Az Európai Unió már az Oroszországgal szembeni tizenegyedik szankciós csomag elfogadására készül, miközben a kontinens versenyképességi és stratégiai pozíciói egyre csak romlanak.
Európa szemszögéből nem az a legfontosabb, hogy kik robbantották fel a Balti-tenger alatt futó Északi Áramlat I. és II. gázvezetékeket, sokkal inkább az, hogy a gazdasági terrorcselekménynek milyen következményei lesznek a kontinens szempontjából. 2022. szeptember 6.-án Németország kritikus energetikai infrastruktúráját példátlan támadás érte, amely nem csak az ellátásbiztonság lakossági oldalára, hanem az ipari termelésre nézve is súlyos csapást jelentett. Május 13-án a Washington Post cikke nyomán kiderült: egy másik tagállam kritikus energetikai infrastruktúráját is rendkívül súlyos kockázatok fenyegetik. Zelenszkij ukrán elnök ugyanis fontolóra vette, hogy a Barátság-kőolajvezeték ellen intézett szabotázsakcióval súlyos csapás mér Magyarország iparára.
Az Északi-Áramlat ellen intézett támadásért senki sem vállalta magára a felelősséget, azonban egy ehhez hasonló támadás végrehajtásához szükséges fejlett katonai technológiával csak nagyon kevés állam rendelkezik. Joe Biden amerikai elnök nyilatkozata, Radoslaw Sikorski egykori lengyel külügyminiszter Twitter üzenete, valamint Seymour Hersh, Pultzer-díjas amerikai oknyomozó újságíró cikke után komoly gyanúsítottként merül fel az Amerikai Egyesült Államok demokrata párti kormányzata. Amennyiben ennek a teóriának a lehetőségét vizsgáljuk,
figyelemre méltó, hogy az európai kritikus infrastruktúrát mindkét esetben két szövetséges állam veszélyeztette.
Az Oroszország elleni szankciók közül az Egyesült Államok a maga részéről kihagyta a nukleáris energia stratégiai területét, az egyetlen olyat, ahol számukra jelentős hátránnyal járna, ha nem az olcsó orosz nukleáris fűtőanyagra hagyatkoznának. Mindeközben az USA sikeresen alkalmazott nyomásgyakorlást az Európai Unióra, kiváltképpen Németországra, hogy önként mondjon le a számára a versenyképesség egyik alapját biztosító olcsó orosz energiahordozókról. Mivel az orosz forrás megszűnt, ezért az érintett államok kénytelenek voltak sokkal drágábban beszerezni az energiahordozókat, melynek következtében az európai ipar könnyen elsorvadhat. Több európai nagyvállalat is jelezte már, hogy az energiakrízis miatt a tengerentúlra szeretné áttelepíteni termelő kapacitásainak jelentős részét.
A legnagyobb európai iparvállalatok például a Volkswagen vagy a BASF az infláció és az elszállt energiaárak következtében máris fontolgatja, hogy üzemeiket más kontinensekre telepítik.
Forrás: Investing.com
Emmanuel Macron francia elnök francia elnök az energiaválság kapcsán a következőképp nyilatkozott: „A mély barátság jegyében üzenjük az amerikaiaknak és a norvégoknak: nagyszerűek vagytok, biztosítjátok az ellátást energiahordozókkal, de az nem fog sokáig menni, hogy saját, belső piacotokhoz képest négyszeres áron kínáljátok ezt. A barátság nem éppen ezt jelenti.”
French President Macron said European nations should join with Asian economies to demand that the US and Norway show greater friendship by selling gas at lower prices https://t.co/8vknEWLbQ7
— Bloomberg (@business) October 6, 2022
Fel kell ismerni a tényt, hogy a nagyfokú átfedések mellett kontinensünk stratégiai érdekei egyes területeken markánsan elkülönülnek az észak-atlanti érdekektől. A 2022-es éves infláció mértéke az Európai Unióban elérte a 9,2 százalékot. Az IMF előrejelzései szerint 2023-ban a gazdasági növekedés mértéke Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban alacsonyabb lesz, mint Oroszországban.
2024-ben pedig az orosz gazdaság növekedésének mértéke nagyobb lesz, mint a német, olasz, vagy a francia gazdaságok növekedési adatai.
A szankciók kezdetben valóban hatásosnak tűntek: a rubel összeomlani látszott, a bankrendszer megremegett, és a vállalatok világszerte leállították a létfontosságú áruk Oroszországba történő exportját. Nyugati közgazdászok kezdeti becslései 10 százalékos vagy annál is nagyobb mértékű visszaesést jósoltak az orosz gazdaság teljesítményét latolgatva, azonban a 2022-es adatok szerint a gazdaságuk csak 2,1% százalékkal zsugorodott. A növekvő költségvetési hiány ellenére a Kreml még több évig képes lesz finanszírozni a háborús gépezetét. Miközben Oroszország és lakossága a szankciókhoz folyamatosan alkalmazkodik, addig Európa több államában az élelmiszer-infláció mértéke a 20, 30 vagy akár az 50 százalékot is elérte, az átlagos energiaárak a betárolási és fűtési szezonban pedig több száz százalékkal emelkedtek, és az idei szezonban is jelentős drágulás várható.
Mindezen tények utólagos ismeretében
az Európai Uniónak törekednie kell rá, hogy az Egyesült Államokkal való transzatlanti kapcsolatában ne legyen alárendeltségi viszony,
ehhez pedig az egyetlen út, ha Európa a jövőben a saját védelmi képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, így nem csak az Egyesült Államokat tehermentesíthetjük, de azt is elérhetjük, hogy érdekeinket mi is hasonlóan hatékonyan tudjuk érvényesíteni, mint a világ többi vezető hatalma.
Szemlézte: Horváth Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
