2026 közepén a Közel-Keleten első pillantásra úgy tűnhet, minden az izraeli-palesztin konfliktusról vagy az iráni-amerikai háborúról szól. A háttérben azonban szorgosan építi befolyási övezeteit a konfliktusok által nem közvetlenül érintett Törökország, és ez legújabban egy szomáliai űrkikötő projektjében testesül meg.
Törökország nem újonc az afrikai kontinensen való terjeszkedésben. Magyarországon is gyakran emlegetett tény, hogy az Oszmán Birodalom éppen Egyiptom 1517-es meghódításával jutott hatalma csúcsára. Miután megszerezte Egyiptomot, akkora erőforrásokat szerzett, hogy világossá vált: a Magyar Királyság nem lesz fizikailag képes feltartóztatni - ami Mohácsnál meg is valósult. A birodalom egy jóval későbbi fázisában, az 1830-as években az oszmánok Líbiát vonták ismét szorosabb ellenőrzésük alá, és terjeszkedtek Dél felé a Szaharában, miközben úgyszólván a birodalmuk minden más területén az európai hatalmak szorongatták őket. Afrika egy olyan terület volt, ahol relatíve kevés versengéssel, mások figyelmétől elrejtve építhették hatalmukat.
A 21. században az immár köztársasági nemzetállam Törökország ismét visszatér a kontinensre, és mára egészen nagyívű tervekkel.
2025 végén Selcuk Bayraktar, a drónjairól is híres török hadiipari cég vezetője bejelentette, hogy Törökország űrkikötőt épít Mogadishu, Szomália fővárosa mellett. Mint hamarosan kiderült, ekkor már 2025 októbere óta zajlottak földmunkák a harmincszor harminc kilométeres területen, és elkezdődött a rossz biztonsági helyzetnek megfelelően a védőzóna kiépítése is.
Mi értelme van mindennek? Az egyik elem maga a projekt, az űr meghódítása török eszközökkel. A másik pedig geostratégiai: Szomália.
Nézzük az első elemet. Az utóbbi évtizedekben az űrképességek már nem csak a szuperhatalmak privilégiumát jelentik. Minden nagy és közepes hatalom szeretne legalább egy szeletet az iparból, elsősorban a Föld körüli pályát célozzák. Kommunikációs, felderítő és navigációs célokra alkalmazható műholdakat szeretnének. Az amerikai GPS mellett már jó ideje létezik az orosz GLONASS. A legutóbbi időben a digitális szuverenitás jegyében az Európai Unió is szeretne hasonló rendszert, és a törökök is eljutottak erre a felismerésre: az ő rendszerüket a 15. századi türk (a mai Üzbegisztán területén élő) csillagászról Uluğ Beynek hívnák.
No de lehetséges-e az űr-szuverenitás saját kilövési képesség nélkül? A törökök szerint nem, és ezért akarnak egy saját, a Föld körüli pályát elérni képes rakétarendszert. Ennek a teszteléséhez azonban hely kell. A rakéta pályája emelkedéskor különben más országok légterén is óhatatlanul áthaladna. Ezenkívül a helynek minél inkább közel kell lennie az Egyenlítőhöz, ugyanis így a Föld forgása is lendületet ad neki kilövéskor. Szomáliából egészen messze lehet irányítani az Indiai-Óceán felett a rakétát nemzetközi vizek felett, és az Egyenlítőhöz is közelebb van, mint Törökország.
Szomália és az új űrkikötő így a török nagyhatalmiság felé vezető út egy nagyon speciális eleme.
A másik kérdés a pozíció kiépítése. A Szomáliában 2011 óta tartó befolyás-építésnek egy újabb fázisához érkezett ezzel Törökország. A 2000-es évek első felében megerősödő Törökország Erdogan elnöksége alatt az instabil Szomáliában először segélyt nyújtott az éhezés ellen, majd biztonsági együttműködéseket kötött. 2017-től elkezdte kiképezni a szomáliai “Gorgor” (Sas) elnevezésű belbiztonsági erőket, amelyek ma már egyre jobban képesek saját terrorellenes műveleteket végrehajtani. 2025-ben a szomáliai hadsereg harckocsikat is kapott a török hadseregtől. Az utóbbi időben pedig magát a török hadsereget is egyre bátrabban alkalmazza Isztambul terrorellenes műveletekben Szomália területén.
