Teljesen kudarcba fulladhat a már évek óta terítéken lévő, több közös tárgyalási szakaszt látott az EU és a Mercosur, vagyis a Dél-amerikai Közös Piac közötti kereskedelmi megállapodás. Az Európa-szerte dúló gazdatüntetések áthidalhatatlan akadályt állíthatnak az egyezmény lezárásához: a két fél közötti vitás kérdésekben pedig nem látszik a megoldás.
A Mercosur egy nemzetközi kereskedelmi szervezet, amely egy, 1986-ban Argentína és Brazília között megkötött kétoldalú egyezménnyel született, amelynek nemzetközi jellegét Uruguay és Paraguay későbbi csatlakozása hozta. Venezuela 2006-ban tagként társult, azonban tíz évvel később státuszát felfüggesztették. A szervezet alapvető célja, hogy a tagállamok között fennálló kereskedelmi akadályokat lebontsa és egy egységes vámtarifa-rendszert állítson fel.
Az Euronews cikke szerint a tárgyalás évtizedek óta folyik azért, hogy az EU szabadkereskedelmi övezetet hozzon létre Argentínával, Brazíliával, Paraguay-jal és Uruguay-jal. 2019-ben már született egy megegyezés, de a ratifikáció az újabb igények miatt meghiúsult – az akkori brazil elnök, Jair Bolsonaro által kínált környezetvédelmi és szociális garanciák ugyanis elégtelennek bizonyultak.
Eric Mamer, az Európai Bizottság szóvivője az ügyről így nyilatkozott:
A megbeszélések folytatódnak, és az Európai Unió továbbra is olyan egyezséget szeretne, ami tiszteletben tartaná a fenntarthatósági céljainkat és a mezőgazdaság érzékeny helyzetét.”
EU-Mercosur is the largest, most ambitious trade agreement our regions have negotiated.
— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) June 13, 2023
A combined market of 700 million consumers – the potential for economic progress is immense!
We need to get it done. I count on ???????? as current Mercosur chair. https://t.co/0VIO108VXq
Ahogyan egyre jobban körvonalazódnak a problémák, a több helyen is megjelenő gazdatüntetések egyértelműen foglalnak állást ebben a kérdésben is: az olcsó, külföldi importcikkek, amely az EU-s sztenderdek és környezetvédelmi intézkedések figyelembe vétele nélkül kerülnének piacra, konkrét fenyegetést jelentenek az európai gazdák számára – kiszorítva őket a versenyből.
Az egyre inkább elmérgesedő helyzetre Franciaország elnöke, Emmanuel Macron is reagált: szerinte a jelenlegi feltételek mellett lehetetlen lenne kompromisszumot találni. Ahogyan a mezőgazdaságban dolgozók elégedetlenségükben az olcsó élelmiszerimport és növekvő árak miatt vonulnak utcára, úgy a politikai statisztikák a radikalizmus erősödését mutatják, ami a júniusi Európai Parlamenti választások kontextusában Macron számára is nagy kihívást jelent.
Emmanuel Macron az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek küldött üzenete robbanthatja fel a latin-amerikai országokkal két évtizede készülő kereskedelmi megállapodást. Az egyezmény, amely egy közel 800 millió embert érintő szabadkereskedelmi övezetet hozna létre, azonban túl rizikós terület a francia elnök számára. Macronnak ráadásul a csökkenő jövedelmek miatt már amúgy is dühös gazdákkal is meg kell küzdenie - írta a Politico.
Macron meg akarja védeni a francia mezőgazdaságot – a többi közt a brazil és argentin marhahús beáramlásától. Aggályait ezen szöveges üzenetben is eljuttatta az Európai Bizottság elnökének, aki az ügyet ismerő személyek szerint jelezte egyetértését – a francia államfő a feltételek szigorúbb konkretizálását követeli.
Az EU egy vezető gazdasági és politikai játékosának - Franciaországnak - bizalma elengedhetetlen Ursula von der Leyen Bizottsági elnök számára, aki 5 éves mandátumának idei lejártát követően ismét betöltené a pozíciót. Megválasztásához azonban szilárd támogatottságra lesz szüksége.
Ahogyan azt korábban említettük, az elmúlt hetekben és hónapokban Európa-szerte tiltakoztak a gazdák. A tüntetések Németország után Lengyelországra, Belgiumra és Franciaországra, majd a közép-európai országokra is kiterjedtek. A sérelmek országonként eltérőek, az azonban közös, hogy az uniós politika – a klímaváltozás elleni kezdeményezésektől kezdve az ukrán termékek importjára vonatkozó szabályok enyhítéséig – negatív hatással van az európai mezőgazdasági termelők jövedelmére és számos mezőgazdasági vállalkozást az összeomlás szélére sodort.
