A Trump-kormányzat sokszor ellentétes lépésekre határozza el magát a politikai porondon. Az elnök hajlamos előnyhöz juttatni a nagyvállalatokat és támaszkodni a közszférára, hogy orvosolja a társadalom problémáit. Trump ezen lépései korántsem részei a konzervatív politikai tradícióknak. „Az új adminisztráció viszont alkalmanként megmutatja republikánus oldalát is, amely viszont mindeddig nem kapott elegendő figyelmet” – írja Noah Rothman a Commentary magazinban megjelent cikkében.
A 2011-es fehér házi tudósítók vacsorájának eseményeit újravizsgálva, ma már a baloldali médiumok is csatlakoztak azon véleményhez, hogy Obama modortalanul bánt Trumppal, megalázva őt a gálaesten. Most, hogy megfordultak a szerepek, az újonnan beiktatott elnöknek lehetősége támadt, hogy bosszút álljon azon a társaságon, amelyik Rothman szerint hátat fordított neki − amikor épp azzal a feladattal lettek megbízva, hogy felelősségre vonják a politikai hatalommal rendelkező elitet.
Trump viszont visszautasította a meghívást és február közepén egy tweeten keresztül üzent: „Idén nem fogok részt venni a fehér házi tudósítók vacsoráján. Minden jót és egy csodás estét kívánok.”
Nem valószínű, hogy az elnök − maga mögött hagyva régi sérelmeit − megbocsátott volna a hangosan kacagó riportereknek. Inkább az elnöki befolyását kihasználva igyekszik elrabolni a jelentőségét a hagyományos eseménynek. Ha valóban ez Trump szándéka, akkor döntése kísértetiesen hasonlít a Coolidge-korszak módszereihez.
Szokatlanul konzervatív lépésre szánta el magát az elnök a szövetségi kormányzat költségvetési réformjának kapcsán is. A Washington Post szerint az elnök tervei a legnagyobb költségvetés-csökkentést jelentenék a II. világháború óta. Nagyobb hangsúlyt kapna a védelem és az amerikai belbiztonság, viszont jelentős megszorításokra számíthatnak többek között olyan programok, amelyek lakhatással kapcsolatos segítségnyújtást adnak, külföldre szánt adományokat továbbítanak, környezetvédelmi szabályok betartására ügyelnek, kutatásokat támogatnak és a közszolgálati műsorszórást biztosítják.
Azon amerikaiak számára, akik úgy gondolják, hogy a gazdag Washington DC egy nagyobb probléma része, Trump megszorításai szükségesnek tűnnek. A Washington Post szerint a kiadások megfékezésével a házárak, a teljes idős foglalkoztatottság és a fizetések csökkennének a fővárosban.
„Bizonyára semmi nemes nincs abban, ha rosszat kívánunk valakinek, viszont korunk nem bővelkedik nagylelkű tettekben” – véli Rothman. Ha a közvéleményt meg kell győzni a költségvetés csökkentés szükségszerűségéről, akkor hatékony módszer lehet rámutatni arra, hogy ennek leginkább az Egyesült Államok többi részénél jóval gazdagabb Washington DC látja majd kárát.
Trump megszorításai nem újszerűek és nem is egy politikai vákuumban alakultak ki. Már Obama is igyekezett csökkenti a szövetségi alkalmazottak kifizetéseit és megfékezni a civil megbízások költségeit. Viszont az állam Trump keze alatt is továbbra évente 4 ezer milliárd dollárt fog költeni, amely összeg kétharmadát szegényeket segítő programokra és egyéb jogosultságok kifizetésére fogja fordítani.
Bár Trump lépései ritkán konzervatívak, az adminisztráció kezdeti fázisát meghatározó politika és személyi befolyás viszont minden bizonnyal republikánus érzületű döntéseket eredményezett. „Feltételezve, hogy a konzervatívok szívesen látnak ilyesfajta fejleményeket, érdemes lenne ebben támogatás nyújtaniuk az elnöknek” – zárja a cikket Rothman.
Szemlézte: Daam Alexandra
