Elnaz Rekabi, iráni falmászónő október 16-án, Szöulban képviselte hazáját egy nemzetközi sportversenyen. Azonban nem sportteljesítménye miatt került a nyugati hírekbe, hanem azért, mert az iráni nők számára kötelező hidzsáb nélkül vett részt a versenyen.
Iránban majdnem egy hónapja tartanak a Mahsa Amini halála, valamint a nőket érintő szigorú törvények miatti megmozdulások. Rekabi október 16-án eltűnt, barátai nem érik el, az Iran Wire forrásai szerint az iráni szöuli nagykövetségen tartották fogva, ahonnan egyből börtönbe fogják szállítani.
Ahogy már korábban is írtunk róla, az Iráni Iszlám Köztársaságot jelentős tüntetéssorozat rázta meg, miután a húszas évei elején járó Mahsa Aminit a saría (iszlám jog) erkölcsi normáinak betartásáért felelős állami szerv képviselői brutálisan bántalmazták, aminek következtében az egyetemista lány elhunyt.
Azóta ezen megmozdulások - ahogy az Institute for the Study of War térképe is mutatja – kiterjedtek az ország csaknem teljes területére. Rekabi ügye pedig további olajat önthet a tűzre.
Tüntetések Iránban október 15-én
Forrás: ISW
Ezen megmozdulások bel- és külpolitikai szinten is meghatározóak lehetnek. Ahogy Masih Alijenad említi a Foreign Affairs hasábjain megjelent cikkében,
a hidzsáb kötelező viselése ugyanazt jelenti az Iszlám Köztársaság számára, mint amit a berlini fal a kommunizmusnak. Azaz nem csupán a hatalom és a maradandóság szimbóluma, hanem a sebezhetőségé is.
Ez azt mutatja, hogy a fejkendő, valamint a nők ruházatának szabályozása nem csak egyszerű, a mindennapi életet befolyásoló törvény, de szimbóluma annak, hogy az iráni rezsim kontroll alatt kívánja tartani a társadalom egészét.
Egy 2020-as közvéleménykutatás szerint az irániak több, mint 70%-a nem ért egyet a kötelező fejkendőviselettel. Ez az arány a húszas éveikben járók között kiemelkedően magas (78,1%). Ez azt mutatja, hogy az 1979-es forradalom széles körű támogatottságával ellentétben felnőtt egy újabb generáció, amely kritikusan gondolkozik az iráni rezsimről.
Cornelius Adebahr, a Carnegie Endowment szakértője szerint a tüntetések időlegesen kényelmetlen helyzetbe hozhatják az Iszlám Köztársaság vezetését, azonban valós változásra kevés esélyt mutatnak.
Annak ellenére, hogy a demonstrációk az élet minden területéről vonzzák a társadalom tagjait, politikai programmal, vagy erőskezű vezetővel aligha rendelkeznek.
A külpolitikát illetően mindkét szakértő, Alijenad és Adebahr szerint is a Nyugat – főképp az Egyesült Államok – kellemetlen helyzetbe került a tüntetéshullám felerősödésével. Az iráni nukleáris alku tekintetében eredetileg is feszült a viszony a két ország között, amit nem könnyít meg, hogy az Iszlám Köztársaság drónokkal támogatja az orosz felet az ukrajnai háborúban. Ennek ellenére, sem a Nyugatnak, sem kifejezetten az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy az iráni központi hatalom fennmaradását fenyegessék a demonstrációk.
Tekintve, hogy a tüntetők nem jelentenek biztos politikai alternatívát, egy menedzselt hatalomváltást nélkülöző, széteső, gyenge Irán sokkal inkább veszélyes lehet, mint egy emberi jogokat figyelmen kívül hagyó, de erős ország.
Az ország a Közel-Kelet egyik legjelentősebb regionális hatalma, meggyengülése felboríthatja a régió teljes dinamikáját.
Összefoglalva tehát az iráni demonstrációk kevéssé érhetnek el teljes hatalomváltást, azonban valódi jelentőséggel rendelkeznek. A bel- és külpolitikai aspektustól eltekintve az egyik legfontosabb eredményük, hogy az iráni tüntetők híre bejárta a világsajtót, így felhívva a figyelmet az országban zajló súlyos jogsértésekre.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
