A jemeni húszik az izraeli-gázai konfliktus 2023. október 7-i kirobbanása óta számos esetben támadtak drónokkal, ballisztikus rakétákkal és cirkálórakétákkal nyugati hadihajókat és majdnem véletlenszerűen kiválasztott kereskedelmi hajókat az Arab-tengeren, az Ádeni-szorosban és a Vörös-tengeren. Fabian Hinz, az International Institute of Strategic Studies elemzője felhívja a figyelmet, hogy a húszik folyamatosan fejlesztették az elmúlt években csapásmérő arzenáljukat, így egyre komolyabb veszélyt jelentenek a partjaik előtt futó fontos hajózási útvonalra.
A hajózási útvonalak uralma a legfontosabb szorosok, szűkületek felhasználásával mindig is fontos része volt a háborús stratégiáknak. A történelem egyik legrégebbi, a kortársak által részletesen leírt háborúja, a Spárta és Athén közötti peloponnészoszi háború is egy tengerszorosért, a Dardanellákért vívott ütközettel dőlt el. A Brit Birodalom egyik legfontosabb stratégiai célja volt a Távol-Keletre futó tengeri útvonalakat ellenőrző stratégiai pontok uralása, így épült ki a Gibraltártól Hongkongig tartó bázisok rendszere. Ennek volt része Áden is a mai Jemen területén, amelyet viszont 1967-ben elhagyott Anglia a gyarmatbirodalom leépítése után. A tény, hogy az 1990-es években egyre gyorsabban destabilizálódott a területet övező államok belpolitikája, most súlyosan visszaüt geopolitikailag a Nyugat számára.
Ma ugyanis sokkal egyszerűbb ellenőrizni, zavarni fontos tengeri átjárókat, mint a történelem során bármikor. Nincs szükség nagy, bonyolult hadihajókra.
Ezeknek a relevanciája persze nem tűnt el: a szomáliai kalózok magánakciói és az azokra adott válaszok megmutatták, hogy a motorcsónakokról, kézifegyverekkel végrehajtott támadásoknak megvannak a korlátai. Egyszerű kereskedelmi hajók is képesek felfogadni fegyveres őrséget, meggátolva vagy nagyon megnehezítve az erőszakos fedélzetre szállást. Azonban – megfelelő technológiai és pénzügyi háttér megléte esetén – nem kell feltétlenül a tengeren megmérkőzni a nyugati hatalmak nagyon komoly erőt képviselő hadihajóival. Elégséges megfelelő szárazföldi bázisú csapásmérő erővel rendelkezni. Régen a parti ütegek csak kis területet tudtak ellenőrizni, néhány kilométerre, majd a technológia fejlődésével néhány 10 kilométerre elható lövegeikkel. Ma a ballisztikus és cirkálórakétákkal több száz kilométerre is el lehet lőni. Az 1980-as években az Irán és Irak közötti úgynevezett „tankerháborúban” láthattuk először a kereskedelmi hajózás ellen bevetett precíziós, nagy hatótávolságú fegyverek hatékonyságát. Most Irán húszi vazallusain keresztül kiterjesztette ezt a hadviselést az Ádeni-öbölre és a Vörös-tengerre is.
Rakétáik célravezetését már komplex radarrendszerek, olcsó megfigyelő drónok és nyílt forrásból beszerzett műholdas adatok is segítik.
A nagy hatótávolságú rakéták használatával végrehajtott stratégiai csapásmérést alaposan begyakorolták a szaúdiak által vezetett koalíció szárazföldi célpontjai elleni támadásokkal, és 2016 ősze óta időnként már tengerfelszíni célokat is támadtak. Az Izrael elleni október 7-i tömeges terrortámadást követően fellángoló közel-keleti konfliktus kiváló időpontban jött a húsziknak, hogy képességeiket a lehető legjobban vessék be, a Nyugat kikötői felé tartó kereskedelmi hajózás ellen. Az Egyesült Államok és Anglia által két hullámban végrehajtott légicsapások sem tudták eddig megtörni a húszik csapásmérő erejét, és továbbra is mindennaposak a drónok, rakéták és néha a hagyományos, motorcsónakokkal felszerelt rajtaütő csoportok kombinált felhasználásával végrehajtott támadások.
A húszik által okozott geopolitikai problémakör a Nyugat több súlyos stratégiai problémájára mutat rá. A nyugati országok fejlett gazdasága jelentősen függ a világkereskedelem hatékony működésétől, amely viszont számos terület Nyugatnak kedvező geopolitikai stabilitásától függ. Másfelől
a Nyugattal ellenséges szereplők egyre könnyebben és kreatívabban vetnek be olyan fegyverrendszereket, amelyekkel költséghatékonyan tudnak érzékeny problémákat okozni a magasan fejlett technológiai platformokra épülő nyugati hadigépezeteknek.
A húszik akciója csak egy a sok közül, amely rámutat arra, hogy Európának és Észak-Amerikának nagyon komoly és egyre nagyobb erőprojekciós képességekkel kell rendelkeznie, és egyszerre számos világpolitikai problémát kell menedzselnie. Ráadásul a nyugatnak még egy kérdéssel meg kell küzdenie: bizonyos eseteben – mint most is – változatos politikai erők a Nyugat ellenfeleinek a pártját fogják, megkérdőjelezve a világgazdaságot fenntartó útvonalak védelmének jogosságát és hasznosságát. Egy tipikus példa erre Myriam Francois brit újságíró fellépése a Sky News „The World” című műsorában, amelyben elsősorban a Gáza ellen az izraeliek által végrehajtott „népirtással” hozta kapcsolatba a húszik akcióit, sajátos nyelvezettel „néhány csónakos srácnak” nevezve komplex csapásmérő erejüket, és megdöbbentő módon tagadta, hogy a húszik bármikor korábban hajókat támadtak volna nyugati Jemen partjai előtt.
They tried “But the Houthis” … Dr Myriam Francois was just not having it! #ceasefireNowPermanently pic.twitter.com/k4dvmHKGdC
— Bianca van Wyk (@BiancavanWyk16) January 28, 2024
Az ilyen típusú fellépések, ha a politikai mainstreambe kerülnek, komolyan gyengíthetik a társadalmi támogatottságát a Nyugat „kis háborúinak”, amelyeket geopolitikai kihívói és azok proxyai ellen vív időről időre.
További forrás:
Ian Williams – Shaan Shaikh: „The Missile War in Yemen”
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
