Blog

Az autoriter rezsimek kihasználják a nemek közötti egyenlőségért folytatott harcot

A nők jogai, mint az emberi jogok fontos részei általában szorosan összekapcsolódnak a demokrácia kérdéskörével. Még a fejlett, nyugati demokráciákban is megtalálható a nemek közötti egyenlőtlenség problémája, így azt hihetnénk, hogy ez a jelenség még inkább jelen van az autoriter alapon működő…

A nők jogai, mint az emberi jogok fontos részei általában szorosan összekapcsolódnak a demokrácia kérdéskörével. Még a fejlett, nyugati demokráciákban is megtalálható a nemek közötti egyenlőtlenség problémája, így azt hihetnénk, hogy ez a jelenség még inkább jelen van az autoriter alapon működő államokban. Ezzel szemben a diktatórikus rezsimek gyakran használják ki a nemzetközi közösség felfogását, miszerint a nők reprezentációja szorosan összefügg a demokratikus berendezkedéssel. A probléma ellentmondásairól Elin Bjarnegård and Pär Zetterberg, a svéd Uppsalai Egyetem kutatói értekeztek.


Éppen úgy, ahogy a demokráciák igyekeznek adaptálódni a nemzetközi színtér kihívásaihoz, úgy az autoriter hatalmak is próbálják kihasználni a globális politika adta új lehetőségeket. Ezért lehetséges, hogy számos autoriter hatalom igyekszik a nemek közötti egyenlőség trendjét kihasználva legitimálni saját hatalmát, vagy legalábbis jobb színben feltűnni a nemzetközi közösség más szereplői előtt. Az autokratikus genderwashing jelensége tulajdonképpen azt a tevékenységet takarja, amikor

egy autoriter vezető igyekszik egy demokráciával összekapcsolható jelenségre – ezesetben a nemek közti egyenlőség kérdésére – helyezni a hangsúlyt azért, hogy elfedje saját autoriter tevékenységét.

Ezt a jelenséget jól példázza, hogy 71 ország vezetett be női kvótát saját törvényhozásában, amelyből 51 nem nevezhető demokratikus entitásnak. Ez nem csupán a külső kapcsolatok szintjén volt kifizetődő az autoriter vezetők számára: Zetterberg korábbi kutatása szerint a női képviselők sokkal inkább lojálisnak bizonyultak saját pártjukhoz, mint férfi társaik, hiszen számukra sokkal kevesebb lehetőség adódik másfajta politikai reprezentációra. Ezzel a vezetők számára pozitív összegű játszmává vált a nők jogainak kihasználása, hiszen a külkapcsolatok javulása mellett a belső rezsim biztonsága sem sérül.

Bjarnegård és Zetterberg kutatása három genderwashinggal kapcsolatos stratégiát mutat be, amely során az autoriter vezetők a nemek közötti egyenlőség aktivistáiként próbálnak mutatkozni, valóban azonban csupán saját hatalmuk legitimitását igyekeznek növelni.

Az első leginkább az eljárásrendre épül: az autoriter vezetők igyekeznek úgy mutatkozni, hogy a szabályok szerint játszva kerültek hatalomra – azt elhallgatva, hogy a jogszabályi környezetet ők hozták létre és alakították. Ide tartozik például a korábban említett női kvóta adottságainak kihasználása. Ezt jól példázza Szingapúr esete, amikor az országot 1959 óta irányító People’s Action Party (PAP – magyarul Népi Akció Párt) több nőt engedett saját jelöltjei közé, így a gyakorlatban – a jogszabályi környezetet kihasználva – biztos parlamenti helyeket biztosított magának.

A következő taktika a megítélésre alapoz, miszerint az autokratikus országok vezetői a nemek közötti egyenlőséget saját nemzetközi megítélésük javítására használják fel. Erre példa a közép-afrikai Kamerun, amelynek vezetése 1995-ben hozott létre Nőügyi Minisztériumot, valamint a témával foglalkozó bizottságot is, azonban ezek nem bizonyultak valósan működő, tényleges eredményekkel rendelkező intézményeknek. Ennek ellenére

Kamerun 19 milliárd dollárnyi támogatást vett fel segély formájában, amihez például ez a látszatintézkedés is hozzásegítette.

Az utolsó stratégia legfontosabb eleme a látszólagos teljesítmény. Ez leginkább arra alapul, hogy az autokratikus vezetők valós, vagy nem létező eredményeket tulajdonítanak maguknak az állampolgárok igényeit kielégítendő. Ez a genderwashinghoz kapcsolódva a nemek közötti egyenlőséget érintő projektek kormányzati támogatásában nyilvánul meg. Ilyen volt például, amikor

Szaúd-Arábiában 2018-ban először engedélyezték a nők számára a jogosítványszerzést. Mohamed bin Szalmán koronaherceg ezt saját eredményeként igyekezett beállítani, annak ellenére, hogy a szaúdi kormányzat számos nőjogi aktivistát börtönzött be tevékenysége miatt

– például 2022 augusztusában Szalma al-Shebabot, mert egy Twitter-posztban kiállt a szaúdi nők jogaiért.

Összefoglalva tehát kimondható, hogy a nemek közötti egyenlőségért való küzdelem nem kapcsolható össze közvetlenül a demokrácia jelenlétével. Ezzel párhuzamosan úgy tűnik, hogy a genderwashing az autoriter rendszerekkel kapcsolatban meghatározó témává nőheti ki magát a következő években.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon