Blog

Bizalmi válság: Ausztrália a saját bankjai nyomában

A pénzügyi iparág Ausztrália legnagyobb gazdasági területe, bankjai pedig profit szempontjából a világ élvonalába tartoznak. Egy közelmúltbeli kormányjelentés „megkérdőjelezhetetlenül erősként” jellemezte az ausztrál pénzügyi piacot, viszont kritizálta az iparágon belüli versenyhelyzetet és az…

aubank.jpg

A pénzügyi iparág Ausztrália legnagyobb gazdasági területe, bankjai pedig profit szempontjából a világ élvonalába tartoznak. Egy közelmúltbeli kormányjelentés „megkérdőjelezhetetlenül erősként” jellemezte az ausztrál pénzügyi piacot, viszont kritizálta az iparágon belüli versenyhelyzetet és az átláthatóságot.

Ami persze nem csoda, hiszen a szektor 80%-át az ún. Nagy Négyes, azaz a Commonwealth Bank (CBA), az ANZ, a National Australia Bank (NAB) és a Westpac tartja a kezében. Az elmúlt évtized számos botránya nyomán azonban most átfogó vizsgálatnak vetik alá a teljes bankszektort. A BBC cikkét szemlézzük.

Az utóbbi időben mind a négy banknak szembe kellett néznie a kötelességszegés vádjaival. A Commonwealth Bank ügyfelei több millió dollárt vesztettek el a pénzügyi tervezők helytelen tanácsa miatt, a NAB 20 alkalmazottat bocsátott el hibás vagy hiányos dokumentáció alapján kiadott lakáshitelek nyomán, a Commonwealth Bank pedig elismerte, hogy későn zárolt 53 ezer pénzmosás-gyanús ATM tranzakciót. Mindeközben mind a négy bankot gyanúsítják, hogy manipulálják az alapkamatot. Az elemzők becslése szerint az ausztrál bankok több mint 1 milliárd ausztrál dollárt fizettek a 2008-as pénzügyi válság óta a különböző büntetések és kártérítések miatt − ennek ellenére az óriásbankok továbbra is hatalmas, nem egyszer rekordméretű profitot termelnek.

Ezek nyomán egyre fokozódó nyilvános vita szól arról, hogy a bankok az ügyfeleik, azaz a hétköznapi emberek igényei elé helyezik a profitjuk és a részvényeseik érdekét. Ezért bár az ausztrál miniszterelnök, Malcolm Turnbull eredetileg ellenezte a vizsgálatot, decemberben végül mégis egyetértett azzal, hogy szükség van az ágazatba vetett bizalom helyreállítására. Úgy fogalmazott: az állami vizsgálatnak ki kell terjednie a teljes pénzügyi iparágra, beleértve a biztosítási, a vagyonkezelési és a nyugdíjjárulék-rendszert is. Az óriásbankok üdvözölték a vizsgálatot, a politikai bizonytalanság megszüntetésének módját látva benne.

Így jön létre hamarosan a találó nevű „Bankok, Nyugdíjjárulékok, és a Pénzügyi Szolgáltatóipar Visszaéléseit Vizsgáló Királyi Bizottság”, amely a közbeszédben elterjedt vádak nyomába fog eredni. Bárkinek joga lesz beadvánnyal fordulni a bizottsághoz, és ennek nyomán különösen a banki ügyfelektől várnak sok adatot. A bizottság arra is felhatalmazást kap, hogy feltárja az ágazat felügyeletének és szabályozásának esetleges hiányosságait, a vizsgálóbiztosoknak pedig hatáskörébe tartozik a beadott dokumentumok vizsgálata, tanúkat beidézése és bizonyítékok gyűjtése.

A vizsgálat során a remények szerint javaslatok születhetnek a szektor további szabályozására, és szükség esetén büntetőeljárások is indulhatnak. Ugyanakkor – bár bizonyára születnek új jogorvoslati programok – biztosan nem lesz lehetőség egyedi esetek kártérítésére.

Az utóbbi évtizedben tartottak már hasonló kaliberű állami vizsgálatot, amely a kiskorúak szexuális bántalmazását tárta fel. Ez a vizsgálat végül négy évig tartott – épp ezért A vizsgálat időtartamát 12 hónaposra tervezik, ami azonban a kritikusok szerint nem lesz elegendő az esetek kivizsgálására.

Szemlézte: Ottlik Domonkos