A soron következő csütörtöki tárgyalásokon múlhat, hogy megállapodással vagy támadással folytatódik a pattanásig feszült helyzet Teherán és Washington között, míg Trump tovább erősítette az amerikai katonai jelenlétet a régióban.
Immár több hete eredménytelenül folynak a magas szintű közvetített tárgyalások Irán és az Egyesült Államok között, miután az iráni rezsim-ellenes tüntetések véres leverésére válaszul Trump elnök katonai beavatkozással fenyegetve jelentős haderővel jelent meg a térségben. Akkor Donald Trump végül feltehetően regionális arab szövetségeseinek nyomására úgy döntött, ad még egy esélyt a diplomáciai megoldás lehetőségének, és Irán is deklaráltan a diplomáciai rendezést jelölte ki céljának. A felek azonban mindeddig nem tudtak túljutni a nézetkülönbségeiken.
Az Egyesült Államok ugyanis a korábbi nukleáris egyezményhez képest egy lényegesen átfogóbb rendezést szeretne, amely az iráni atomprogram mellett az Iszlám Köztársaság ballisztikus rakétaprogramját és kiterjedt regionális proxy-hálózatát is érinti.
Irán azonban a szuverenitásának védelmére hivatkozva ezeket a követeléseket elutasította, és a fokozódó amerikai erődemonstráció ellenére mindeddig sem a tárgyalásokon, sem a vezetők nyilvános megszólalásai alapján nem mutatott sok hajlandóságot a szigorú feltételek elfogadására. Abbasz Aragcsi, Irán külügyminisztere kedden arról beszélt, hogy a felek történelmi lehetőség előtt állnak egy példátlan megállapodás megkötésére, amely mindkét fél érdekeit szolgálja, azonban csak abban az esetben, ha a diplomácia prioritást élvez.
Az iráni külügyminiszter legutóbb múlt pénteken, Isztambulban tárgyalt Steve Witkoff különleges elnöki megbízottal, a következő, csütörtöki fordulóra pedig Genfben, ománi közvetítéssel fog sor kerülni az iráni és az amerikai tárgyalódelegáció között, amelyben Witkoff mellett az elnök veje, Jared Kushner is jelen lesz.
Eközben az Egyesült Államokban számos republikánus szenátor csatlakozott az elnök korábbi 10-15 napos ultimátumához és a szenátus repubikánusainak hivatalos oldala is figyelmeztette Iránt a “korábbi hibáinak” elkerülésére. Trump szerint azonban
annak ellenére, hogy Irán jobban szeretné a megállapodást, mint az Egyesült Államok, “egyszerűen nem tudja kimondani azt a szent mondatot, hogy „nem fogunk atomfegyvereket gyártani”
Iran’s leaders know the consequences for pursuing nuclear weapons.
— Senate Republicans (@SenateGOP) February 24, 2026
They should not repeat past mistakes.
Az elnök a mielőbbi és amerikai szempontból minél előnyösebb alku érdekében egyre szűkebb határidőt szab az iráni félnek, miközben folyamatosan fokozza katonai erejét a Közel-Keleten. A korábban már a térségbe vezényelt USS Abraham Lincoln fegyverhordozó hajót immár biztosan napokon belül kiegészíti egy második, a USS Gerald R. Ford repülőgéphordozó. Mindemellett számos F-22-es és F-35-ös bombázó érkezett a környező amerikai bázisokra - köztük állítólag 12 fejlett F-22-es lopakodó Izraelbe, amely a két ország közötti mély katonai együttműködés mellett is szokatlan -, továbbá az Egyesült Államok az utánpótlási erejét is megerősítette a legfejlettebb Thaad és Patriot védelmi rendszerek kiterjesztésével párhuzamosan. Ezek a lépések mind arra utalnak, hogy
Amerika a nyomásgyakorlás mellett egy esetleges támadás nyomán kialakuló komolyabb eszkalációra is felkészült.
