Az amerikai politika egyik legnagyobb visszatérését követően a 47. elnök változást hozhat a Fehér Ház külpolitikájában. Ezek közül hármat emelnék ki, amelyeket alább körüljárok.
Donald Trump a kampány folyamán – és az elmúlt 4 évben is folyamatosan – megnyilatkozott az amerikaiakat érintő külpolitikai témákban. De milyen pályát is fog követni? Az első ciklusa alatt „America first” politikát folytatott. A megnyilatkozásai ennek folytatását vetítik előre.
Oroszország, Ukrajna és a NATO
A kampány folyamán többször kiemelte a megválasztott elnök, hogy „egy nap alatt” békét hozna Ukrajnába. A miként kérdésére egy megállapodás tető alá hozásával utalt. A béke előmozdítása érdekében Ukrajna további támogatását függővé tehetné a tárgyalások megkezdésétől – legalábbis Trump két korábbi tanácsadója szerint, akiktől csapata időközben elhatárolódott.
Az ellenfelei orosz-barátsággal támadták az újrázó elnököt, aki ezzel veszélybe sodorja egész Európa biztonságát. Ugyanakkor megválasztása után gyorsan gratulált neki az ukrán elnök – kiemelve, hogy a Trump-i keménykezű erőre építő politika hozhatja el végre a hőn áhított békét az országába.
Congratulations to @realDonaldTrump on his impressive election victory!
— Volodymyr Zelenskyy / Володимир Зеленський (@ZelenskyyUa) November 6, 2024
I recall our great meeting with President Trump back in September, when we discussed in detail the Ukraine-U.S. strategic partnership, the Victory Plan, and ways to put an end to Russian aggression against…
Végezetül megemlíteném a fentebb kiemelt „America first” politikát, amely miatt vélhetőleg csökkenni fog az Ukrajnának feltételek nélkül juttatott támogatások mennyisége. Mindezeket figyelembe véve
remélhetőleg sikerül minél előbb valamiféle békét, legalábbis tartósabb tűzszünetet hoznia a majd 3 éve tartó háborúba.
A Közel-Kelet
Az ukrajnai háborúhoz hasonlóan Trump a kampány alatt megígérte, hogy „békét” hoz a Közel-Keletre. Utalva ezzel az Izrael és a Hamász, valamint a Hezbollah közötti háborúra. A megválasztott elnök többször hangsúlyozta, hogy ha ő lett volna hatalmon, akkor meg sem történik október 7-e, mert „maximális nyomást” helyezett volna a csoportot irányító Iránra.
Vélhetőleg visszatér a korábbi politikájához a régióban, amelynek része volt az Iránnal kötött atomalkuból való kilépés és erőteljesebb fellépés az országgal szemben – szankciókkal és Hászim Szulejmáni megöléséhez hasonló akciókkal.
A Fehér Házban Trump erősen Izrael-párti politikát folytatott, Jeruzsálemet nevezte meg Izrael fővárosaként, és Tel-Avivból oda helyezte át az amerikai nagykövetséget. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Trumpot „a legjobb barátnak nevezte, akit Izrael valaha is a Fehér Házban látott”.
Trumpnak egyébként Netanjahuval bonyolult kapcsolata volt hivatali ideje alatt, de minden bizonnyal képes lehet nyomást gyakorolni rá a háborúk mihamarabbi befejezése érdekében.
A palesztinok ügye még távolabb került az amerikai kormánytól, amikor Trump közvetítésével megszületettek az úgynevezett „Ábrahám Megállapodások”. Ez történelmi jelentőségű lépés volt Izrael és több arab ország közötti diplomáciai kapcsolatok normalizálódásában. Tették mindezt anélkül, hogy Izraelnek el kellett volna fogadnia egy jövőbeli független palesztin államot – az úgynevezett kétállami megoldást –, ami korábban az arab országok feltétele volt egy ilyen egyezményhez.
Az érintett országok cserébe fejlett amerikai fegyverekhez férhetnek hozzá. Ennek a lehetőségnek a felajánlása tovább növelhetné Irán elszigetelődését és gyengülését a régióban. Ebből is látszik, hogy az Egyesült Államok Izraelt tartja egyik legfontosabb szövetségesének. Ez a megközelítése a régiónak – miszerint az USA pozitívan tud beavatkozni Izrael védelme és a térség érdekében – pozitívan csapódik le az amerikai választók körében.
Kína és a kereskedelem
Amerika Kínához való viszonya a külpolitika stratégiailag legfontosabb területe, amely a legnagyobb hatással van a globális biztonságra és kereskedelemre.
Trump első hivatalba lépése után „stratégiai versenytársnak” nevezte meg Kínát, és vámokat vetett ki az USA-ba irányuló egyes kínai importtermékekre. Ennek hatására Peking is vámokat vezetett be. Történtek kísérletek a kereskedelmi háború befejezésére, de a Covid-járvány hatására a kapcsolatok tovább romlottak, mivel a korábbi elnök a Covidot „kínai vírusnak” bélyegezte.
Ugyan a Biden-adminisztráció azt állította, hogy felelősségteljesebb megközelítést kell alkalmazni a Kína-politikában, valójában a Trump alatt bevezetett importvámok közül sokat megtartott. Mindez jól mutatja azt, hogy
Kínával kapcsolatban a Trump első elnöksége idején elinduló folyamatok vélhetőleg nem fognak visszafordulni, hanem Washington inkább még erőteljesebben fogja ezeket folytatni.
Tajvannal kapcsolatban valószínűleg nem következik be nagy változás, tekintettel arra, hogy a választást megelőzőleg Trump kiemelte, ha ő kerül a Fehér Házba, nem kellene katonai erőt alkalmaznia Tajvan kínai blokádjának megakadályozására.
Összegzés
Összességében kijelenthetjük, hogy az amerikai külpolitikában túlságosan éles fordulat nem várható – az ukrajnai háború ez alól kivétel lehet, de itt sem valószínű, hogy úgy teremt békét az elnöki székbe visszatérő Donald Trump, hogy teljes mértékben megszünteti az ukrán állam katonai támogatását.
Amiben változás lehet, az a hozzáállás és a tárgyalási módszer. Ezek alapján egy sokkal erőteljesebben fellépő Egyesült Államokkal számolhat a nemzetközi közösség. De ezt nem a „világ csendőre” szerepkörben teheti meg az USA, hanem az amerikai érdekeket figyelembe véve és azt előtérbe helyezve.
Szemlézte: Fehér Szabolcs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
