Ki gondolta volna, hogy az Európai Unió a brit EU-tagság megszűnéséhez olyan önző módon áll, hogy az még Theresa May brit miniszterelnököt is újra a Brexit-párti politikusok karjaiba kergeti? – tette fel a kérdést Janet Daley a Telegraph-ban megjelent cikkében.
A szerző szerint nem kizárt, hogy teljesen másként nézne ki az Európai Unió, ha nem egy francia-német páros, hanem egy brit fejéből pattant volna ki. Ez esetben a szorosabb európai együttműködés felé tanúsított kritikusabb álláspont már jóval előbb a felszínre kerülhetett volna, belátva ezzel, hogy az Európai Unió nem képes jelenlegi formájában működni.
A működésképtelenséget nemcsak a Brexit igazolja, hanem többek között az is, hogy a keleti tagállamok nem kívánnak európai szinten együttműködni a migráció kérdésében, a mediterrán térség még mindig komoly gazdasági problémákkal küzd, és a legnagyobb alapító nemzetek is egyre inkább a populista tömörülések felé fordultak.
Nézzük hát miként tudnánk úgy megreformálni a rendszert, hogy az mindenki számára jobb, elfogadhatóbb legyen? – tenné fel a kérdést a képzeletbeli brit gondolkodó, reformer a helyzetelemzés után.
Valószínűsíthető, hogy a brit „karmester” a tagállamok közötti kölcsönös engedmények eszközével már lazított volna az uniós intézményeket jelenleg fölöslegesen behálózó szabályrendszeren, majd mélyreható reformokat hajtott volna végre a szigorú uniós elvárások, követelések terén.
Ezen újítások eredményeként egy olyan Európai Unió jöhetett volna létre, ami bár nem olyan szigorú és következetes, de sokkal megvalósíthatóbb és partneribb együttműködést eredményezne. Más szóval egy észszerűbb Uniót tapasztalhattak volna meg az európai polgárok.
A probléma csak az, hogy az Európai Unió nem egy brit, hanem egy furcsa szövetségből érkező német-francia páros ötlete volt. Ez a páros viszont egy olyan Uniót hozott létre, ami csak abszolút igazságokat ismer, és a rugalmasság igénye nélkül ragaszkodik a szabályrendszerében leírt minden egyes betűhöz. Az Európai Unió számára a brit tagság megszűnése nem egy rendszerhiba, politikai malőr, hanem eretnekség, hiszen a francia-német párost nem politikusok alkotják, hanem teológusok. Ezt a szerző szerint jól mutatja, hogy Emmanuel Macron francia elnök úgy félti az európai közös piac integritását, mintha az egy sérthetetlen vallás lenne. Az európai szabadkereskedelem nem egy szentírás, hanem egy gazdasági megállapodásokon nyugvó együttműködés, ami csak akkor képes működni, ha képes rugalmasan hozzáállni a változó társadalmi és piaci igényekhez.
A szerző hozzáteszi, Emmanuel Macront önös érdekek vezérlik, hiszen a francia belpolitikai káosz miatt, valamint a Brexit-tárgyalásokat kihasználva az Európai Unió „spirituális vezetőjévé” akar válni. Érdekes viszont, hogy a francia „teológus” arról az integritásról nem igazán akar tudomást venni, ami valójában a Brexit középpontjában áll: a nemzetek önrendelkezéshez való joga, avagy Macron szavaival élve, a demokratikus nemzetállam integritása.
Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás
