Az autóvásárlók egyre nagyobb számban választják az elektromos járműveket. Ahogy az akkumulátorárak csökkennek, úgy az autók vételárai is esnek. A közlekedés a világ szén-dioxid-kibocsátásának körülbelül egynegyedét adja, a közúti járművek pedig ennek körülbelül háromnegyedét teszik ki. Így amennyiben valóban el kívánja érni a világ 2050-re a nulla kibocsátást, az elektromos járműveknek kellene átvenniük a vezető szerepet a közeljövőben.
Az a 6 millió fő, aki idén ilyen autókat vásárolt, az összes autóvásárló 8%-át teszi ki. Ennek a számnak 2030-ra a kétharmadával, 2050-re pedig 100 százalékkal kellene emelkednie. A vevők azzal a feltételezéssel vásárolták meg járműveiket, hogy mindez olyan simán fog megtörténni, ahogyan a Tesla 100 km/h-ra gyorsul, hiszen az elektromos akkumulátor-gyártók piaca virágzik.
Azonban a legnagyobb kérdés nem is az, hogy mikorra cserélődnek le teljesen a belső égésű motoros járművek elektromosra, vagy hogy milyen szupertechnológiával gyártják az akkumulátoraikat, hanem hogy mégis hogyan lesz feltöltve az összes elektromos autó?
Az Economist cikke rámutat arra, hogy a nyilvános töltők jelenlegi száma – 1,3 millió – nem tudja kielégíteni a világ gyorsan bővülő elektromos flottájának igényeit. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzései szerint az évtized végére 40 millió nyilvános töltőpontra lenne szükség, ami 2030-hoz közeledve évi 90 milliárd dolláros beruházást tenne szükségessé. Ha a nettó nulla célokat el akarjuk érni, 2050-re ötször ennyi kellene világszerte.
Van ugyanakkor egy másik probléma is. Kína nyilvános töltőpontjainak például mindössze 30-40%-a volt bármikor elérhető. Emellett feltételezhető bizonyos működésképtelenség az Európai Unióban és Amerikában is. Idén nyáron Herbert Diess, a Volkswagen főnöke a LinkedIn közösségi oldalon panaszkodott, hogy a nyaralása nem telt zökkenőmentesen, mert
az Ionity - egy európai töltőhálózat - túl kevés töltőpontot biztosított az Ausztria és Olaszország közötti Brenner-hágón.
„Minden, csak nem prémium töltési élmény” – írta Diess. Ami a kritikát még csípősebbé tette, hogy a Volkswagen résztulajdonos Ionity-ben.
Azt a sofőrök érzik, hogy probléma van. A távolsági szorongás - azaz, hogy elég lesz-e a töltöttség a következő töltőpontig - és a nyilvános töltés elérhetősége óriási probléma. Az AlixPartners tanácsadó cég közelmúltbeli felmérésében a globális elektromos autó eladások 85%-át kitevő hét országban az autók magas árai a harmadik helyre kerültek azon az öt legfontosabb ok listáján, amelyek miatt nem vásárolnak az emberek elektromos járművet.
A listán szereplő további négy ok mind a töltéssel kapcsolatos aggodalommal volt kapcsolatos.
A jelenlegi modellek általában 400 km körüli hatótávolságú akkumulátorral rendelkeznek, valamint vannak, amelyek több mint 650 km megtételére képesek. A Bank of America szerint egy átlagos amerikai 50 km-t vezet naponta, az európaiak és a kínaiak pedig ennél kevesebbet.
Az elektromos autók nagy előnye, hogy otthon – vagy a munkahelyen, ha a munkáltatók biztosítanak töltőt – tölthetők. Amerikában az otthonok 70%-a rendelkezik utcán kívüli parkolóval, ahová töltőt lehet telepíteni (ez a szám Európában és Kínában alacsonyabb). Ellenben ahogyan csökken az elektromos autók ára és egyre több olyan ember tudja megvásárolni őket, aki olyan lakással rendelkezik ahol nem lehetséges az otthoni töltés, a nyilvános töltőhálózat telepítése létfontosságúvá válik.
A töltőhálózat kiépítésében három üzletág vesz részt. Számos autógyártó gondol vásárlóira, köztük a Tesla is, amelynek a „Supercharger” hálózata jelenleg 30 000 pontot számlál világszerte. A BMW, a Ford, a Hyundai, a Daimler és a VW közösen létrehozták az Ionity nagy teljesítményű töltőállomás-hálózatot.
Vannak olyan vállalatok is, amelyek kifejezetten az elektromos autók töltésére specializálódtak. Egyelőre egyik sem nyereséges, bevételeik csekélyek, azonban piaci értékük egyre csak emelkedik. A legértékesebb a ChargePoint, amely Amerika nyilvános töltési piacának 44%-át ellenőrzi, és Európában is terjeszkedik. Egy másik ilyen cég az evBox, egy holland cég, ami 300 000 ponttal rendelkezik világszerte, beleértve az európai nyilvános töltők negyedét és a gyorstöltő pontok egyharmadát.
A harmadik kategóriát pedig az energiacégek alkotják. Attól tartva, hogy a benzinkutakra egyre kevésbé lesz szükség, ambiciózus terveket dolgoznak ki.
A Royal Dutch Shell, egy angol-holland olajipari nagyvállalat februárban megvásárolta az Ubitricity-t, egy nagy európai utcai töltőcéget, majd augusztusban bejelentette, hogy 2025-ig 500 000 töltőpont kiépítését tervezi világszerte.
Mindemellett a kormányok is cselekedni fognak: az Amerikai Egyesült Államok új infrastrukturális törvénye 7,5 milliárd dollárt különít el 500 000 nyilvános töltőpont telepítésére 2030-ig. Nagy-Britannia pedig előírta, hogy az új otthonoknál, munkahelyeknél és kiskereskedelmi telephelyeknél töltőpontokat kell biztosítani, melyek száma évente 145 000-rel bővül. Optimizmusra ad továbbá okot, hogy az akkumulátorok fejlesztése során továbbra is arra törekednek, hogy egyre hosszabb hatótávot tudjanak elérni, így egyre kevesebb szükség legyen a gyakori töltésre.
Szemlézte: Spiesz Bianka
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!