Trump csapata nem tekintené fenyegetésnek a vermonti szenátor elnökjelölését – írja Peter Nicholas a The Atlantic hasábjain.
Donald Trump megszállottan vette célkeresztbe a vezető demokrata elnökjelöltet, Joe Bident. Az elmúlt évben körülbelül 270 ezer dollárt költött Biden-ellenes Facebook-reklámokra – többet, mint bármely más demokrata jelöltre. Amikor azonban Biden lendülete lankadni kezdett és Sanders vette át a vezetést, az „Álmos Joe” reklámok is ritkultak, és nem jelentek meg annak Sanders-ellenes megfelelői sem.
Trump korábbi és jelenlegi politikai tanácsadói közölték, hogy Trump számára Sanders a leggyengébb ellenfél, ezért sem állnak a felemelkedése útjába. Úgy tűnik, Sanders jelölésére nem tekintenek fenyegetésként.
Ha Sanders továbbjut, a stratégia majd a demokratikus szocialista nézeteinek megkérdőjelezése lesz, és a szavazók félelmének erősítése, hogy Sanders a szabadságjogaikat akarja csökkenteni. (Minden demokrata jelöltnél várhatóan ez lesz a taktika, a tény, hogy Sanders bemutatkozásában szerepel a konkrét megnevezés, csak a Trump-csapat dolgát könnyíti.) Ha pedig Sanders nem jut tovább, Trump majd amellett érvel, hogy Sanders igazságtalanul lett megfosztva ettől a lehetőségtől, ezzel elérve, hogy a kiábrándult szavazó vagy otthon maradjon, vagy a republikánus oldalra pártoljon.
Ha Trump Sanderst támadná és ezzel elvágná magát a Sanders-szavazótábornál, az újraválasztását tenné kockára. Brian Schaffner politológus 2016-ban kiadott elemzése szerint, több tízezer Sanders-szavazó állt át Trump oldalára Wisconsin, Michigan és Pennsylvania államokban. Ha ezek a szavazók demokrata oldalon maradnak, Hillary Clinton vitte volna az államokat és ezzel az egész választást is.
Meg lehet figyelni, hogy Trump, aki mestere a nyers, diszkrimináció nélküli sértegetéseknek, legyen szó tizenéves klímaaktivistákról, Gold Star-családokról, vagy elhunyt törvényhozókról, sokatmondóan visszafogott, amikor Sanders kerül témába. Bár Sanders Trumpot kóros hazudozónak titulálta, Trump mégis szinte Bernie-támogatóként nyilatkozik. Még az elnök által előszeretetten használt „Őrült Bernie” becenév is enyhének tűnik Trump-mércével nézve.
Trump ennek ellenére nem nevezhető érzelgősnek, főleg, amikor olyan véres sportról van szó, mint a politika. A haszonmaximalizálás érvényesül, még akkor is, ha lehet valamiféle párhuzamot vonni a Trumpot és Sanderst ért szervezett, pártos támadások között. Valós érzésekről szó sincsen, és ezt a Sanders-kampány is tudja. „Nem hatnak meg minket Trump krokodilkönnyei”, közölte a kampány főtanácsadója, Jeff Weaver, arra reagálva, ahogy az elnöki csapat a Sanders elleni politikai üldözést sérelmezte.
Egy Wall Street Journal / NBC News közvéleménykutatás kimutatta, hogy Sanders rosszabbul szerepelne az elnökválasztáson, mint Biden vagy a korábbi New York-i polgármester Mike Bloomberg. Ennél is talán szembetűnőbb viszont a tanulmány azon eredménye, miszerint az emberek 67 százalékának legalábbis fenntartásai lennének egy nyíltan szocialista jelölttel szemben.
Mike Pence szenior politikai tanácsadója, Marty Obst megjegyezte: „Tetszik az ötlet, hogy Sandersnek Dél-Floridában kelljen a demokratikus szocializmus és a kommunizmus közötti különbséget magyaráznia olyan embereknek, akik az elnyomás elől menekültek az országba”.
Minden elnökjelölt tulajdonképpen a biztos győzelemre pályázik, de 2016-ban a Clinton-kampány már elkövette azt a kulcsfontosságú hibát, hogy alábecsült egy jelöltet. Trump esélyeit olyan alacsonyra lőtték, hogy még két vörös állam – Arizona és Georgia államok – megnyerésében is bíztak. Ehhez képest, nemhogy a két államot, de az egész választást sikerült elbukniuk.
Trumpnak, akit ilyen módon alábecsültek 2016-ban, különösen figyelnie kell arra, hogy hasonló hibát ő maga ne kövessen el.
Szemlézte: Buzási Ramóna
