Blog

ECOWAS: Mit takar Burkina Faso, Mali és Nigéria kilépése?

2024. január 28-án Burkina Faso, Mali és Niger katonai juntái közösen jelentették be azonnali távozásukat az ECOWAS afrikai gazdasági szervezetből. Kilépésük komoly kérdéseket vet fel a regionális kapcsolatok dinamikájára és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (WAEMU) és a Nyugat-afrikai…

2024. január 28-án Burkina Faso, Mali és Niger katonai juntái közösen jelentették be azonnali távozásukat az ECOWAS afrikai gazdasági szervezetből. Kilépésük komoly kérdéseket vet fel a regionális kapcsolatok dinamikájára és a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unió (WAEMU) és a Nyugat-afrikai Communauté Financiere Africaine (CFA)-frank stabilitására nézve is. A három ország döntése szélesebb körű politikai-gazdasági-biztonsági stratégiák lenyomata.

2023. szeptember 16-án Burkina Faso, Mali és Niger merész lépést tett az Alliance des États du Sahel (AES, angolul: Alliance of Sahel States) létrehozásával – amely az ECOWAS nigeri katonai beavatkozásának fenyegetésére válaszul létrejött védelmi egyezmény.

Ez az együttműködés azután alakult, hogy az Abdourahamane Tchiani vezette katonai junta letartóztatta Niger korábban megválasztott elnökét, Mohamed Bazoumot.

Az ECOWAS és a WAEMU ezt követő gazdasági szankciói fokozták a feszült geopolitikai helyzetet, ami arra késztette az AES-t, hogy 2024. január 28-án bejelentse azonnali kilépését az ECOWAS-ból. Kivonulásuk egyértelmű jelzője az egyre fokozódó instabilitásnak, a regionális integrációs erőfeszítések visszaszorulásának és a Száhel államai közt növekvő bizalmatlanságnak.

Az AES, amely erős frankofóbiával és forradalmi, újító ambíciókkal rendelkező tagokból áll, azt állítja, hogy az ECOWAS "eltávolodott alapító atyáinak eszméitől és a pánafrikanizmustól".

2022. január 9-én az ECOWAS szigorú szankciókat vezetett be Malival szemben az átmeneti kormány azon döntése miatt, hogy 2026-ig halasztja a választásokat – megsértve a 2020 augusztusi puccs után eredetileg ígért 18 hónapos átmeneti időszakot.

2023 augusztusának elején az ECOWAS egy másik puccsot követően fokozta a nigeri katonai junta elleni szankciókat, és katonai beavatkozásra figyelmeztetett. A szankciók – beleértve a kereskedelmi és pénzügyi tranzakciók felfüggesztését, vagyonbefagyasztást és a nagykövetek visszahívását – súlyos nehézségeket okoztak ezeknek az országoknak, amelyek már amúgy is belső instabilitással és terrorizmussal küzdenek.

A szigorú reakciónak az volt a célja, hogy megakadályozzák a katonai puccsok dominó-szerű kirobbanását egy olyan régióban, amely 2020 óta hajlamos az ilyen incidensekre.

Az AES több közös vonást mutat a WAEMU-val, mint az ECOWAS-szal. Annak nyolc tagállama (Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál és Togo) ugyanazt a valutát, a Nyugat-afrikai Államok Központi Bankja (BCEAO) által szabályozott CFA-frankot használja, illetve a francia a közös nyelv – mindkettő a Franciaországgal folytatott gyarmati történelmük eredménye.

A katonai juntákra nehezedő nyomás fokozása érdekében a WAEMU államok drasztikus intézkedést hoztak, és elvágták Mali és Niger hozzáférését a BCEAO számlákhoz, ami pénzügyi válságokhoz és adósságcsődökhöz vezetett.

