A terroristák és a legfelháborítóbb bűnök elkövetői is megérdemlik a jogi védelmet. Ennek szellemében pedig az őket képviselő jogászokat sem helyes megvetéssel kezelnie a társadalomnak − szögezi le Theodore Dalrymple a City Journal internetes kiadásában megjelent kommentárjában. Az angol konzervatív író ezzel a Salah Abdeslam jogi képviselete körüli reakciókra reagált.
A novemberi párizsi terrortámadások feltételezett vezetőjének ügyvédje szinte azonnal nemzetközi hírességé vált, miután a gyanúsítottat elfogták Molenbeekben, Brüsszel muszlimok lakta negyedében. Sven Mary, a jogász pedig eleve hírhedt volt az általa képviselt ügyfelek miatt: védett már a bírság előtt gyilkost és pedofilt, a Sharia4Belgium nevű dzsihádista toborzószervezet alapítóját is. Ebbe a sorba illeszkedve Theodore Dalrymple szerint semmi különös nincs abban, hogy Mary Abdeslam ügyét is elvállalta.
Dalrymple-t ugyanakkor meglehetősen zavarja a Mary döntését övező belga és francia sajtóvisszhang és az internetes kommentelők álláspontja. Sokan az ügyvéd kinézetére kezdtek megjegyzéseket tenni, például kopaszsága miatt hasonlították utcai bűnözőkhöz, mások pedig azt állították, hogy a hírhedtség és a hírnév hajszájában vállalta el az ügyet − emlékeztet. Hozzáteszi: más kommentárok Mary erőszakos bűnözőkkel való szimpátiáját és az ISIS vagy drogkereskedők által finanszírozott jogi védelmet feltételezték. Dalrymple szerint tehát az ügyből összeesküvés-elméletek kerekedtek.
Az ügyvédet erkölcstelennek, korruptnak bélyegezték azért, mert egy olyan embert véd, aki száznál is több ember haláláért felelős. Mary a jogászokról alkotott sztereotípiák szimbóluma lesz: a „védhetetlent védő”, „skrupulus nélküli fizetett szofistáké”. Az emberek Dalrymple szerint katonai bíróság előtti ítéletet és kivégzést követeltek − és jóval kevesebben mutattak rá arra, hogy a jog uralma alatt minden gyanúsítottnak joga van a védelemre és így valakinek Abdeslam ügyvédjének szerepét is be kell töltenie. Ez a személy pedig ki van téve a fentiekhez hasonló megbélyegzésnek, akár Mary az illető, akár más − állítja az író.
Mary motivációi sokfélék lehetnek, de ez független a védelemhez való jogtól. Mary egyébként az ügyről decemberben a brüsszeli Le Soirnak a következőképp nyilatkozott: „Az motivál, hogy az önkény és a hatalommal való visszaélés ellen küzdjek. Emlékszik a szövetségi ügyészség éjjel-nappali, élő sajtótájékoztatóira a párizsi támadások után? Undorodtam a félelem hatalom kiterjesztésére való alkalmazásától. Ha holnap Salah Abdeslam felkér rá, elfogadom, hogy az ügyvédje legyek.”
Theodore Dalrymple rámutat: az Abdeslammal szembeni ellenérzések érthetőek − ez az ember ma azokból az előnyökből, jogokból részesül, amelyeket el kívánt pusztítani. Ugyanakkor a joguralom törékeny konstrukció, amelyet könnyű figyelmen kívül hagyni válsághelyzetben − emiatt pedig a védelem még fontosabb. Mary-t pedig nem szabad azért megvetni, mert a legjobb tudásával védi ügyfelét − zárja kommentárját az angol író.
Zulik Ákos
