2024. októberének első napján az Egyesült Királyság utolsó szénerőműve is leállt. Az első ipari forradalom hazájában a szén, ez az egykor az egész világot hajtó erőforrás, többé már nem tartozik a „tűrt” források közé. Ebben az új helyzetben úgy látszik a földgáz és kifejezetten az LNG került „támogatott” kategóriába. Mindeközben az USA LNG exportőrei dörzsölik a tenyerüket a hosszú távú szerződések reményében.
A szén fokozatos kivezetése az ország villamosenergia-termeléséből már régóta folyamatban volt. Érdemben először a kilencvenes évek hajnalán esett vissza a szénfelhasználás és érdekes mód már ekkor is a földgáz kezdte el helyettesíteni. A következő nagyobb csökkenés a megújuló források térnyerésével érkezett el a 2010-es évek elején. A megújulók között elsősorban a szélenergia tarolt – ne feledjük, ez az a környék, ahol egyszer közel a teljes spanyol hajóhadat szétverte a rossz időjárás – a fosszilis energiahordozók terén pedig a földgáz részaránya növekedett.
Az alábbi ábrán jól kirajzolódik az Egyesült Királyság villamosenergia-termelésének átalakulása.
A szén 2020-ra szinte teljesen kikerült a rendszerből, de a teljes leválást csak idén októberben sikerült elérnie az országnak.
Ezzel az Egyesült Királyság lett az első G7 ország, amely nem használ szenet az áramtermelésében.
A (cseppfolyósított) földgáz, aminek az egyre nagyobb behozatalát a londoni kormányzat szorgalmazza, elsősorban az USA-ból származik. Az amerikai kereskedők számára a brit kereslet kapóra jön, hiszen egy sokkal jobb felvevőpiacként jelenik meg, mint például a távoli ázsiai országok. Ezelőtt a földgázigény kielégítését elsősorban Norvégia látta el a szigetország számára.
2023-ban az Egyesült Királyság földgázimport-igénye 29 milliárd köbméter volt, ami a világ huszonnegyedik legnagyobb gáztermelőjének, Kazahsztánnak a termelésével volt egyenértékű. Európában egyedül Franciaország importált több LNG-t, mint a britek 2018-2023 között.
Ezelőtt, 2008-2018 között az amerikai LNG export több, mint 60%-a irányult Ázsiába, olyan országokba, mint Japán, Kína vagy Dél-Korea. Az amerikai kereskedők viszont jelentős hátrányban vannak Ázsiában azokkal az ausztrál, vagy közel-keleti kereskedőkkel szemben, amelyeknek a kisebb távolságok miatt kevesebb a járulékos költsége és emiatt kedvezőbb áron tudják értékesíteni az energiahordozóikat. Európában ezzel szemben éppen ellentétes a helyzet: az amerikaiaknak tart kevesebb ideig a szállítás és a versenytársak vannak előnytelenebb helyzetben.
Főleg Oroszország ukrajnai invázióját követően lendültek be az amerikai LNG szállítások Európába. Az Északi-Áramlat vezetéket ért támadást követően pedig Európa LNG éhsége sohasem látott magasságokba szökött.
Természetesen nem arat osztatlan sikert az ilyen jellegű politika: vannak, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy ez egy újabb, az 1970-es évek olajválságaihoz hasonló szituációt teremthet, illetve vannak, akik ennek a politikának a költségeit emelik ki, mint potenciális kockázatot.
Yesterday, the UK turned off its last coal fired power plant.
— Senator Matt Canavan (@mattjcan) October 1, 2024
In the same week, new UK Government figures show that the UK has the HIGHEST power prices in the developed world.
Probably just a coincidence! pic.twitter.com/zpDClrRCrp
Az Egyesült Királyság a szén „letételével” a zöldítés egy újabb mérföldkövét érte el. Azt viszont nehéz jelenleg megítélni, hogy ez a stratégia hosszútávon mennyire lesz kifizetődő. Washington és London kapcsolatát már csaknem száz éve a kölcsönös együttműködés jellemezte számos szakpolitika terén. Az Egyesült Királyság gazdasági és katonai kiszolgáltatottsága az Amerikai Egyesült Államok felé eddig is hatalmas volt és az energetikai függelmek bővülése ennek a folyamatnak a mélyülését vetíti előre a jövőben is.
Szemlézte: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
