Míg az egészségügyi dolgozók az alapvető szükségleteket látják el, a WHO-vezetőség Peking megbékítésével van elfoglalva, mégpedig Tajvan kárára – írja Marco Rubio a National Review-ban.
A koronavírus járvány közepén, ami emberéletek millióit fenyegeti világszerte, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) függetlensége került a reflektorfénybe. Itt Rubio szerint nem a frontvonalon fáradozó egészségügyi dolgozókról, tudósokról vagy szakértőkről van szó, akik saját életüket teszik kockára. Ők ugyanis büszkén viselik a WHO jelmondatát: „első az emberek egészsége”.
Rubio arról ír: a WHO függetlenségét a vezetőség intézkedései miatt lehet kétségbe vonni, akik, úgy tűnik, a Kínai Kommunista Párt (KKP) elégedettségével vannak elfoglalva. A legutóbb a WHO egy vezető tanácsadója kerülgette a Tajvan-kérdést egy interjúban, és nem mintha ez főben járó bűn lenne, de nagyon jól mutatja a WHO-vezetőség hozzáállását: Peking kegyeiben maradni fontosabb, mint a szervezet által kitűzött elsődleges célok.
Amikor Tajvan figyelmeztetett, hogy a Kínában felbukkant légzőrendszeri megbetegedés emberi érintkezéssel terjed, a WHO elhessegette és nem publikálta a híreket. Január közepén még a KKP tagadását ismételgette, hiába kezdett tornyosulni a bizonyíték az ellenkezőjéről. Kína utasítására még a kulcsfontosságú tárgyalásokról is kitiltotta a tajvani résztvevőket, és állítások szerint hamis információkat közölt a vírus tajvani terjedéséről.
Amerika, a WHO jövedelem legnagyobb pénzügyi támogatója – az előírt támogatás ötszörösét fizeti – nem engedheti meg, hogy a világ vezető egészségügyi szervezete a KKP eszközévé váljon. A járvány után felelősségre kell vonni a vezetőséget, köztük Tedros Adhanom Ghebreyesus főigazgatóval. Az amerikai pénzügyi hozzájárulást attól kell függővé tenni, hogy a WHO meg tudja-e őrizni a függetlenségét. Ehhez meg kell vizsgálni többek között, hogy miért tartott ilyen sokáig a világjárvány bejelentése, továbbá hogy Kína hogyan befolyásolta a szervezet integritását.
Tajvan mutat példát arra, hogyan lehet Peking befolyásának árnyékában sikeresen reagálni a közegészségügyi kihívásokra.
A 2002-ben kirobbanó SARS- vírus idején létrehozott megelőző stratégiák miatt, Tajvanon már készen álltak egy újabb vírusra. Annak ellenére, hogy a KKP elhallgatott információkat a vírus nagyságrendjéről és terjedéséről, a fertőzések számát alacsonyan tudták eddig tartani. Gyorsan veszélyhelyzeti intézkedéseket hoztak, utazási tilalmat, karantént és szigorú társadalmi távolságtartást rendeltek el.
Tajvanon valóban első volt az emberek egészsége, ezzel ellentétben a WHO vezetősége csak Pekingnek bólogat. Ha a szervezet nem tér vissza az eredeti küldetéséhez, a világ vezetőinek össze kell újra ülnie tárgyalni, mire van szükség ahhoz, hogy egy kitörőfélben lévő járványról időben figyelmeztessék a világot.
Szemlézte: Buzási Ramóna
