Újabb európai koalíció jött létre Ukrajna megsegítésére. A weimari hármak vezetői, vagyis Emmanuel Macron, Olaf Scholz és Donald Tusk ezúttal Berlinben találkoztak. Az újra felerősödő együttműködés láthatóan magába foglalja az Európai Unió legmeghatározóbb gazdasági és katonai képességgel rendelkező országait. A Berlin-Párizs együttműködés pedig kiegészül Varsó hathatós közreműködésével. Az Atlanti-óceántól egészen az ukrán határig terjedő szövetség pedig komoly hatással lehet Európa biztonságára.
A weimari együttműködés már a hidegháború lezárulásával létrejött, méghozzá 1991-ben. Lengyelország ekkorra már megszabadult a szovjet megszálló csapatoktól, Németország pedig újraegyesült. Párizs, Berlin és a már szuverén Varsó láthatóan kialakított egy új európai biztonsági övezetet Európában, amit a weimari háromszögnek nevezünk.
Varsó közeledése az Európai Unióhoz elősegítette a központi narratíva megváltozását. Ugyanis a lengyelek már a 90-es években is fenyegetőnek érezték Oroszország katonai erőfölényét.
A három ország sokszor nem értett egyet a közelmúltban. Gondoljunk csak a 2008-as NATO bővítésre, amikor a lengyel vezetők támogatásukról biztosították ukrán és grúz kollégáikat. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ugyanakkor ellenezte a lépést, mivel nem szándékoztak megbontani a pragmatikus európai-orosz kapcsolatokat. Azonban a 2014-es krími akció ezen változtatott, hiszen a német-orosz együttműködések egy része zátonyra futott. Viszont Berlin továbbra is kitartott a stratégiai együttműködés mellett, amelynek köszönhetően a német gazdaság komoly versenyképességre tett szert. Az orosz-német speciális kapcsolatának hála, a lengyelek tetszhalottként tekintettek a weimari háromszögre, egészen 2022-ig. Azonban az orosz agresszió komolyan megváltoztatta az együttműködést. Újra mozgásba lendítette a német külpolitikát, amely mára osztozik a lengyelek aggodalmain.
Ukrajnának pedig nagy szüksége lenne a további támogatásokra, ugyanis az elmúlt hónapokban nem tudunk ukrán sikerről beszámolni. Az oroszok ugyan átvették a kezdeményezést, azonban ők sem tudnak átütő sikert elérni. Ráadásul egyre többször merül fel az amerikai elnökválasztásból fakadó bizonytalanság, amely kihathat Ukrajna további támogatására is. Emiatt láthatóan az európai hatalmak egy csoportja tovább mélyítené Ukrajnával az együttműködést.
Ugyanis a jelenlegi anyagháború folytatásához Kijevnek égető szüksége van a nyugati fegyverszállítmányokra.
Lengyelország a 2023-as választást követően újra szorgalmazta a három ország együttműködését. Ráadásul Donald Tusk láthatóan megpróbálja betölteni az Európai Unióban a britek által keletkezett hatalmi űrt. A NATO-orosz ellentétek pedig kiemelt szereplővé teszik Lengyelországot Közép- és Kelet-Európában. Ez bizonyos mértékben frusztrációt okoz az olaszok körében, hiszen gazdasági értelemben ők az unió harmadik legerősebb országa. Róma azonban az ukrajnai háborúban betöltött periférikus szerepének köszönhetően lekerült az Unió dobogójáról.
Tusk alapvetően változtatott a Lengyelország és az Európai Unió kapcsolatain. Ugyanis szerinte nem a távolmaradás, hanem sokkal inkább a háttéralkuk és a kompromisszumok azok, amelyeken keresztül Varsó felerősítheti befolyását az Unióban.
Németország közben láthatóan nehéz helyzetbe került. A koalíciós kormányzat és az európai hatalmak többsége nagyobb német elköteleződést várna el Ukrajna irányába. Így Macron és Tusk is azt kéri Scholztól, hogy támogassa a Taurus cirkálórakéták átadását Kijevnek. Jelen állás szerint Emmanuel Macron próbálja diktálni a kijelölendő utat az Európai Unió számára. Párizs az erős hadseregének és nukleáris arzenáljának köszönhetően van ebben a pozícióban. Habár csak az unió szintjén létezik ez az erősorrend, mivel az Egyesült Államok, vagy Oroszország képességeihez mérten Párizs elenyésző katonai erővel rendelkezik.
Az Egyesült Államokon belüli viták azonban komoly bizonytalanságot okoztak Ukrajna további támogatását illetően. Macron elnök pedig éppen ezt a rést használja ki, amikor európai csapatok lehetséges küldéséről beszélt Ukrajna megsegítésére. Vagyis láthatóan Párizs szeretné betölteni Európában a katonai vezetői pozíciót.
French President Emmanuel Macron opened the door to sending troops to Ukraine, after a meeting with European leaders that aimed to send Moscow a message of Western resolve over support for Kyiv https://t.co/a5QdAVgNZH pic.twitter.com/qhiVf4L2xn
— Reuters (@Reuters) February 27, 2024
A berlini találkozón újabb támogatásokról hoztak döntést a résztvevők, vagyis Németország, Franciaország és Lengyelország. Egyik részről a szövetség tagjai kifejezték elköteleződésüket Ukrajna irányába. Továbbá megnevezték azokat a támogatásokat, amiket Kijevnek szánnak az Oroszország elleni harc folytatásához. Ide tartozott a további lőszer és fegyverszállítmányok biztosítása. Scholz pedig tovább ment, ugyanis szerinte az Európai Unió területén befagyasztott orosz vagyont Ukrajna további megtámogatására kellene felhasználni.
A koalíció létrejöttével kirajzolódik a Párizs-Berlin-Varsó tengely. Ennek a szövetségnek pedig komoly biztonsági üzenete is van, méghozzá, hogy az unió legerősebb katonai hatalmai továbbra is kitartanak Ukrajna mellett. Mondhatni ezzel az együttműködéssel Varsó nyert a legtöbbet, hiszen a lengyelek bízhatnak a franciák és a németek további támogatásában Oroszország ellen. Ráadásul Tusk ezzel sikeresen bekerült a „nagyok” közé, így szélesebb teret kaphat az Európai Unió politikájának alakításában. Az is látható, hogy a jelenlegi lengyel vezetés egyre kevésbé érdeklődik a Visegrádi Együttműködés iránt, hiszen számára egy jelentős ugrás az európai szintű weimari háromszög.
Szemlézte: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
