A fegyveres konfliktusok minden esetben kihívást jelentenek a hátország számára, elég csak a világháborúkra, vagy a jelenleg is folyó orosz-ukrán háborúra gondolni. A társadalmi támogatottság az adott hadviselő fél teljesítményét képes befolyásolni, annak megkerülhetetlen tényezője. Ez végképp igaz az alapvetően demokratikus intézményeken alapuló országokra, így az Amerikai Egyesült Államokra is. Az USA közel-keleti intervenciói kiemelt problémát jelentenek az amerikai stratégák számára, így ezek esetében sem hanyagolható el a társadalmi támogatottság kérdésköre. Peter Feaver (Duke University), Christopher Gelpi (Ohio State University), és Jason Reifler (University of Exeter) az iraki háború társadalmi hatásait elemezték, amely ezekben a napokban 20 éve, 2003. március 20-án vette kezdetét az amerikai invázióval.
A 20. és a 21. század fegyveres konfliktusai jelentős szerepet töltöttek be egyes amerikai társadalmi mozgalmak kialakulásában. Ilyen volt például a vietnámi harcok következtében kialakuló háborúellenes aktivizmus, amelynek eredményeként amerikai állampolgárok százezrei vonultak utcára. 1969. november 15-én például körülbelül 500 ezer fő részvételével zajlott az egyik legnagyobb demonstráció Washington DC-ben.
A tömeges elégedetlenség oda vezetett, hogy az amerikai politikai elit egyre inkább elbizonytalanodott a külföldi hadműveletek hatékonyságában, amely jelenséget a történészek Vietnám-szindrómaként kezdtek emlegetni. A 2003-as iraki invázió is hasonló kérdéseket vet fel, hiszen 2021-es adatok szerint 4431 amerikai életet követelt, 186-210 ezer iraki civil áldozattal párhuzamosan.
A 2003-as amerikai invázió után Bush elnök helyére a kivonuláspárti Barack Obama került, azonban a csapatok teljes kivonását ő sem valósította meg rögtön, követve elődje kivonulási tervét.
Ezután Obama mégis eltért ettől, és 2011-ben az utolsó amerikai katona is elhagyta Irak területét. Az amerikaiak korlátozott beavatkozása a szíriai polgárháborúba, valamint az, hogy Obama elnök az utolsó pillanatig várt az Iszlám Állam elleni intervencióval, tisztán mutatják, hogy az iraki invázió jelentősen elbizonytalanította a washingtoni döntéshozókat. Ezen gondolkodásmódot méginkább alátámasztja Trump elnök kompromisszumkereső politikája Irán és Észak-Korea esetében, valamint a Biden-adminisztráció Ukrajnának nyújtott támogatásai kapcsán felmerülő kritikák.
Ennek ellenére mégsem arról van szó, hogy az amerikai nép intervenció-ellenes lenne. Bár a döntéshozók a vietnámi, majd az iraki háború tapasztalataiból azt szűrhetik le, hogy a közvélemény csupán a kevés áldozattal járó akciókat támogatná, a hangsúly más tényezőkön van.
Feaver és társai szerint a hátország társadalmi támogatottsága leginkább a beavatkozás fontosságának percepcióján, illetve a siker valószínűségén múlik.
Az Egyesült Államok társadalma – az elmúlt két évtizedhez hasonlóan ma is – internacionalista társadalom: annak ellenére, hogy az adatok enyhén csökkenő tendenciát mutatnak, az amerikaiak 65% gondolja ma is úgy, hogy Washingtonnak vezető vagy fontos szerepet kell betöltenie a nemzetközi színtéren.
Az USA nemzetközi színtéren betöltött vezető szerepével kapcsolatos támogatottság (2000-2023)
Forrás: Gallup
Ezzel párhuzamosan a haderőbe vetett bizalom is magas, a társadalom 51%-a érzi úgy, hogy az amerikai haderő a legjobb a világon, valamint 64% bízik nagymértékben a hadseregben, amely kiemelkedő adat az intézményekben való bizalom csökkenő tendenciáinak viszonylatában.
Mindezek alapján kimondható, hogy az iraki intervenció nyilvánosságra gyakorolt hatására nincs egyértelmű bizonyíték, annak ellenére, hogy a politikai elit döntései arra utalnak, hogy Washington továbbra is igyekszik elkerülni az amerikai áldozatokkal járó katonai beavatkozásokat.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