A Mercosur-szabályozások azonban ennél jóval enyhébbek, mind munkaügyi, mind minőségbiztosítás szempontjából. Az általános uniós minimum-garanciák hiányában a dél-amerikai importcikkek valós fenyegetést jelenthetnek az EU-s közös piacon. Bár a Mercosurral stratégiai szempontból érdemes és lényeges szorosabban együttműködni, a helyzet komplexitása nem engedi, hogy a franciák által is hangoztatott aggályokat figyelmen kívül hagyják.
Az Európai Bizottság, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelmi vonatkozásai tekintetében, javasolta egy úgynevezett kiegészítő jegyzőkönyv beillesztését, amely szociális és környezetvédelmi záradékokat tartalmaz. Ez azonban nem kötelező erejű és ezért elégtelennek tekinthető a megállapodást ellenző uniós országok számára, míg a Mercosur-országok azzal vádolták az EU-t, hogy az beavatkozik belügyeikbe és ez újabb nehézséget jelent a megállapodás elérésében.
Az egyezség gazdasági hatása ráadásul csekély lenne az EU számára; mindössze 0,1-0,3 százalékos GDP-növekedést eredményezne.
Ennek az az oka, hogy az Európa és a Mercosur gazdaságai közötti kereskedelem alacsony, és a latin-amerikai vámunió az EU globális exportjának mindössze 2%-át szívja fel.
A megállapodás gazdasági értéke máshol rejlik. Kettős célokról van szó: először is, a Mercosur-országok hatalmas tartalékokkal rendelkeznek azokból a kritikus nyersanyagokból, amelyek kulcsfontosságúak lesznek az EU zöld energiára való átállásához. Ez kiváló hír Brüsszel számára, tekintettel arra, hogy a blokk célja, hogy csökkentse a Kínától való függést az ilyen árucikkek tekintetében (de-risking). Brazília például a világ grafit-, nikkel-, mangán- és ritkaföldfém-készletének mintegy 20 százalékával rendelkezik (ezek mind kulcsfontosságú elemei a tiszta technológiai berendezéseknek). Az országban található a globális nióbiumkészletek 94 százaléka, amely fémet a repülőgépiparban használják és szerepel az EU kritikus fontosságú nyersanyagok listáján. Brazília nem az egyetlen Mercosur-ország, amely ilyen nagy kritikus nyersanyag-lelőhelyekkel rendelkezik: Argentína tudhatja magáénak a világ harmadik legnagyobb lítiumtartalékát, amely kulcsfontosságú az elektromos járművek akkumulátorainak számára.
Másodszor, a Mercosurral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás támogatná Európa kockázatmentesítési erőfeszítéseit. A Mercosur-gazdaságokba irányuló európai exportra kivetett vámok csökkentésével – különösen a vegyi anyagok (jelenleg 18%-os vámtarifa sújtja) és a gépek (amelyekre 14-20%-os vámtarifa vonatkozik) tekintetében segíthet meggyőzni az európai cégeket arról, hogy gyártósorokat fejlesszenek Latin-Amerikában.
A Mercosur-országok ráadásul nem kiaknázatlan területek az európai vállalatok számára; az EU már most is a vámunióba irányuló közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrása.
A megállapodás időzítése a Mercosur-országok számára is tökéletesnek tűnik: az elmúlt években ambiciózus politikai reformokba kezdtek helyi ipari ágazataik fejlesztése érdekében.
A gazdaságon túl az EU–Mercosur megállapodásnak szélesebb geopolitikai értéke is lehetne. Latin-Amerika olyan régió, ahol a nyugati országok és Kína között intenzív verseny folyik a befolyásért – ennek a megállapodásnak a megkötése gazdaságilag bebetonozhatja az EU és Latin-Amerika közötti kapcsolatokat. Az Unió - és Ursula von der Leyen- számára a helyzet túlmutat a gazdasági meggondolásokon és kap egyfajta presztízskérdés-szerepet is. Az EU elhelyezése a jelenlegi nemzetközi rendszerben nem egyértelmű - és a Bizottság mostani elnökének eltökélt célja és programja, hogy Európa erős legyen és kompetitív, egy reziliens szereplő.
Bár a tárgyalási folyamatok hosszúnak és komplexnek ígérkeznek, néhány elemző szerint a júniusi Európai Parlementi választások előtt befejeződnek valamiféle megegyezéssel – ezek eredményére egyelőre csak spekulációk születtek, az azonban biztos, hogy a kérdés nagyon érzékeny, az európai gazdák követeléseinek pedig eleget kell tenni.
Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
