Blog

Árrobbanás a tányéron: miért nem működik Japán rizspolitikája?

Takaicsi Szanae japán miniszterelnök hivatalba lépését látványos aktivitás kísérte, különösen az elszabaduló infláció megfékezésének ígéretével. Mégis egyik első jelentős döntése, a rizstermelés visszafogását ösztönző politika fenntartása épp azt a problémát mélyíti el, amely elődjét megbuktatta. A…

Takaicsi Szanae japán miniszterelnök hivatalba lépését látványos aktivitás kísérte, különösen az elszabaduló infláció megfékezésének ígéretével. Mégis egyik első jelentős döntése, a rizstermelés visszafogását ösztönző politika fenntartása épp azt a problémát mélyíti el, amely elődjét megbuktatta. A rizs ára 2024 óta több mint kétszeresére nőtt, ami komoly politikai és gazdasági kockázatot jelent a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) számára a közelgő előrehozott választások előtt. 

Japánban a rizs nem pusztán alapélelmiszer. A japán nyelvben a gohan szó egyszerre jelenti a főtt rizst és magát az étkezést. Az árrobbanás súlyos választói büntetést eredményezett 2025 júliusában, ami Shigeru Ishiba miniszterelnök bukásához vezetett, és megnyitotta az utat Takaicsi előtt, aki októberben Japán első női kormányfője lett. A kormány 2025 májusában már kénytelen volt a stratégiai készletekből rizst értékesíteni, miután egy öt kilogrammos csomag ára meghaladta a 4 000 jent.

Az áremelkedést az alacsony termelési célok, a hőhullámok és a rizskártevők terjedése okozta.

További politikai feszültséget okozott Taku Etō mezőgazdasági miniszter lemondása is, aki kénytelen volt távozni, miután kijelentette, hogy soha nem vásárol rizst, mert azt támogatóitól ajándékba kapja. A megjegyzés különösen érzéketlennek hatott egy olyan időszakban, amikor a rizsárak történelmi csúcsra emelkedtek, és a japán háztartások egyre nehezebben viselik az alapélelmiszer drágulását. Etō bukása tovább erősítette azt a benyomást, hogy az agrárpolitikai elit elszakadt a társadalmi valóságtól, és aláásta a kormány hitelességét az infláció kezelésében.

Ennek fényében különösen ellentmondásos, hogy Takaicsi visszafordította Ishiba árletörő intézkedéseit.

Új mezőgazdasági minisztere, Suzuki Norikazu az idei termelési célt a tavalyi alá csökkentette. A döntés mögött egy régóta fennálló politikai-gazdasági szövetség áll, hiszen a kistermelők, az őket tömörítő agrárszövetkezetek (JA Group) és maga az LDP közös érdeke a magas rizsár fenntartása. Bár a rizstermelők száma mára mintegy félmillióra csökkent, politikai súlyuk továbbra is jelentős, különösen az egyéni választókerületekben.

A rendszer gyökerei az 1947-es földreformig nyúlnak vissza, amelyet Douglas MacArthur hozott létre az amerikai megszállás időszaka alatt a kommunista befolyás megfékezése érdekében. Az 1970-es évektől az LDP már fizetett a termelőknek azért, hogy kevesebb rizst állítsanak elő.

Ez a gentan rendszer, amely megakadályozza a birtokok összevonását, fenntartja az alacsony hatékonyságú, részmunkaidős gazdálkodást, és rontja Japán élelmezésbiztonságát.

Eközben a JA Group pénzügyi ereje óriási, hiszen tagjai mintegy 57 billió jen betéttel rendelkeznek, a Nochu Bank pedig 44 billió jenes portfóliót kezel.

Takaicsi próbálkozása a 3 000 jenes rizsutalványokkal politikai tűzoltásnak tűnik. Az ugyanis nem fedez egyetlen csomag rizst sem, ráadásul mivel kizárólag rizsre költhető, inkább fenntartja a magas árakat. Több nagyváros polgármestere már el is utasította a program végrehajtását. A Takaicsi-kormány továbbra is egy elavult politikai-gazdasági struktúrát véd, amely kevesebb mint a lakosság 1%-ának kedvez, miközben a teljes társadalom viseli a költségeket. A klímaváltozás okozta termelési sokkok fényében a rizsárak kérdése nem fog könnyen megoldódni. Ha az LDP nem szakít a gentan rendszerrel, az infláció nemcsak gazdasági, hanem súlyos politikai válságot is előidézhet Japán új miniszterelnöke számára.

Szemlézte: Tóth Patrik János

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon