Az Iráni Iszlám Köztársaság a közel-keleti, valamint a közép-ázsiai régió meghatározó középhatalma, amely az utóbbi időben az atomfegyereknek, az USA szankciós politikájának és az Oroszországnak eladott drónoknak köszönhetően szerepelt a nyugati hírekben. Ezzel párhuzamosan az utóbbi időben folyamatos belső feszültség gyengítette az országot, amelyben a társadalmi ellenállás nemrég fordulóponthoz érkezett.
A 22 éves Mahsa Amini nevét egy világ ismerte meg, miután az Iráni Iszlám Köztársaság több nagyvárosában tüntetések kezdődtek a fiatal lány halálát követően. Amini szeptember 16-án hunyt el erőszakos körülmények között, miután az állam egyik erőszakszervezete, az úgynevezett Erkölcsrendészet őrizetbe vette és brutálisan bántalmazta. Az Erkölcsrendészet az iráni teokráciában a sharía, azaz az iszlám jog betartatásáért felelős, széles jogkörrel felruházott állami szerv.
Aminit azért állították elő, mert az eljáró hatóság szerint nem megfelelően viselte a hidzsábot.
A Jerusalem Post riportja szerint a tüntetések a kurdisztáni területen kezdődtek, ahol a kurd kisebbségnek folyamatos elnyomással kellett szembenéznie az elmúlt néhány évtizedben, majd átterjedtek az ország más nagyvárosaira is, így például a 8 és fél milliós Teheránra és a hárommilliós Meshedre. A megmozdulások több esetben a tüntetők és a hatóságok közötti összecsapásokba torkolltak.
Unprecedented scenes in Iran: woman sits on top of utility box and cuts her hair in main square in Kerman to protest death of Mahsa Amini after her arrest by the morality police. People clap their hands and chant “Death to the dictator.” #مهسا_امینی pic.twitter.com/2oyuKV80Ac
— Golnaz Esfandiari (@GEsfandiari) September 20, 2022
A rezsimellenes hangvételű tüntetések nem az Amini-esetből adódó hirtelen reakciók, hiszen az elmúlt években az iráni vezetés jelentősen szigorodott a nők elnyomását illetően. Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője a 2020-as parlamenti választások előtt számottevő tisztogatást végzett, hogy a reformer gondolkodású politikusok véletlen se kerülhessenek a hatalom közelébe.
Egy évvel később került hatalomra az ajatollahhoz lojális Ebrahim Raisi, aki elnökként bevezette a „hidzsáb és tisztaság” dekrétumát, ami még szigorúbb szabályozást hozott a nők fejkendőviselésével kapcsolatban.
A nők hajának eltakarása az 1979-es – ya rusari ya tusari, azaz „fedd el, vagy szenvedj” jelszóval is jellemzett - forradalom óta kötelező Iránban. Az Economist cikke szerint a rendszer az utóbbi időben olyannyira keménnyé vált, hogy a hatóságok különleges arcfelismerő rendszer használatát tervezik a metróban, hogy azonosítani tudják a nem megfelelően öltözött nőket, valamint az egyik taxi applikációban is külön funkció tartozik az alulöltözöttek jelentésére.
A hidzsáb viselésének megítélése azonban korántsem egyoldalú az országban. Szeptember 23-ra ezrek tüntettek Teheránban a fejkendő viselése, valamint a rezsim fennmaradása mellett.
demonstrations in Tehran and Hamadan, which were not covered by the Western media...
— FikriHusein (@FikriHusein9) September 23, 2022
Why?
because this demonstration expresses support for the government and is pro for the implementation of Islamic law in Iran, especially the mandatory hijab#IranProtests #Iran #Hijab pic.twitter.com/ZfE4WfOkZf
A fejkendő viselése a pre-iszlám korból ered, azaz egy olyan kultúrtörténeti tradíció, amelyet a vallás átvett. A haj eltakarásának aktusa a törzsi viszonyokból eredő „szégyen-társadalom” (shame society) koncepcióhoz¹ köthető, amit jól példáz, hogy asszír törvénykönyvek szerint csak olyan nők takarhatták el a hajukat, akik méltók voltak arra. Ugyanennek a társadalmat átható szégyentől való félelemnek tulajdoníthatjuk a becsületgyilkosság intézményének jelenlétét is, hiszen ezen logika szerint csak úgy állítható vissza a család becsülete, amennyiben az arra szégyent hozó – általában női – családtagot saját testvére vagy apja öli meg.
Annak ellenére, hogy a tüntetések nagy port kavartak a világsajtóban, nagy a valószínűsége, hogy az iráni rezsim brutális erővel fogja elfojtani azokat.
A kormányzatnak sok tapasztalata van az elégedtlenség elnyomásában, hiszen Irán délnyugati részén éves gyakorisággal kerül sor demonstrációkra a vízhiány miatt.
¹JANY János (2016): Jogi kultúrák Ázsiában, Typotex Kiadó, Budapest.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
