Lehet, hogy a szabad véleménynyilvánítás jogát a nagy médiacégek szabad üzletpolitikájával szemben is meg kell erősíteni. Toby Young, a Free Speech Union vezetője, Boris Kálnoky, az MCC Média Iskola vezetője és John O’ Sullivan, a Danube Institute elnöke beszélgettek a sajtó- és szólásszabadság nyugati világban fennálló helyzetéről.
Mindhárom beszélgetőpartner hatalmas tudásanyaggal rendelkezett a témáról, hiszen mindnyájan számos nyugati sajtótermék veteránjainak mondhatják magukat. Hogy perspektívába helyezze a helyzetet, Toby Young elmondta: az 1990-es években a fizikai korlátok miatt volt nehezebb magazinokat indítani. Pénzt kellett szerezni a kiadásra, terjesztési hálózatot szervezni, fizikai szerkesztést megszervezni, és a többi. Ma ezzel szemben némi informatikai háttérre van szükség, és kattintások százezreit lehet elérni, ha jó a tartalom.
A nehézség másik területen jelentkezik: a közösségi média és egyéb nagy techcégek cenzúrájában.
Young egyik lapja, a Daily Skeptic is került hasonló súlyos helyzetbe, amikor a PayPal letiltotta a céget a fiókjáról, és emiatt a fizetési rendszer gyakorlatilag teljesen megbénult. Az ok néhány „transzfób” kijelentés volt. Egy másik esetben egy egyszerű munkás, egy vonatvezető került bajba, amikor egy „érzékenyítő” képzés után egy magánbeszélgetésben megjegyezte, hogy „ha fehér kiváltság létezik, akkor bizonyára fekete is”. A férfit kirúgta a vasúttársaság, s végül Young Free Speech Union-jának segítségével nyert pert a céggel szemben.
John O’ Sullivan, visszatekintve a sajtó múltjára, elmondta, hogy régen is volt cenzúra, de az inkább morális és szexuális tartalmakra vonatkozott. Legkésőbb a 80-as évekre ennek mindenhol vége lett a nyugati világban, s néhány évtizedig úgy tűnt, hogy a teljes szabadság korszaka jött el. Azonban
megérkezett a cenzúra második hulláma a faji, tudományos és szexuális kérdésekben, amikor már aktivisták akarták elhallgattatni a szólásszabadság képviselőit.
A Covid alatt pedig a kormányok is csatlakoztak ehhez a hullámhoz, a Covid-szkeptikusok elhallgattatásával. John O’ Sullivan szerint a demokráciában a „helytelen szavakra” nem a beszéd megtiltása a válasz, hanem a több beszéd, a nagyközönség meggyőzése a helyes történetekről. Ma azonban a „mainstream liberális elitek” azért igyekeznek elhallgattatni ellenfeleiket, mert nem tudnak igaz dolgokat szembe állítani az egyet nem értőkkel. Uralmuk azon alapszik, hogy „ők jobban tudják a dolgokat”, ezért nem akarják semmiképpen kiengedni a kormányrudat a kezükből.
Young erre reagálva megjegyezte, hogy a 2020-as brit kormány egyik tagjának sem volt reáltudományokból diplomája, majd rákérdezett, hogy a kémia diplomás Margaret Thatcher jobban kezelte-e a tudománypolitikát. O’ Sullivan erre igennel válaszolt, elmondva, hogy Mrs. Thatcher kiválóan tudott manőverezni ezekben a kérdésekben, s közben megvolt az az alázat is benne, hogy nem feltétlenül tudja a legjobb választ a tudományos problémákra.
Toby Young azzal zárta a beszélgetést, hogy a szólásszabadság megvédése mindenkinek érdekében áll, éppen ezért fog össze ő maga is akár radikális feministákkal és a Munkáspárt baloldali tagjaival. Elmondta: miközben érthető a nagy cégek ragaszkodása saját elképzeléseikhez, monopolhelyzetük miatt rá kell kényszeríteni őket arra, hogy minél nagyobb teret engedjenek a demokrácia működéséhez elengedhetetlen szólásszabadságnak.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
