Az Egyesült Államok legbefolyásosabb napilapjai szkeptikusak az amerikai elnök Brüsszelben tett ígéretét illetően.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok a napokban egy jelentős gázmegállapodást hozott tető alá, melynek célja az öreg kontinens ellátásának biztosítása az orosz importtól való függőség fokozatos csökkentése közben. A közbeszédben úgy terjedt el a hír, hogy utóbbi fél idén a tervezett mennyiségen felül 15 milliárd köbméter, majd 2030-ig évi 50 milliárd köbméter cseppfolyósított palagázt szállít az EU területére. Az Európai Bizottság és a Fehér Ház honlapján megjelent közlemények ennél valamelyest ködösebben fogalmaznak: az Egyesült Államok törekszik arra, hogy a nemzetközi partnerekkel együttműködve biztosítsa az EU piaca számára (az említett mennyiséget) – áll a dokumentumokban.
Persze nyilvánvaló, hogy a Biden-adminisztráció ezt elsősorban saját forrásból tervezi megvalósítani, a nemzetközi partnerekkel való együttműködés pedig főleg arra utal, hogy az ázsiai szerződéses vevőket próbálja meggyőzni, hogy mondjanak le némi amerikai szállítmányról az európaiak javára. Erre már a magunk mögött hagyott tél során is volt példa, amikor az orosz-ukrán háború még ugyan nem robbant ki, az energiaválság viszont már javában dübörgött Európában, az amerikai exportőröknek pedig nem volt több kapacitásuk. Nem elég azonban az LNG-tankerhajók átirányítására alapozni.
Ha a fő ázsiai fogyasztóknál egy zord téli időszak köszönt be (a mostanival ellentétben), akkor aligha várható, hogy akár egy köbmétert is engednek a számukra beígért létszükségletű energiahordozóból
– hivatkozik iparági vezetők álláspontjára a Politico.
Nem kérdés tehát, hogy az Egyesült Államokban fel kell pörgetni az elmúlt évtizedben fejlődésnek induló cseppfolyósító kapacitást, ha Washington tartani szeretné magát a megállapodásban foglaltakhoz. Az országban jelenleg 7 exportra alkalmas terminál üzemel, melyek összesen valamivel több mint évi 100 milliárd köbméternyi földgáz cseppfolyósítására és szállítására képesek. Mint arra a Wall Street Journal szerkesztősége emlékeztet, e mennyiség jelentős része Ázsia felé hivatott venni az irányt a hosszú távú szerződések értelmében.
A kínálat fokozásához tehát kellenek új terminálok és vezetékek, az utóbbi időszakban viszont az üzleti napilap szerzőinek elmondása szerint rengeteg projekttervet lesöpörtek az asztalról a progresszív államok és különböző zöld csoportok ellenkezése miatt. A Biden-adminisztráció ezenfelül lelassította a Trump-korszak alatt felgyorsított jóváhagyási folyamatot. Mint kalkulálnak, jelenleg 4-5 év alatt lehet hozzájutni egy gázvezeték építéséhez szükséges engedélyhez, az építkezés pedig szerencsés esetben további 6-9 hónapot vesz igénybe.
Az LNG-projektek kivitelezése ráadásul rendkívül tőkeigényes beruházás, ami csak hosszú távú üzemelés mellett térül meg, ezért a vállalatok alaposan felmérik a politikai és szabályozási környezetet, illetve annak jövőbeli kilátásait.
Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban jelenleg 2 épülő egység mellett 13 engedélyezett, de még kivitelezés alatt nem álló exportterminál-projekt lóg a levegőben, amelyek megvalósításával megduplázódna a szállítási kapacitás.
Mint arra a cikk rámutat, a beruházási kedv eddig azért volt alacsony, mert az európai vevők nem voltak hajlandóak hosszú távú szerződéseket kötni az olcsó orosz gáz miatt. Most úgy tűnik, hogy ez megváltozik, azonban az amerikai kormány kétes retorikája továbbra is eltántoríthatja a vállalkozókat a drága projektek megkezdésétől. A WSJ szerkesztősége szerint legalábbis rendkívül ellentmondásos Joe Biden azon megnyilvánulása, miszerint „a jelenlegi krízishelyzet ösztönzőleg fog hatni az olyan beruházások elindítására, amelyek hozzájárulnak majd az éghajlatvédelmi célok és a kibocsátásmentes jövő eléréséhez”. A Fehér Ház emellett azt is leszögezte, hogy változatlan marad a jelenlegi szabályozási környezet, tehát az új LNG-exportterminálok például továbbra is csak akkor kapnak engedélyt, ha megfelelnek a szigorú klímavédelmi előírásoknak.
Talán Gina McCarthy szavai rémiszthetik el leginkább a tőkét az iparágtól. Az elnöki klímatanácsadó az Amerikai Megújuló Energia Tanács fórumán beismerte, az Egyesült Államok klímavédelmi harca már nem a szénről, hanem a földgázról és az ahhoz köthető infrastruktúráról szól. Mint kiemelte,
nem akarnak olyan tevékenységbe beruházni, aminek a napjai meg vannak számlálva.
Na de mégis melyik cseppfolyósított földgázzal foglalkozó cég vezérigazgatója fog ennek tükrében hosszú távon megtérülő milliárdokat ölni egy projektbe? – teszik fel a költői kérdést a napilap szerzői.
Szemlézte: Irlanda Balázs
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!
