Dánia klíma- és energiaügyi minisztere október 24-én egy Uniós megbeszélés előtt azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy Dánia közös EU-s fellépést szeretne elérni az európai szélenergia-piac védelmében, kifejezetten a kínai gyártók termékeivel szemben. Valóban veszélyt jelentenek a kínai áruk az európai szélenergia-piacra? Mit jelenthet a közös fellépés?
A megújuló energiára való átállás az európai döntéshozók régóta áhított vágya. A leggyakrabban hangoztatott érv emellett az, hogy a klímaváltozás jelentette fenyegetést csak az energiarendszereink teljes megreformálásával, a fosszilis energiahordozók használatának minimalizálásával szüntethetjük meg.
Van ugyanakkor egy sokkal cinikusabb, de a politikai logikába könnyebben illeszkedő válasz is: a döntéshozók is felismerték az energetikai kiszolgáltatottságban rejlő veszedelmet és a megújulók révén szeretnék országaik energetikai függetlenségét megszerezni.
A szélenergia számos – elsősorban nyugat-európai – ország elsőszámú megújuló energiaforrása. Hála az Atlanti-óceán európai partvidékén uralkodó végtelen szeleknek Nyugat-Európa számára nagy mennyiségben és olcsón áll rendelkezésére a megújuló energia ezen formája. Talán nem is véletlen, hogy Európa legnagyobb, szélenergia-iparban aktív vállalatai mind nyugat-európai központokkal rendelkeznek.
Az utóbbi időben viszont megjelent a konkurencia is, kínai vállalatok formájában.
A legtöbb kapacitást 2023-ban kínai vállalatok adták el, míg az Európában elsőszámú, dániai Vestas csak a globális pódium harmadik helyére fért fel.
A kínai vállalatok 2023-as értékesítésére jellemző, hogy a legtöbb megrendelésük éppen Kínából érkezett – de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnának más piacokon is terjeszkedni.
Így már talán láthatjuk, hogy miért éppen Lars Aagaard, Dánia klíma- és energiaügyi minisztere emelte fel a hangját a kínai szélturbina gyártókkal szemben, arra hivatkozva, hogy a z ottani gyártók unfair előnyben részesülnek a kínai állam támogatásai és megrendelései miatt. Bár aggodalomra lehet oka a piaci részesedését féltő Dániának, a kínai jelenlét ezen a piacon Európában még alacsony – de növekvő!
Chinese wind turbine manufacturers produced 2/3 of global new wind capacity in 2023. 4 of the top 5 manufacturers are Chinese: Goldwind, Envision, Windey, Mingyang.
— Kyle Chan (@kyleichan) August 11, 2024
But 97% of Chinese manufacturers’ installations were in China. Only 1% of Europe’s new wind capacity was Chinese. pic.twitter.com/dEQPERrtj7
Globális viszonylatban viszont már 2022-ben is szembetűnő volt a kínai térnyerés. A teljes piac legnagyobb részét, 34,5%-át tették ki kínai termékek, míg Németország 23,9%-kal a második, Dánia pedig 21,5%-kal a harmadik volt.
A kínai árukkal szembeni európai protekcionizmus évről évre egyre nagyobb méreteket ölt. Idén például már megvalósulni látszik a kínai elektromos autókra kivetendő uniós védővám, ami a kínai autógyártók európai eladásai mellett a németekét is érintheti Kínában. A nyugat-központú világrendet és hegemóniát Kína gazdasági értelemben már régóta feszegeti, amit a meglévő rendszer kedvezményezettjei értelemszerűen rosszallóan figyelnek.
Az Európai Unión belül viszont vannak olyan országok is, melyek nem mérgesítenék el a Kínával való kereskedelmi-gazdasági viszonyukat.
A dán miniszter aggodalma tehát a maga szempontjából nagyon is helytálló, hiszen az EU-s klíma- és energiacélok megvalósítása során sokat nyerhetnek azon, ha a saját, nemzeti tulajdonban lévő cégeiknél landolnak a „zsíros megrendelések”. Ugyanakkor azok az országok, melyek nem rendelkeznek hazai gyártókapacitással, de ugyanúgy meg kell feleljenek a klímacéloknak, sokkal inkább érdekeltek az alacsonyabb áron beszerezhető, minőségükben megfelelő kínai termékek vásárlásában. Az EU-n belül jellemzőek az ilyen elgondolások: lefektetünk egy célt, a megvalósításhoz szükséges ipar pedig néhány ország nemzetgazdaságában koncentrálódik és
így minden tagállamnak a jövedelme ezekhez az országokhoz kell áramoljon. Az így elköltött pénz és más erőforrások pedig jellemzően nem térülnek meg teljesen sohasem – a humántőkéről nem is beszélve.
Természetesen minden csak narratíva kérdése. Létezik olyan álláspont is, mely szerint még ha ez így is van, legalább az európai gazdasági térben marad a jövedelem és nem az elméleti riválisnál köt ki ez a pénz, ezáltal az Európai Unió válik erősebbé és vele együtt az összes tagállam. Úgy gondolom ennek is van igazsága, sőt, az USA példáján keresztül történelmi bizonyítéka is. Viszont az európai fejlődéstörténet, az uniós polgárok és döntéshozók nemzet-centrikus identitása, illetve az egyes országok jogtörténeti fejlődése egészen más dinamikát idéz elő az Európai Unió működésében, mint amit az Egyesült Államok fejlődése során láthattunk – jobb nem tudni, mi lett volna velünk, ha úgy reagálunk a Brexitre, mint az amerikaiak tették a Konföderáció kapcsán!
Amennyiben az EU-s szabályozók kitalálnak egy olyan megoldást, amivel tiltás nélkül, valódi versenyképességi előnyt kialakítva hozzák helyzetbe az európai gyártókat, úgy könnyen megvalósulhat az áhított „közös fellépés”.
Ellenben – ha az eddigi gyakorlatból indulunk ki – sokkal valószínűbbnek tetszik jelenleg az elektromos autókra kivetendő vámhoz hasonló megoldás, mellyel a tagállamok egy részének érdekeit figyelmen kívül hagyják.
Persze erre csak akkor kerülhet sor, ha a dán miniszter szavai megértő fülekre találnak.
Szemlézte: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
