Ha tartós békét szeretnénk elérni a Koreai-félszigeten, el kell fogadnunk: Észak-Korea rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és ez ellen semmit nem tehetünk. Harry J. Kazianis, a National Interest főszerkesztőjének véleménycikke.
Kazianis azt írja, az utóbbi hónapokban meggyőződésévé vált, hogy Észak-Koreával kapcsolatban csak akkor érhet el átütő sikert Amerika, ha elfogadja az alapigazságot: Phenjan nukleáris fegyverekkel rendelkező ország, és soha nem fog lemondani róluk. Ez ellen pedig nem lehet mit tenni – hacsak nem vagyunk hajlandóak feláldozni milliók életét.
Szerinte az, hogy az Egyesült Államok a denuklearizációt helyezte külpolitikája középpontjába, szimplán őrültség, hiszen az, hogy az USA homokba dugja a fejét, nem fog külpolitikai sikerre vinni. Mégis, Washington folyamatosan ebbe a hibába esik, és Kazianis szerint ez csak katasztrófához vezethet.
Múltbéli példákat megvizsgálva még őrültebbnek tűnik ez a hozzáállás. Mi lett volna ha Amerika megszakítja például Oroszországgal vagy Kínával a diplomáciai kapcsolatát, mert azok nukleáris fegyvert állítottak elő? Miért ragaszkodik az Egyesült Államok egy ilyen kivitelezhetetlen követeléshez annak tudatában, hogy ez meggátolja a félsziget béketörekvéseit?
Kazianis szerint a válasz az elszámoltathatóság. Szerinte egy elnök sem akarna úgy bevonulni a történelembe, mint aki elismerte, hogy Amerika képtelen volt megállítani egy Vermont állam nagyságú (az egyik legkisebb amerikai állam mind népesség, mind terület tekintetében) gazdaságot abban, hogy hidrogénbombát és nagy hatótávolságú rakétákat állítson elő.
Épp ezért van az, hogy a jelenlegi vezetés felelősséget vállal az elmúlt évek elhibázott politikájáért Kim Dzsongun rezsimjével kapcsolatban, mindazonáltal ez elég nagy veszélyt hordoz magában.
A szerző szerint éppen itt van a kutya elásva. A jelenlegi probléma megoldhatatlannak tűnik: amint mélyebb tárgyalásokba bocsátkozik a két fél, ki fog derülni, hogy Észak-Koreának valójában esze ágában sincs végrehajtani a denuklearizációs programot. Ekkor újra ki fog újulni az ellentét a két ország között – tavaly már kaptunk ebből egy kis ízelítőt; de mi fog történni, ha az USA beváltja a „tűz és harag” (fire and fury) ígéretét?
Kazianis szerint van egy másik út. Szerinte az Egyesült Államoknak nem szabadna hagynia, hogy a félelem vezesse a külpolitikai döntések meghozatalában. Itt az ideje, hogy először csak az adminisztráción belül, de elfogadják a tény, hogy Észak-Korea nagy nukleáris arzenállal rendelkezik, és ez az ő szemükben a biztonságot garantálja. Hacsak nem áll készen az USA egy valószínűleg nukleáris, kémiai és biológiai fegyvereket is felhasználó rezsimmel háborúzni, meg kell változtatnia a jelenlegi stratégiáját. Ahelyett, hogy a teljes nukleáris leszerelést akarja elérni, a nukleáris fegyverkontrollra kellene fókuszálni, és először felső határt kellene szabnia az észak-koreai fegyverarzenálnak, majd csökkenteni azt.
Ez persze nem egy teljesen új ötlet, de a szerző szorgalmazná, ha nagyobb lenne a támogatottsága. Sokak szerint ezzel a politikával az USA gyengeségét vagy a beletörődését fejezné ki. Néhány nagyon elismert, széles körben tájékozott külpolitikai szakértő szerint pedig a megoldás Észak-Korea teljes megfékezése és izolációja lenne. Maximális mértékben nyomás alá kellene vonni az országot, amely így az amúgy is gyenge gazdaságán keresztül roppanna meg, és a nukleáris fegyverei átadására kényszerülne.
Ha az USA nem változtat a politikai irányvonalán, tudjuk, mi fog bekövetkezni. Az amerikaiak megpróbálják elérni, hogy Kína és más országok is szankciókat alkalmazzanak Észak-Korea ellen. Ez, ha harmadik országok nem tartják be, akár azt is jelentheti, hogy az USA kizárja majd őket az amerikai pénzügyi rendszerből. Ennek viszont katasztrofális következményei lennének, ha belegondolunk, hogy Kína például több milliárd dollár amerikai valutatartalék felett rendelkezik. Ezzel Amerika csak azt érné el, hogy Moszkva, Peking és Phenjan elkezdene közelíteni egymáshoz – amire már most is vannak utaló jelek.
Itt az ideje a bátor tetteknek, amelyek békét hozhatnának Észak-Kelet-Ázsia számára, és amik biztosítanák, hogy nem fordulhasson elő több koreai háború. Ehhez viszont az kell, hogy elismerjük a valóságot. Trump elnök nemrég bejelentette a CVID rövidítésű programját (Complete, Verifiable, Irreversible Denuclearization, amit teljes, ellenőrizhető, és visszafordíthatatlan denuklearizációként fordíthatunk), viszont elállt attól, hogy időpontot tűzzön ki a megvalósítására. Ez talán okot ad a reményre, hogy lassan, de biztos eltávolodik jelenlegi politikájától – írja Kazianis. Ha mégsem, ezúttal talán nem menekülünk meg a helyzet eszkalálódásától.
Szemlézte: Gyarmati Emese
