Georgia – korábbi nevén Grúzia - politikai berendezkedése csupán hónapok alatt radikális fordulatot vett. Az ellenzék vezetői börtönben, száműzetésben vagy vádemelés alatt állnak, a kormánypárt pedig három nagy ellenzéki formáció teljes betiltását készíti elő. A fejlemények az Európai Unió szerint „névleges” jelölti státuszhoz vezettek, miközben Tbiliszi gazdasági és külpolitikai közeledése Moszkvához és Pekinghez soha nem látott mértéket ért el.
Alig egy évvel ezelőtt többpárti koalíciók versengtek a parlamenti helyekért, ma azonban az ellenzéki vezetők közül szinte mindenki rács mögött, emigrációban vagy vádeljárás alatt van. A kormányzó Grúz Álom (Georgian Dream) párt alkotmánybírósági keresettel kívánja teljesen betiltani a három legfontosabb ellenzéki csoportot. Ez olyan lépés, amely példátlan a 3,7 milliós dél-kaukázusi ország rendszerváltás utáni történetében. A folyamat gyorsaságát sokan úgy írják le, mintha “már csak öt percnyire lenne a diktatúra”. Sergi Kapanadze volt külügyminiszter-helyettes szerint
az ország olyan fordulóponthoz érkezett, amely után a demokratikus intézményrendszer már aligha állítható helyre. A belpolitikai konszenzus, miszerint az ország a Nyugathoz tartozik, mára elhalványult.
Natalie Sabanadze, Georgia korábbi EU-nagykövete úgy fogalmazott, hogy a kormányzati hatalom megtartása felülírta a demokratikus normák elfogadását, hiszen a nyugati integráció „a hatalom elvesztésével járhat”. Az Európai Unió szerint az állam demokratikus intézményei meggyengültek, az igazságszolgáltatás pedig a végrehajtó hatalom befolyása alatt áll. A jelentés odáig megy, hogy az ország EU-tagság felé vezető útja gyakorlatilag megszűnt. A kormánypárt ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az ellenzék oroszellenes radikalizmusa háborúba sodorná az országot. Shalva Papuashvili, a parlament elnöke szerint a feszültség oka az, hogy Brüsszel eltávolodott saját demokratikus elveitől, túlzottan beavatkozott a 2024-es választásokba, valamint igazságtalanul kifogásolta a grúz bíróságokat. Emellett sérelem, hogy az EU nem ítélte el egyértelműen az október 4-i erőszakot. Tbiliszi szerint a kapcsolatok rendezésének feltétele az EU „visszatérése” a demokrácia tiszteletéhez.
When we talk about the complicated relations between Georgia and the European Union, we should not forget the primary source of this situation, which is crystal clear: Today, Brussels has become detached from our common European values, among which respect for democracy is key.… pic.twitter.com/bxCnx87cki
— Shalva Papuashvili ???????? (@shpapuashvili) November 10, 2025
A 2008-as orosz–georgiai háború traumája és az ukrajnai invázió emléke félelmet ébreszt a társadalomban, amit a kormánypárt stabilitásról szóló ígéretekkel használ ki. A párt milliárdos alapítóját, Bidzina Ivanisvilit számos kritika éri. Egyes ellenzékiek Moszkvával való együttműködéssel vádolják, míg volt tanácsadói szerint csupán „érdekközösség” áll fenn Oroszországgal.
Georgia a Fekete-tenger partján fekvő, stratégiai jelentőségű ország, amely korábban a nyugati irányú befektetésekkel gyors fejlődést tudott felmutatni, azonban az utóbbi két évben a külföldi tőkebeáramlás az ezredforduló szintjére esett vissza.
Bár a gazdasági növekedés továbbra is erős, a nyugati projektek háttérbe szorultak. A mélyvízi fekete-tengeri kikötő építése például minimális előrehaladást mutat, miután a nyugati konzorciumot kiszorították, és egy kínai vállalat kapta meg a kivitelezést. Eközben Grúzia olajimportjának 45%-a Oroszországból érkezik, ami szembetűnő aránynövekedés a 2012-es 8%-hoz képest. Az elmúlt hetekben a kormány úgynevezett „gyorsított ütemben” kezdte felszámolni a maradék politikai ellenállást. Az ellenzéki pártok betiltását célzó per hamarosan a legfelsőbb bíróság elé kerül. Kilenc vezető ellenzéki politikus köztük a volt elnök, Mikheil Szaakasvili újabb vádemelésekkel néz szembe. Az utcai tiltakozásokat rendszeres letartóztatások kísérik.
Az ország politikai rendszere drámai és gyors centralizáción megy keresztül. A többpárti parlamenti működést a széles körű vádemelések, az ellenzék ellehetetlenítése és az EU-val való szakítás veszélyezteti, közben az ország gazdasági irányultsága is markánsan kelet felé tolódik, ami új függőségek kialakulásához vezethet. Ezek a folyamatok arra utalnak, hogy Tbiliszi ma olyan fordulóponthoz érkezett, amely nemcsak belpolitikai stabilitását, hanem külpolitikai orientációját és hosszú távú geopolitikai pozícióját is alapvetően érintheti.
Szemlézte: Tóth Patrik János
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
