Ausztráliában meglepetésszerű választási eredmény született május 3-án, de nem annyira a győztes személye, mint inkább a győzelem mértéke miatt. Anthony Albanese miniszterelnök és a balközép Munkáspárt elsöprő fölénnyel nyert, megszerezve 86 mandátumot a 150 fős alsóházban. Ez történelmi siker, mivel Albanese lett az első újraválasztott ausztrál miniszterelnök az elmúlt húsz esztendőben.
Albanese győzelme nemcsak Ausztráliában fontos: több tendencia világszerte azt mutatja, hogy a „Trump-hatás” jelenleg egyfajta ellenhatást is okozhat és figyelemre méltó az, hogy olyan jelöltek nyertek választást két meghatározó országban, akik szembe mentek Donald Trump politikájával. A Trump-féle populizmus és az amerikai elnök intézkedései - amelyek rendkívül megingatták a világ tőzsdéit és felkavarták a nemzetközi kapcsolatokat - sok szavazó számára inkább elrettentő példává váltak. Az április végén lebonyolított előrehozott választás Kanadában ismét baloldali kormányt emelt hatalomra, ami szintén azt jelzi, hogy a szavazók elfordulnak a megosztó, konfrontatív politikától és inkább a mérsékelt alternatívákra adják a voksukat. Emellett a liberálisok győzelmét nagyban segítette az Egyesült Államok Kanada-politikája és Mark Carney kampányának nagy lendületet adott az országban uralkodó Trump-ellenes hangulat, ami Ausztráliában is megfigyelhető.
További párhuzamot lehet vonni a két ország választásában és belügyeiben hiszen, Anthony Albanese győzelme a konzervatív Peter Dutton ellen - aki a felmérések szerint februárban még népszerűbb volt a Munkáspárt színeiben induló kihívójánál - hasonlít a kanadai választások eredményéhez, ahol korábban a szintén gyengélkedő baloldali Liberális Párt győzött a konzervatívokkal szemben, akik hónapokon keresztül 20-25%-kal vezettek a közvélemény-kutatásokban, ugyanis az emberek többsége elégedetlen volt Justin Trudeau liberális kormányzásával. Azonban Trump Fehér Házba lépése felkavarta a két szomszédos ország kapcsolatát, emiatt pedig sokat vesztettek népszerűségükből a jobboldali pártok.
Így az újdonsült kanadai miniszterelnök Mark Carney lett, akinek a pártja meglepő fordulattal verte meg a konzervatív Pierre Poilievre-t, miután Trump vámjai és fenyegetései – például Kanada annektálásáról – átrendezték az erőviszonyokat és erősítették a kormányzó pártot, amely évek óta hátrányban volt.
Ausztrália nem tapasztalt ilyen szuverenitást sértő lépéseket, de az eredmények azt mutatják, hogy Trump nagy hatással van a szövetséges országok belpolitikájára.
Ausztráliában a konzervatív pártkoalíció vezetője, Peter Dutton próbálta felépíteni saját politikai visszatérését, de még saját választókerületét, a Queensland állambeli Dickson körzetet is elveszítette Ali France Munkáspárt jelölttel szemben.
Dutton – akit kritikusai „Temu Trumpnak” gúnyoltak – kemény retorikát alkalmazott: a bevándorlás, az identitáspolitika és az állami kiadások visszafogása voltak a fő témái. Kulturális háborút vizionált és bírálta az őslakos „Welcome to Country” ceremóniákat, túlzottnak nevezve azokat sport- és katonai eseményeken. Kampányolt az őslakosok alkotmányos elismerése ellen, és a közszolgálati médiát „gyűlöletkeltő sajtónak” titulálta.
Bár Dutton állította, hogy ő „saját jogán politizál” és független Trumptól, retorikája és viselkedése nem tudta meggyőzni a választókat.
A közvélemény-kutatások szerint Ausztráliában csökkent az Egyesült Államokba vetett bizalom, különösen Trump politikájának fényében, amely hatása meglátszott a választás eredményében.
Az ausztrál választási kampányt leginkább a megélhetési költségek, az egészségügyi ellátás és a lakhatási válság uralták. Bár Albanese első ciklusában is kapott kritikát az infláció kezelésének hiányosságai miatt, a választók végül az ő ígéreteiben – adócsökkentés, olcsóbb gyógyszerek, kedvezőbb lakáshitelek és 1,2 millió új otthon építése – látták a jövőt. A parlament összetétele előreláthatóan a következőképpen alakul: a Munkáspárt tehát nagyarányú győzelmet aratott, megszerezve 86 helyet. A konzervatív Koalíció (Liberális Párt, Nemzeti Párt és a Queenslandi Liberális Nemzeti Párt) jelentős visszaesést szenvedett, mindösszesen 40 mandátumot szerzett, a korábbi 58 helyett. A Zöldek pártja nem szerzett mandátumot, a független jelöltek és kisebb pártok, mint a Katter's Australian Party és a Centre Alliance nyerték a további fennálló helyeket.
As in Canada, conservatives in Australia had a significant lead when Trump was inaugurated.
— Aaron Blake (@AaronBlake) May 3, 2025
As in Canada, they've now lost the election. (This time in a landslide.)
As in Canada, the conservative leader also lost his own seat.
(In Australia, the conservatives are the blue.) pic.twitter.com/Dr5MPga62E
A klímaváltozás is fontos téma volt: Albanese vállalta, hogy Ausztrália továbbra is elkötelezett marad a megújuló energiák iránt, még akkor is, ha kormánya korábban új szén- és gázprojektekre is rábólintott.
Az újraválasztott miniszterelnök kampánya során végig a társadalmi mobilitás és az emberséges politika fontosságát hangsúlyozta, saját nehéz gyerekkorára hivatkozva.
Trumpot nem nevezte meg, de világossá tette, hogy „Ausztráliának nincsen szüksége arra, hogy más nemzetektől vegyen példát.”
A választás után az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Keir Starmer, valamint az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio is gratulált Albanesének, és kifejezték együttműködési szándékukat Ausztráliával. A nemzetközi kapcsolatokban is új szakasz kezdődhet, mert úgy látszik, hogy a Trump-féle konfrontatívabb és protekcionista politikai stílus nem minden nemzet számára kívánatos, így Ausztrália ismét hangsúlyos szerepet játszhat a liberális demokráciák közösségében. A győzelem egyben azt is jelzi, hogy a politikai instabilitás korszaka véget érhet Ausztráliában, hiszen az elmúlt 18 évben hat különböző miniszterelnöke volt az országnak, most viszont Albanese erős mandátummal kezdheti második ciklusát, amely akár hosszabb távú politikai víziók megvalósítására is lehetőséget adhat.
A jobboldal számára a vereség – és különösen Dutton egyéni bukása – mély önvizsgálatot követel. A kampány hibák sorozatától volt terhes:
következetlen üzenetek, politikai visszakozások és kommunikációs bakik gyengítették népszerűségét. A politikai elemzők szerint a kormánypárt kampánya ugyan nem volt különösebben merész, de fegyelmezett és tudatos volt: hagyta, hogy a választók maguktól hozzák meg ítéletüket és látható, hogy a szavazók egy mérsékeltebb és kiszámíthatóbb jövőt választottak szemben a Trump-szerű retorikával.
Szemlézte: Tóth Zsombor
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