Azonban pontosan nem lehet előre megmondani, milyen katonai lépést tehet Amerika, ha Donald Trump türelme elfogy Iránnal szemben, ahogyan egy esetleges támadás pontos következményei is nehezen kiszámíthatóak. Ali Shamkhani admirális, Irán Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsának korábbi titkára, valamint Hameini ajatollah tanácsadója - aki éppen csak megúszta Izrael júniusi támadását - “azonnali, átfogó és példátlan” iráni válasszal fenyegetett az országot érő támadás esetén. Irán ráadásul a nem megerősített feltételezések alapján a 12 napos háború óta visszaállította korábbi rakéta-kapacitása nagy részét és a Reuters szerint hajótámadó CM-302-es cirkálórakétákat vásárolhat Kínától. Azonban a korábbi konfrontációk egyenlőtlen mérlegének tükrében kérdéses, valójában mekkora csapást mérhet az eleve meggyengült rezsim a világ legnagyobb hadseregére vagy annak szövetségeseire. A Hormuzi-szoros esetleges blokádja pedig egészen biztosan súlyosan eszkalálná a helyzetet, ráadásul Irán számára is káros lenne a kulcsfontosságú tengeri útvonal elzárása.
Így azonban végképp beszűkültek az Iszlám Köztársaság lehetőségei, ráadásul a tüntetések példátlanul véres leverése ellenére a belső rend sem állt helyre az országban. Több egyetemen és iskolában újabb tüntetések kezdődtek és bár a hatalom igyekszik kordában tartani a megmozdulásokat, az “éhezők seregének” év eleji felkelése mögött álló súlyos gazdasági válságra is a nemzetközi szankciók feloldása jelenthetne némileg megoldást. Az iráni teokratikus rendszer azonban egyáltalán nem biztos, hogy a nyilvánvaló hanyatlás árnyékában meghajol a kétoldalú, külső és belső nyomás alatt: a forradalmi felkelések brutális elfojtása sajnos azt üzente, hogy az elégedetlen tömegekkel szemben a rezsim radikális bázisa is erős. A síita mártírság mélyen gyökerező eszménye így könnyen lehet, hogy a legerősebb külső nyomás alatt sem ismeri a kompromisszumot, a békésebb hatalomváltás is ellehetetlenítve.
Ráadásul Teherán eddigi magabiztos ellenállása mögött nem csupán a rendszer belső hajlíhatatlansága áll.
A régióban ugyanis számos meghatározó ország, köztük Szaúd-Arábia, Törökország, Katar és Omán is azon dolgozik, hogy a diplomácia medrében tartsák a feleket, önmérsékletre szólítva az Egyesült Államokat és ezt Irán is jól tudja. Ezen országoknak ugyanis a regionális stabilitás az elsődleges érdeke, tehát mindenképp elkerülnének egy kiszámíthatatlanul eszkalálódó háborút a határaik közvetlen szomszédságában. Sőt, Irán jelentős meggyengülése, amelyet elsősorban a 2023. október 7-i Hamász-támadás után kirobbant háború idézett elő, felborította a korábbi regionális erőviszonyokat. Így a térség ezen államai a korábbi nukleáris Irán fenyegetése helyett az expanzionista, erősödő Izrael miatt kezdtek el aggódni.
Azonban a terhelt múlt sem segíti egy új megállapodás létrejöttét. A korábbi, még Obama-adminisztráció alatt 2015-ben megkötött Átfogó Közös Cselekvési Terv (JCPOA) egyoldalú felmondása 2018-ban, majd a tárgyalások közben kirobbant 12 napos izraeli háborúba való amerikai beavatkozás nem sokat javítottak a Teherán és Washington közötti bizalmi válságon. Ezen felül több jel is arra mutat, hogy az iráni vezetés egyáltalán nem, vagy félre érti Trump nem-hagyományos, sokkal ellentmondásosabb és türelmetlenebb stílusát. Így viszont Teherán túl sokáig húzhatja az időt egy előnyösebb pozíció reményében, holott az Iszlám Köztársaság most lényegesen hátrányosabb helyzetben van és a korábbi diplomácia-alapú rendezési elvek Trump esetében már nem olyan törvényszerűek, mint korábban.
Szemlézte: Szigeti Eszter Virág
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
