Az Európai Unió és a Mercosur-országok – Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay – több mint két évtizedes tárgyalássorozata döntő szakaszba ért. A szabadkereskedelmi megállapodás, amely több mint 780 millió fogyasztót és a globális GDP jelentős hányadát foglalná magában, hosszú ideje az EU külkereskedelmi stratégiájának egyik legfontosabb eleme. Az Európai Bizottság célja, hogy december 20-án Brazíliában aláírja az egyezményt, de ehhez előbb a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia azt.
A megállapodás célja sokrétű. Gazdasági értelemben csökkentené a vámokat és a kereskedelmi korlátokat, erősítve az EU-Mercosur kapcsolatokat és új piacokat nyitva az európai exportőrök – különösen az autóipar, gépipar és szolgáltatások számára –, miközben ösztönözné a kétoldalú beruházásokat és stabilabb keretrendszert adna a szabályozott kereskedelemhez. Az EU már most is a Mercosur tagjainak egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, és a szerződés révén még előnyösebb feltételek teremthetők a jövőre nézve.
Ugyanakkor a megállapodás körül heves belső viták alakultak ki az Unióban, és korántsem biztos, hogy a szavazás simán zárul.
A vita legfőbb oka az, hogy a megállapodás radikálisan megnyitja az EU piacát olyan termékek előtt is, amelyeket a Mercosur országokban előállítanak, és amelyek költségei alacsonyabbak lehetnek, mint az európai versenytársaké. Ez különösen erős aggodalmat keltett az agrárszektorban. Franciaország vezető szerepet vállal ebben az ellenállásban. A francia Nemzetgyűlés november végén egyhangúlag elutasította a megállapodást, tükrözve a mezőgazdasági érdekek súlyát és a politikai nyomást, amely alatt a pártok működnek. A francia farmerek az olcsó hús- és baromfiimport miatt félnek versenyhátránytól, és attól, hogy a brazil vagy argentin termékek olyan környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági normák nélkül érkeznek, amelyek az EU-ban kötelezőek.
Az Európai Parlamentben is lehetnek további fordulatok. December 16-án olyan jogalkotási csomag szavazására kerül sor, amely a „reciprocity clause” nevű kiegészítést vizsgálja: ez a rendelkezés lehetővé tenné, hogy az EU visszavonja a kedvezményes hozzáférést bizonyos Mercosur-termékek esetében, ha azok nem felelnek meg az európai normáknak – például az állatjóléti, élelmiszerbiztonsági vagy környezetvédelmi előírásoknak. Ez a klauzula a Parlamenten belül is megosztja a képviselőket, és ha végül nem kerül be a szövegbe, az újabb politikai vitákat robbanthat ki.
További bonyodalmat jelent, hogy maga a ratifikációs folyamat sem ér véget az uniós csúcson történő esetleges aláírással. A megállapodás tartósan függőben marad a Parlament ratifikációjánál, ahol további szavazások, akár jogi kihívások is lassíthatják a végleges jóváhagyást. Egyes képviselők azt is vitatják, hogy a Bizottság jogszerűen választotta szét a többi politikai és kereskedelmi elemet a megállapodás szövegében, ami újabb jogi vitákhoz vezethet az EU Bírósága előtt.
A támogatók – köztük Németország, Spanyolország és több északi tagállam – azzal érvelnek, hogy az egyezmény nem pusztán gazdasági eszköz, hanem stratégiai előny is.
A globalizálódó kereskedelmi versenyben az EU számára fontos a piacok diverzifikálása, különösen olyan partnerekkel, amelyek növekvő gazdasági potenciállal rendelkeznek. Emellett a megállapodás a befektetések, kutatás-fejlesztés és szolgáltatások terén is lehetőségeket nyithat az európai vállalatok előtt.
A támogató érvek közé tartozik továbbá, hogy a Mercosur-megállapodás erősítheti az EU globális piaci jelenlétét. Amikor a világkereskedelmet nagyhatalmak, például az Egyesült Államok vagy Kína formálják saját nagy kereskedelmi zónáik és egyezményeik révén, az EU-Mercosur szerződés olyan üzenetet küldhet, hogy az EU még mindig képes nagy, több kontinensre kiterjedő, ambiciózus kereskedelmi megállapodások megkötésére – feltéve, hogy saját tagjai konszenzusra jutnak.
Highly disturbing that ???????? seeks to shoot down a key part of the ???????? building global economic and trade relations in this age of Trump tariff turmoil. https://t.co/mAFlJQtvWI
— Carl Bildt (@carlbildt) December 12, 2025
A legfontosabb kérdés most az, hogy a Parlament és a tagállamok képesek-e átfogó kompromisszumot kialakítani: egyszerre biztosítani a gazdasági növekedést és kereskedelmi előnyöket, valamint megnyugtató garanciákat adni a mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelmi normák terén. Ha ez sikerül, a Mercosur–EU szabadkereskedelmi megállapodás nemcsak egy régóta halogatott kereskedelmi egyezmény lesz, hanem üzenet arról, hogy az Európai Unió képes egységesen, erőteljesen és globális nagyhatalomként fellépni a 21. század kihívásaival szemben.
Szemlézte: Binder Bálint István
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
