A Harmadik Danube Geopolitikai Csúcs egy kerekasztal-beszélgetésének témája az orosz–ukrán háború utáni Európa és Ázsia volt. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője kiemelte: Oroszország stratégiailag elvesztette a háborút, hiszen nem sikerült eredeti célját – vagyis, hogy történelmet írjon – elérnie.
Demkó Attila hozzátette: a rezsim jelenleg csupán a túlélésére játszik, ugyanakkor a kedvező gazdasági mutatók miatt készen áll egy hosszú háborúra. Arra viszont kicsi az esély, hogy Ukrajna béketárgyalásokat folytasson, nyugati támogatással pedig akár évekig képes lehet a hadviselésre. Amennyiben a háború ukrán győzelemmel, illetve Ukrajna NATO és EU tagságával fejeződne be – melyre a szakértő csekély esélyt lát – nemcsak Ukrajna, hanem Oroszország is rendkívül legyengülnének, a nyereség pedig egy gyenge Európát vonna maga után, melynek el kell viselnie a háború okozta következményeket. Legvalószínűbbnek tartja azonban valamennyi orosz megszállás alatt lévő ukrán terület további, az agresszor általi felügyelését, amelynek következményeként szintén egy gyenge Európa és egy gyenge Ukrajna kerülne ki a konfliktusból, Oroszország pedig – mint Kína szövetségese – a Nyugat legnagyobb lehetséges kihívója lenne. A háború jövőbeli lezárásától eltekintve leszögezhető, hogy
Ukrajna hatalmas infrastrukturális károkat szenvedett, valamint komoly demográfiai kihívással is szembe kell néznie.
Marek Matraszek szerző és kommentátor, a CEC Group elnöke Lengyelország álláspontját ismertette. Felszólalásában hangsúlyozta: Lengyelországban a jelenlegi kormánypárt, illetve az ellenzék is egyetért Ukrajna támogatását illetően. Oroszország kétségkívül agresszor, az egykori Föderáció visszaállítására tett ambíciói pedig komoly fenyegetést jelentenek Európa békéjére nézve. Ami Ukrajnát illeti, Lengyelország a háború kitörése óta csaknem nyolcmillió menekültet fogadott be, akik közül kétmillióan az országban maradtak. A jövőbeli perspektívák kapcsán kiemelte: Lengyelország továbbra is támogatni fogja Ukrajnát, illetve annak NATO-hoz történő csatlakozását.
Prof. Hideshi Tokuchi, a Research Institute for Peace and Security elnöke, 2014 és 2015 között Japán első nemzetközi védelemért felelős miniszterhelyettese Japán és a NATO közötti együttműködésről tartott előadást. Beszédében elmondta: mindkét félnek érdeke a kialakuló biztonságpolitikai kockázatok megfelelő kezelése, a hosszútávú célok – a többi között a tengeri biztonság, a fegyverzet-ellenőrzés és elterjedésük meggátlása, a konzultáció és párbeszéd elősegítése, valamint az alapvető értékek terjesztése. Ezért is bír nagy jelentőséggel mindkét fél számára a kölcsönös együttműködés.
Michael Anton, a Claremont Institute vezető kutatója, aki Donald J. Trump és George W. Bush egykori elnökök idején a Nemzetbiztonsági Tanácsban töltött be pozíciót, az Egyesült Államok stratégiáját ismertette a jelenlegi, konfliktusokkal teli időszakban. Anton véleménye szerint Kína már évszázadok óta komoly kihívást jelent. A történelem során az ázsiai ország a gazdaságában alkalmazott kommunista doktrínáit kénytelen volt elhagyni, hogy prosperálhasson és az életszínvonalon javítani tudjon. Ami pedig az USA és Kína kapcsolatát illeti, Reagan elnök idején a kínai gazdaság fokozatos nyitásba kezdett, mely válaszút elé állította az egykori államfőt, aki végül tovább folytatta a nyitás és az integráció politikáját, mely révén mindkét ország, vagyis Kína és az Egyesült Államok is nyereséges helyzetbe került. Manapság azonban az Államok belátják, hogy Kína komoly kihívást jelent, azonban
a bideni adminisztráció fókuszában a katonai helyzet, és nem a gazdasági kérdések állnak, amelyek sokkal nagyobb kockázatot jelentenek.
