Az internet világa segít változatosabb véleményekkel találkozni – mutatnak rá új kutatások, amelyek szerint az közösségimédia-használók a közhiedelemmel ellentétben mégsem élnek véleménybuborékban. De ha ez így van, mi okozza a társadalmak egyre erősödő politikai megosztottságát? – teszi fel a kérdést David Robson a BBC Future oldalán.
Még a 2000-es évek elején, amikor az elemzők nagy része még mindig az internet adta szabadságon ámuldozott, Cass Sunstein már súlyos kételyeket fogalmazott meg a demokráciára gyakorolt hosszú távú hatása kapcsán.
Állítása szerint bár valóban tömegek lesznek képesek a segítségével társadalmi és földrajzi határokon felülemelkedni, hogy a látásmódjukat kitágítva kiegyensúlyozott véleményt alkothassanak, arra is éppúgy lehetőség lesz, hogy hasonló gondolkodású emberek egymás véleményeivel körülvéve hozzáigazítsák a virtuális valóságukat a saját érdeklődésükhöz és előítéleteikhez.
Ezt a jelenséget nevezte el Sunstein „echo chamber”-nek, azaz visszhangkamrának, amely a vélemények erősebb polarizációjához vezet. A folyamat ráadásul szükségszerűvé vált, ahogy az információk mennyisége túlnőtt az egyén számára befogadható határon.
Bár kétségtelen, hogy a hírfogyasztási szokások befolyásolják a politikai véleményalkotást, Seth Flaxman és oxfordi kutatócsoportja 50 ezer amerikai netező keresési előzményeit elemezve arra jutott, hogy egy egyszerű internetes keresés során valóban csak egy-két médium cikkét olvassa el az érdeklődő, a közösségi média azonban természeténél fogva több forrásból származó, sokszínűbb véleményeknek teszi ki a felhasználókat.
Ezt a 2013-as eredményt erősítette meg a 2016-os amerikai választások előtti Pew-kutatás, valamint az ottawai egyetem kutatója, Dubois is: 2000 brit médiafogyasztásának vizsgálata során mindössze 8%-uk értékelte úgy, hogy megegyező véleményű médiumokkal van körbevéve. Dubois persze a 8%-ot is magas értéknek tartja – ahhoz képest azonban kevés, mint amilyen kép kialakult erről a témáról.
Fontos tapasztalat azonban, hogy ha a véleménybuborék nem is létezik, a változatos források híreinek fogyasztása vissza is üthet, és polarizáltabb politikai nézetekhez vezethet. A Duke University kutatója, Christopher Bail 1600 Twitter-felhasználót kért meg rá, hogy némi juttatásért cserébe kövessenek egy „robotot”, aki különböző politikai véleményekkel találkoztatta a felhasználókat. A felkértek fele vállalta a kihívást, de ahelyett, hogy árnyaltabb véleményeket eredményezett volna a kísérlet, a legtöbben csak megerősödtek az álláspontjaikban.
Vajon milyen pszichológiai tényezők állhatnak a jelenség hátterében? Először is: számos tanulmány mutatta ki a motivált érvelés jelenségét, amely lényege, hogy olyannyira kötődünk a politikai identitásunkhoz, hogy különös erőfeszítésre is képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni egyet nem értő véleményeket, és így ezek ellenére is tovább erősödjünk a meggyőződésünkben.
A Twitter-kísérlet lingvisztikai elemzése kimutatta, hogy republikánus felhasználók több érzelemkifejező szót használtak, amikor liberálisabb nézőponttal találkoztak az oldalukon. A másik szóba jövő jelenség az önengedélyezés pszichológiája: az a tudatalatti hiedelmünk, hogy ha egy kérdésben kinyilvánítottuk a nyitottságunkat, feljogosítva érezzük magunkat, hogy később még előítéletesebb véleményt fogalmazzunk meg. Egy 2008-as tanulmány szerint Barack Obama támogatói később nagyobb valószínűséggel fejtettek ki rasszistaként értékelhető nézetet.
Ezek a kutatási eredmények összességében azt sejtetik, hogy az online politikai diskurzus problémái nem a véleménybuboréknak köszönhetőek, hanem éppen a vélemények sokféleségéből fakadó tudatalatti reakcióinknak.
Ugyanakkor azt sem tagadják, hogy a közösségi média manipulálása és az álhírek terjedése ne lett volna hatással az elműt időszak politikai eseményeire. És ha könnyű válasz nem is ígérkezik erre az online diszharmóniára, segíthet rajta az iskolákban és egyetemeken egyre nagyobb hangsúlyt kapó digitális műveltségének fejlesztése, például a kritikus gondolkodás vagy az előítéletesség felismerése révén. Hiszen hiába közeleg a World Wide Web harmincadik születésnapja, még sokat kell tanulnunk, hogy felelősen tudjunk viselkedni online környezetben is.
Szemlézte: Ottlik Domonkos
