A június 28. és 30. között összehívott NATO-csúcs stratégiai dokumentumait egy korábbi cikkünkben már bemutattuk, most annak járunk utána, hogy a Szövetség hogyan próbál reagálni az általa meghatározott kihívásokra. az euroatlanti régió biztonsági környezetének meghatározása mellett reagáltak az ezen közeg nyújtotta kihívásokra is.
Célkitűzések
A 2022-es stratégiai koncepció, valamint a tagországok által kiadott záródokumentum is tartalmazza azon célokat, amelyek alapján a szövetségesek erősíteni kívánják a NATO-t.
A stratégiai koncepció 3 célcsoportot határoz meg, amelyek a következők: elrettentés és védelem, krízisek megelőzése és menedzsmentje, valamint kooperatív biztonság.
Az „elrettentés és védelem”, mint alapfeladat felváltotta a 2010-es stratégiai koncepció „kollektív biztonság” célkitűzését. Ebben megjelenik az úgynevezett 360 fokos megközelítés szemlélete, amely szerint a Szövetség képességeit minden hadszíntér tekintetében erősíteni kell, a klasszikusok mellett ideértve például a kiberhadviselés aspektusait is.
Ennek okán felmerültek bizonyos humánbiztonsági szempontok, amelyekkel növelhető a tagországok – például hibrid támadásokkal szembeni – ellenállóképessége. Ide értendők a Szövetségen belül létrejött Innovációs Alap keretében megvalósuló fejlesztések, amelyek a civil-katonai együttműködés fontosságát példázzák.
Az elrettentés és védelem célcsoport legfontosabb eleme a NATO keleti szárnyának bevetésre kész erőkkel való megerősítése. A Szövetség által kiadott infografika szerint a keleti határok biztosításának érdekében
csaknem 100 ezer főnyi amerikai erő érkezik, valamint csaknem 40 ezer fő közvetlen szövetségi parancsnokság alá eső erő lesz jelen Európában. Emellett Jens Stoltenberg főtitkár bejelentette 300 ezer főnyi NATO erő magas készültségi szintre emelését is.
A légteret 130 – szintén magas készültségű – légijármű fogja védeni.
Forrás: nato.int
A kooperatív biztonság elemei áthatják a Szövetség nemzetközi kapcsolatrendszerét. Elsőként érdemes megemlíteni, hogy a stratégiai koncepció kiemelt helyen említi az NATO által alkalmazott „nyitott ajtó-politikát”, valamint a 2008-as bukaresti NATO csúcs döntéseinek megerősítését. Ez mélységében meghatározza a Szövetség Oroszországhoz való viszonyát, hiszen a dokumentum egyértelműsíti:
a NATO, valamint a hozzá csatlakozni kívánók viszonya nem tartozik harmadik félre.
Emellett kiemelendő, hogy a dokumentum kulcsfontosságú partnerként kezeli az Európai Uniót. Ez semmiképp nem meglepő, hiszen 21 NATO-ország tagja az Európai Uniónak is, valamint a két nemzetközi szervezet hasonló értékrendet képvisel.
Támogatások Ukrajnának
A csúcsot lezáró nyilatkozat alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a NATO hosszú távra tervez Ukrajnát illetően. A dokumentum rögzíti, hogy a Szövetség kész támogatni az ukránok ellenállását nem halálos védelmi felszereléssel, valamint kész segítséget nyújtani Ukrajna rezilienciájának növelésében. Ez egyben nagy segítséget jelent az ukránoknak, valamint elkerüli a NATO-Oroszország ellentét eszkalációját is. Ennek ellenére – bilaterális alapon – számos szövetséges komoly összegekkel támogatja az ukrán erőket: az USA július elsején egy 820 millió dolláros katonai segélycsomagot jelentett be, majd 8 nappal később egy újabb 400 millió dollár értékű támogatásról számolt be. Érdemes kiemelni, hogy szerepel a védelmi szektor fejlesztése, valamint az interoperabilitás, mint cél. Ez azt mutatja, hogy még ha Ukrajna várhatóan a következő időszakban nem is lesz a NATO tagja, a Szövetség partnerként tekint a kelet-európai országra.
A „nyitott ajtók politikája”: finn és svéd csatlakozás
A háború egyik következményeként tartható számon, hogy Svédország, valamint az eddig semlegességéről híres Finnország bejelentette a NATO csatlakozási szándékát. A két skandináv ország felvételének ügye a Szövetségen belül is ellentéteket generált, hiszen ezen országok számos olyan személynek adtak menekültstátuszt, akik a Törökországban terrorszervezetnek nyilvánított kurd csoportokhoz tartoznak. A csúcs nyitónapján sikerült elsimítani a felmerült nézeteltéréseket, hiszen a két csatlakozni kívánó ország, valamint Törökország külügyminiszterei trilaterális egyezményt kötöttek a vitarendezés feltételeiről.
Svédország és Finnország, valamint a NATO-országok képviselői július 5-én írták alá a csatlakozási protokoll elindításáról szóló dokumentumot.
A két skandináv ország tagsága számos előnyt jelent a Szövetség számára. Elsőként érdemes megemlíteni, hogy - 2021-es adatok alapján – frissen csatlakozó országokhoz képest jó mutatókkal rendelkeznek védelmi költségvetés terén. Finnország tizenegyedik a sorban a 2%-os küszöböt még el nem érő NATO-országok között, míg összességében 21-ik. Svédország ugyanezen szempontok alapján a 17., illetve a 27. helyet foglalja el.
Védelmi költségek GDP%-os aránya a NATO országokban (2021)
forrás: World Population Review
Emellett érdemes megemlíteni, hogy Svédország és Finnország felvétele geostratégiai szempontból is kifejezetten előnyös, hiszen a Balti-tengert, illetve annak légterét könnyen ellenőrizheti a Szövetség.
Összefoglalva
Az új Stratégiai Koncepció által meghatározott alapfeladatok – a háborús helyzetből adódóan – leginkább a NATO országok területének védelmére fókuszálnak. Kiemelendő a magas készültségű erők számának növekedése, valamint ennek következményei. Különösen fontos Svédország, valamint az eddig semlegességi politikát követő Finnország csatlakozása is. A Szövetség bővülése nem csupán a mozgósítható haderőt növeli, hanem stratégiai előnyökhöz is juttatja azt a balti államok térségében.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