Tony Abbott, Ausztrália egykori miniszterelnöke, a Liberális Párt korábbi vezetője Tajvant helyezte beszéde középpontjába. Az egykori kormányfő szerint egy új hidegháború korszakát éljük, amely sokkal veszélyesebb az előbbinél, mivel Kína sokkal fejlettebb, korszerűbb haditechnikával, valamint nagyon pozitív gazdasági mutatókkal rendelkezik. Ebből kifolyólag, ha Amerika nem áll készen, hogy lépéseket tegyen ezzel szemben, az komoly kockázatot jelentene a nemzetközi közösségre nézve. Hangsúlyozta: a jelenlegi válságos helyzet komoly élelmiszerhiányt idézett elő, sőt, a kereskedelem terén is jelentős hiányokkal kellett szembenéznünk. Kínával kapcsolatosan megjegyezte: Hszi Csin-ping a Kínai Kommunista Párt hatalmának megszilárdítására törekszik, és ha kell, erővel beveszi Tajvant, amely nemzetközi szinten több országot – többek között Ausztráliát is – katonailag felkészületlenül érne.
A második panel a geoökonómia jelenségére összpontosított. Václav Klaus a Cseh Köztársaság második elnöke Neven Vidaković, a LOTI Trading LLC vezérigazgatója, valamint Catherine McBride, az Egyesült Királyság Kereskedelmi és Mezőgazdasági Bizottságának tagja is egyetértettek abban, hogy a szabadpiac sokkal előnyösebb, illetve
az országok egyik legfontosabb feladata az, hogy rezilienciát építsenek ki az ellenséges hatalmakkal – például Kínával – szemben.
Václav Klaus beszédében hangsúlyozta: jelenleg nemcsak komoly gazdasági, hanem geopolitikai bizonytalanságban élünk, amely fokozatosan aláássa a gazdaság fejlődését. Ami a Nyugatot illeti, az ott uralkodó ideológiák következtében az fokozatos önpusztításba kezdett. A személyes szabadság és a szabadpiac megszégyenültek, az olyan radikális ideológiák, mint az extrém zöldpolitika, a gender, a multikulturalizmus és az elhatalmasodó NGO-k pedig mára már az újonnan elfogadott ortodoxiákká váltak. A gazdaság autonómiája szinte teljes mértékben eltűnt, a különböző kedvezmények mind komoly terhet róttak rá, a túlzott adózás és a túlzott szabályok pedig közel sem kedvezően hatnak a gazdaságra, amelynek rendszerszintű átalakulásra van szüksége az ismételt prosperáláshoz.
Neven Vidaković mikroökonómiai szempontból közelítette meg a témát. Véleménye szerint az infláció várhatóan nem szűnik meg, csak csökken. A szakértő a jelenlegi inflációt nem maginflációnak, hanem strukturális inflációnak tekinti, amelyet a szigorú monetáris politikák nem fognak tudni megoldani.
Catherine McBride előadásában a Nyugat gazdasági helyzetére összpontosított. Az Európai Zöld megállapodás, a túlzott adózás, valamint a Kínából érkező javak túlzott szubvencionálása a piac eltorzulásához vezetett. Noha a COVID19 pandémiából a nemzetközi közösség nagyrésze kilábalt, Kínának még nem sikerült, ez pedig rányomta bélyegét a kereskedelemre is: komoly hiány keletkezett több alaptermékből, melynek következtében a termelés is stagnáló tendenciát mutatott. Az orosz–ukrán háború kitörése után az Európai Unió a 2014-es szankciókhoz hasonlókkal sújtotta Oroszországot, azonban egyik intézkedés sem bizonyult eredményesnek. Ami pedig Amerikát illeti, a túlzott Kína-függőség közel sem bírt eredményes kimenetellel az Államoknak.
Írta: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
