Blog

A polgárháború súlyos humanitárius válsághoz vezetett Szudánban

Ahogy már korábban is írtunk róla, a Szudáni Köztársaságban április második felében robbant ki a hatalomért folyó harc Abdel Fattah Al-Burhan és Mohamed Hamdan Dagalo tábornokok között, amely a háborúskodás első hónapjában az ACLED adatai alapján 1800 halálos áldozatot követelt. A május végén kötött…

Ahogy már korábban is írtunk róla, a Szudáni Köztársaságban április második felében robbant ki a hatalomért folyó harc Abdel Fattah Al-Burhan és Mohamed Hamdan Dagalo tábornokok között, amely a háborúskodás első hónapjában az ACLED adatai alapján 1800 halálos áldozatot követelt. A május végén kötött tűzszünet ellenére továbbra is intenzív harcok nehezítik a humanitárius segítségnyújtást a háború áldozatainak. Az ezáltal okozott kihívásokat Hilary Matfess (Center of Strategic and International Studies), valamint Susanna Campbell (Research on International Policy Implementation Lab, American University) elemezték.

A Szudáni Fegyveres Erők és a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) közötti harcok intenzitása az utóbbi egy hónapban sem csökkent, annak ellenére, hogy június 18-19-én tűzszünet volt érvényben a felek között, humanitárius okok miatt.

Bár május 20-án a hadban álló erők szintén tűzszünetet kötöttek, ez gyorsan összeomlott, de ezzel együtt körülbelül kétmillió ember számára tette lehetővé a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést.

Ezt azonban nehezíti, hogy a nemzetközi támogatóknak több kihívással is szembe kell nézniük, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsában patthelyzet állt elő az országgal kapcsolatban: hiszen az egyes nagyhatalmak versengenek a harcoló felek hűségéért.

(Az orosz érdekekről Szudánnal kapcsolatban itt írtunk bővebben) Ennek köszönhetően a nemzetközi donoroknak új megoldásokat kell találniuk, hiszen a humanitárius segítségnyújtás szükségessége eddig nem látott méreteket öltött az országban.

A Matfess-Campbell szerzőpáros által használt adatok is ezt támasztják alá. A konfliktust megelőzően a lakosság nagyjából egyharmada szorult hasonló támogatásra, és körülbelül 3,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, ami kiegészült 1,3 millió más konfliktuszónákból származó menekülttel.

Az ENSZ becslése szerint a harcok megindulása óta duplájára emelkedett a szükséges humanitárius segítség mennyisége, ami 3 milliárd dollárt jelent. A pénz azonban nem az egyetlen probléma.

A harcok intenzitása nagyban nehezíti a rendelkezésre álló támogatások célba juttatását. Bár májusban az Európai Unió létrehozott egy légi hidat Dubai, valamint Port Sudan légikikötője között, ez az érkező támogatások országon belüli disztribúcióját nem oldja meg. A harcok által leginkább érintett főváros több, mint 800 kilométernyi autóútra van a reptértől, míg a szintén rossz helyzetben lévő Dárfúr régió az ország másik végében fekszik.

 Az elosztás problémáját tetézi, hogy az azt végző szervezetek dolgozói sincsenek biztonságban.

A fosztogatás, valamint a fegyveres támadások több esetben is veszélyeztették a segélyeket szállítókat: például a Világélelmezési Program munkatársai által felügyelt szállítmányokat fuvarozó kamionok közül hatot teljesen kifosztottak, ami 17 ezer tonna élelmiszeradomány megsemmisülésével járt.

A nemzetközi szervezetek képviselői mellett helyiek is aktívan részt vesznek a segítségnyújtásban. Az ellenállási bizottságok hagyománya Szudánban 30 évre nyúlik vissza, és eddig minden belső konfliktus során nagy szerepet vállaltak a legfontosabb humanitárius feladatokban, mint például a nélkülözhetetlen termékek rászorulókhoz való eljuttatása, ideértve az orvosi ellátáshoz szükséges eszközöket.

Összefoglalva tehát annak ellenére, hogy számos csoport dolgozik a humanitárius katasztrófa elhárításán, a koordináció hiánya ezt nagyban megnehezíti. A helyi, valamint a nemzetközi szervezetek elkülönülésének következtében az együttműködés hiánya rányomja a bélyegét a segítségnyújtás sikerességére.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon