A globális felmelegedés okozta kérdések az utóbbi évtizedek legégetőbb problémáivá váltak, amelyek – szakértők szerint – csak a globális károsanyag kibocsátás radikális csökkentésével kezelhetők. Az energiaforrások differenciálása iránti igényre a közelmúltban a Covid-19 okozta olajár-ingadozás és az ellátási láncok biztonságának megrendülése is rávilágított, amit különösen megerősített az Ukrajna elleni invázió. Az igények változására reagált az energiapiac is, ezzel együtt pedig a Perzsa-öböl országai, amelyek befolyása a fosszilis energiaforrások területén megkérdőjelezhetetlen. Karen E. Young, a Columbia Egyetem Globális Energiapolitikai Központjának kutatója a Foreign Affairs hasábjain elemezte az Öböl-országok zöld energiapolitikájának kérdéseit, rámutatva, hogy miként használhatók ki az energetikai fejlesztési segélyek a regionális befolyásszerzésre.
Az utóbbi években egyre gyorsabb ütemben változó geopolitikai viszonyok következtében a világ olajtermelésének figyelemreméltó hányadát magukénak tudó Öböl-országok diplomáciája is átalakult. Számos szakértő korábban úgy vélte, hogy ezen államok, például Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek gyakorlatilag képtelenek a szénhidrogénektől való elszakadásra, hiszen az ezáltal okozott társadalmi elégedetlenség fenyegetheti az elitek autokratikus hatalmát.
Ezzel szemben mára az Öböl-országok a zöldenergia támogatóinak állítják be magukat, amelyet felhasználnak nem csupán a hatalmon lévő rezsimek biztonságának megőrzésére, de a határokon átnyúló befolyásszerzésre is.
A térség országainak realista és pragmatikus hozzáállása a megújuló forrásokhoz elősegítheti a korábban tétlen nemzetközi szereplők, például egyes multi- és transznacionális vállalatok aktivizálódását, azonban számos hátulütővel is járhat. Ide értendők például azon gyakorlati és intézményi korlátok, amelyeknek köszönhetően az Öböl-államok fő profilja – Young szerint – továbbra is a fosszilis energiaforrások maradhatnak, és amelyeket az általuk nyújtott támogatások is magukban hordoznak, gyengítve ezzel a célállamokat.
A Perzsa-öböl térségében az elmúlt tíz évben egyértelmű változások mentek végbe az energiafelhasználás, valamint a források kitermelésének tekintetében is.
Ennek oka főként az, hogy a rendelkezésre álló fosszilis energiahordozók nagy részét exportálhassák a termelők, ami növeli az állam bevételeit. Ez magában hordozza a korábban belső felhasználásra szánt források helyettesítésének igényét, amelyre megoldást nyújt a megújuló energia. Ezt jól példázza, hogy Szaúd-Arábia 33 milliárd dollárt fektet be atomenergetikai programjába, amelynek célja, hogy 2030-ra az ország energiaellátásának legalább fele ne fosszilis forrásokból származzon. Hasonló céljai vannak az Egyesült Arab Emírségeknek is, amely egyrészt törekszik az energiahatékonyságra, másrészt pedig igyekszik olyan pénzügyi viszonyokat létrehozni, amelyek vonzzák a környezettudatos befektetőket.
Az Emírségek alumíniumgyártással foglalkozó nagyvállalata például kizárólag nap- és atomenergia felhasználásával készülő alumíniumot fejleszt, amelyet például a német BMW is használni fog.
Ezzel párhuzamosan az Öböl-országok nem csupán saját területükön, de a térség fejlődő államaiban is zöldberuházásokat hoznak létre, azonban ezek nem mindig járnak pozitív eredménnyel.
Az elmúlt évek törekvései ellenére a régió államai továbbra is le vannak maradva a megújuló forrásokra való átállás tekintetében. A szerző forrásai szerint a Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagjából öt vállalta, hogy 2060-ra eléri a nettó nulla károsanyag kibocsátást, azonban 2020-ban csupán 3% volt a megújuló források aránya. Ez az Emirátusokban a legmagasabb (20%), azonban például Szaúd-Arábiában csupán 0,05%.
Ezzel párhuzamosan az Öböl-országok által támogatott államok előtt is kihívások állnak. A Világbank adatai szerint a következő időszakban a GDP lakosságarányos növekedése élesen csökkenő tendenciát mutat, ami együtt jár az infláció növekedésével. A megélhetési költségek emelkedése pedig politikai instabilitást hozhat, ami nagyban hátráltatja a zöld energiaforrásokra való átállást.
Young szerint az Öböl-országok által nyújtott támogatások és beruházások célja nem a környezetbarát technológiák terjesztése, hanem főként a pénzügyi vagy politikai nyereségszerzés.
Ennek következtében a fejlesztési segélyek rendszere nem konzisztens, de a térség fejlődő államai hozzá kapcsolódó dependenciája egyre nő, a Közel-Keleten akár torz energetikai átmenet is kialakulhat.
Összefoglalva tehát a Perzsa-öböl országainak zöld beruházásokkal kapcsolatos pragmatizmusa előremozdíthatja a térségben a környezetbarát átmenetet, azonban az akár káros politikai és gazdasági következményekkel is járhat.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
