott uránium miatt közveletlen veszély nem áll fenn, ha Niger visszatartja a szállításait.
A harmadik stratégiai és biztonsági kockázatot a Nyugat számára az orosz befolyás terjedése jelentheti.
Az elmúlt napok francia-ellenes puccsista tüntetéseinek résztvevői kifejezetten orosz-szimpatizáns szlogeneket is hallattak és orosz zászlókat lengettek, a két országot – az elnyomó Franciaországot és a felszabadító Oroszországot – egymás ellentéteként ábrázolva.
Why are people in Niger waving Russian flags and burning French flags after the coup in their country? pic.twitter.com/5kXoQJYr5y
— DW News (@dwnews) July 29, 2023
A térségben tapasztalható orosz befolyás egyik tetten érhető megnyilvánulása a Wagner-csoport egyre intenzívebb jelenléte. A CNBC tájékoztatása szerint az elmúlt években a Wagner jelenléte és infrastruktúrája számos afrikai országban folyamatosan terjeszkedett, Robert Besseling, a Pangea-Risk vezérigazgatója pedig „minden kétségen felülinek” tartja, hogy a puccs után a
Wagner Nigert fogja priorizálni fejlődéséhez a Száhel régióban betöltött stratégiai és szimbolikus szerepe folytán.”
Jelenleg a helyzet Nigerben továbbra is törékeny. A katonai puccsok forgatókönyve szerint a juntának néhány hét alatt kell megszilárdítania a hatalmát, különben elbukhat, a nemzetközi partnerek viselkedésén és stratégiáján pedig sok múlhat ebben az időszakban. Azonban amíg Niger helyzete instabil, az európai döntéshozóknak súlyos biztonsági kockázatokkal kell számolnia.
Szemlézte: Béndek Ábris
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon