Mihail Gorbacsov 2022. augusztus 30-án, 91 évesen hunyt el egy moszkvai kórházban. A Szovjetunió első és utolsó elnökének halála önmagában is megrázta a nemzetközi közösséget, azonban Oroszország ukrajnai háborúja jelentősen rányomta a bélyegét a Gorbacsov hagyatékát tárgyaló visszaemlékezésekre. A volt SZKP főtitkár örökségével kapcsolatban azonban - a jelen helyzet átpolitizáltságától függetlenül – megoszlanak a vélemények.
Gorbacsov vitathatatlanul unikális személyiség volt a Szovjetunió politikai történetében, ami nem csupán hatalmának későbbi hagyatékában mutatkozott meg. A főtitkár, majd későbbi elnök ukrán-orosz paraszti családból származott, az Észak-Kaukázusban található Privolnojéból. Tanulmányait a Moszkvai Állami Egyetem jogi karán, valamint a Stavropoli Állami Agrártudományi Egyetemen folytatta, amely előrevetítette távolságtartását a nagyhatalmi politika kérdéseitől.
Gorbacsov a Jurij Andropovval való kapcsolatán keresztül került a legfőbb hatalmi pozíció közelébe. A korábbi budapesti szovjet nagykövet hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a pártelit nem tartotta késznek a hatalomátvételre, így az első titkár Kosztantyin Csernyenko lett. Ennek ellenére alig egy év múlva, Csernyenko halála után, mégis Gorbacsov vált az Párt első emberévé. Vladislav M. Zubok a Foreign Policy hasábjain megjelent írásában úgy fogalmaz, hogy
Mihail Gorbacsov „látta a kommunista ideológia és a szovjet valóság között húzódó szakadékot.
Gorbacsov mélyen hitt a kommunista ideológiában, amelyet kezdeti – sokak által radikálisnak nevezett – reformjai is tükröztek. A glasznoszty és a peresztrojka a szocialista idealizmus által hajtott újítások voltak, amelyek később Gorbacsov sajátos kormányzásának dugájába dőltek, hiszen – ahogy Zubok is leírja – „a birodalmat kizárólag a párttal lehetett irányítani”.
Annak ellenére, hogy Gorbacsov kormányzását eleinte erőszakos reformok jellemezték, a későbbieket a habozó döntéshozatal határozta meg.
Gorbacsov a biztonságpolitika terén kevéssé volt erőskezű, mint elődei, amely tükrözte kifinomultságát és intellektusát.
Felismerte, hogy az USA-val való folyamatos fegyverkezési verseny mennyiben gyengíti az egyébként is haldokló Szovjetuniót, így az első szovjet vezetővé vált, aki nukleáris tölteteket semmisített meg. Ahogy Michael Kimmage is leírja, „Gorbacsov kifinomultsága a nihilista és tömeges erőszak elutasításában rejlett”. A Szovjetunió liberalizálásának érdekében folytatott reformok, valamint az értelmetlen erőszaktól való elhatárolódás ellenére a hatalom fenntartásának érdekében Gorbacsov is alkalmazott erőszakot. Ezt példázza, hogy 1991 januárjában a litván fővárosban zajló tüntetés leverése közben 14 civil vesztette életét a szovjet haderő tevékenységének következtében, amelyről a litván külügyminiszter is megemlékezett.
Lithuanians will not glorify Gorbachev. We will never forget the simple fact that his army murdered civilians to prolong his regime's occupation of our country. His soldiers fired on our unarmed protestors and crushed them under his tanks. That is how we will remember him.
— Gabrielius Landsbergis (@GLandsbergis) August 31, 2022
Ennek ellenére a berlini fal leomlása, valamint a kelet-európai rendszerváltások során a szovjet haderőt nem vetették be, így a régióban megindulhatott az a demokratizálódási folyamat, amelynek előnyeit – így például az európai uniós tagságot ma is élvezhetjük.
Kimmage szerint e folyamatnak vannak hátulütői is, amelyek katalizátorként szolgálhattak például az orosz-ukrán háború kitöréséhez. Amint a Szovjetunió „visszahúzódott” Közép-kelet-Európából, egyfajta vákuumot hagyott maga után, amelyet a későbbi orosz vezetés – így Vlagyimir Putyin is veszteségként interpretálhatott. Ezzel párhuzamosan a Nyugat nem volt képes az említett űrt teljes mértékben betölteni, így alakulhatott ki például Ukrajna területén ütközőzóna a két hatalom között.
Mindezek ellenére – ahogy a The Economist cikke is fogalmaz – Gorbacsov sosem akarta lerombolni a Szovjetuniót, reformjai annak megerősítésére irányultak. Az első és egyben utolsó elnök hatalma igazán egyedi időszak volt a szovjet történelemben, hiszen egy olyan demokratikus hagyományt próbált meghonosítani, amelynek csupán apró foszlányait tapasztalhatjuk napjaink Oroszországával kapcsolatban. Gorbacsov 1991. december 25-én mondott le a széthulló Szovjetunió vezető pozíciójáról, hiszen intellektusából és vízióiból fakadóan „nem ragaszkodott a hatalomhoz csupán a hatalom kedvéért”. Az elnökségét övező ellentmondások és hibák ellenére, a nemzetközi békefolyamat előmozdításáért 1990-ben Nobel békedíjat kapott.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