A partnerség keretén belül ezenkívül infrastruktúra is épült Szomáliában, főleg Mogadishuban és környékén: kórház, utak és repülőtér. 2025-től pedig török hajók kezdték el feltérképezni az ország felségvizeinek a potenciális ásványkincseit (ti. olajat és gázt).
Az elsődleges ok minderre az ország kiváló geostratégiai pozíciója. Mint ismert, a közelben fekszik a Vörös-tenger déli bejárata, a Báb el-Mandeb szoros, amely az eurázsiai kereskedelem egyik legfontosabb “fojtópontja”. A kritikus ipari nyersanyagoktól kezdve egészen a kínai online áruházak csomagjaiig itt halad át a legtöbb dolog, amire az európai vásárlóknak szüksége van. Pontosan ezért volt például olyan súlyos a jemeni húszi radikálisok 2023-24-es akciósorozata, amikor Izrael gázai művelete elleni tiltakozásként tüzelni kezdtek a szorosban nemzetközi vizeken haladó kereskedelmi hajókra. Törökország azzal, hogy Szomáliát a befolyási övezetébe vonja, kulcsfontosságú stratégiai pozíciót foglal el, amellyel akár megakadályozhatja, akár védelmezheti a helyi közlekedést. A török tengeri ásványkincs-feltérképezést védelmezendő már most is van egy török flottilla a térségben, és a katonai jelenlét a jól kiépített török katonai infrastruktúrával együtt gyorsan növelhető.
Turkish Ministry of National Defense (MoD) announced that elements of the Somali Naval Task Group continue to provide escort and protection for the Çağrı Bey Drillship and the support vessels Korkut, Altan, and Sancar. pic.twitter.com/FP6ZnaLhGc
— Umut Çağrı Sarı (@umutcagrisariii) July 18, 2026
Mi több, az űrkikötő építése is konkrét katonai pozícióként értelmezhető, hiszen az 1950-es évek óta örök téma, hogy az űrképesség kiépítése gyakorlatilag párhuzamos az interkontinentális ballisztikus rakétaerők kiépítésével, amivel akár a Föld bármelyik országa megcélozható. A török űrkikötő kapcsán erre máris figyelmeztetnek elemzők.
A szomáliai török geostratégiai pozíció miatt pedig fel kell tenni a kérdést: mit tesz a Nyugat ezzel az új török befolyási övezettel?
Egy dolog, amit máris érdemes rögzíteni, hogy a törökök figyelme és segélyezése (egyelőre) segített részben stabilizálni egy évtizedek óta kritikus állapotban levő országot. Ez mindenképpen értékelendő.
A kérdés a továbbiakban, hogy fenyegetés vagy segítség ez a török befolyási övezet? Törökország NATO-tag, de a Közel-Kelet politikája saját utakat jár, és több más NATO-tagállammal is került már feszült viszonyba: Görögországgal Ciprus miatt (máig), Franciaországgal Örményország, az USA-val pedig orosz légvédelmi rakéták vásárlása miatt.
A legutóbbi NATO-csúcson összességében úgy tűnt, hogy az európaiak megbékélésre és minél szorosabb kooperációra vágynak Ankarával, tekintve, hogy a kontinens mennyire súlyos geopolitikai fenyegetéseknek van kitéve. Egy biztos: akármi az Európai Unió viszonya Isztambulhoz, figyelembe kell vennie nemcsak Kis-Ázsiát, de az Indiai-óceán partján lassan formát öltő, kulcsfontosságú török befolyási övezetet is.
Írta: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