A szankciók kedvezőtlen hatást gyakoroltak a rezsimre, és a lakosság viselte a terheket, amint az Niger esetében is nyilvánvaló. A szankciókra válaszul az AES úgy döntött, hogy megszakítja kapcsolatait az ECOWAS-szal, arra hivatkozva, hogy az engedett a külföldi befolyásnak, elárulta alapelveit, és ezzel “fenyegetést” jelentett tagállamai számára.

Bár Franciaországot nem említik kifejezetten, a junták következetesen elítélik Párizs beavatkozásait és gyarmati hozzáállását, különösen a CFA-frank intézményi berendezkedését illetően. Az AES azt állítja, hogy a CFA-frank Franciaország gazdasági államvezetésének és “gazdasági gyarmatosításának” eszköze. A regionális szervezetek által bevezetett szankciókat véleményük szerint a francia kormány és a hasonló gondolkodású nyugati államok befolyásolják.

A mélyreható reformokra vagy a CFA-frank megszűnésére vonatkozó követelések az 1960-as évekre nyúlnak vissza, az afrikai államok függetlenségét követő időszakra. 1945-ös megalakulása óta a CFA-frank rugalmasságról tett tanúbizonyságot, mivel Franciaország következetesen igazította a valutát a kihívások kezeléséhez. Az afrikai ügynökségek és a francia befolyás csökkentését támogató pánafrikanista mozgalmak nyomása 2019-ben reformokhoz vezetett, a valuta "eco" névre való átnevezéséhez, a francia kincstár tartaléktartási követelményének megszüntetéséhez és a francia képviselők visszavonásához az UEMOA döntéshozó testületeiből. E változások ellenére a CFA-frank továbbra is az euróhoz van kötve, és a francia kincstár korlátlan konvertibilitást biztosít, miközben naponta ellenőrzi a tartalékokat.

2023 decemberében Franciaország Burkina Faso és Mali példáját követve kivonta hadseregét Nigerből, a régió utolsó katonai szövetségeséből – ez a követelés visszhangzott a 2020–2022-es puccsok után.

1500 katona hagyta el Nigert, szimbolizálva az utolsó stratégiai katonai akciót Párizs és Ouagadougou, Bamako és Niamey vezetései között.

A kormányzó tábornokok megszakították kapcsolataikat számos nyugati partnerrel, és egyre szorosabban igazodnak a nem nyugati hatalmakhoz, köztük Oroszországhoz, Kínához és Iránhoz.

2023. november 25-én Burkina Faso, Mali és Niger pénzügy- és gazdasági miniszterei közösen kinyilvánították szándékukat egy stabilizációs alap létrehozására, egy beruházási bank létrehozására, valamint a valódi gazdasági és monetáris unió felé történő előrelépésre. Az AES ezen lépése a WAEMU alternatíváinak keresését jelzi.
Az új intézmények létrehozása azonban kihívást jelentene, tekintettel a szövetség korlátozott technológiai és technikai infrastruktúrájára, illetve minimális “valutatermelő” képességére. Jelentős problémák merülnek fel továbbá a három állam fejlettsége, fiskális rendszerei és gazdasági struktúrái közötti különbségekből adódóan. Ha kilépnek a CFA frankból, ezek az országok sok más afrikai nemzet mintáját követve valutájukat külföldön lesznek kénytelenek előállítani.

A WAEMU-ból és a CFA-frankból való kilépésük várhatóan jelentősebb befolyást gyakorolna a regionális intézményekre, mint az ECOWAS-ra, mivel az AES a WAEMU GDP-jének több mint 30%-át teszi ki. Ezek az államok jelentős erőforrás-tartalékokkal büszkélkedhetnek, Niger a 7. legnagyobb globális urántermelő, Burkina Faso 2020-ban Afrika harmadik legnagyobb gyapottermelője volt, és 2022-ben együttesen a régió termelésének mintegy 70% -át adta.

Az AES ECOWAS-ból való kilépése határozottan jelzi ezen államok eltökéltségét a hatalom megtartása és eddigi terveik, stratégiáik folytatása iránt. Kilépésük arra kényszerítheti a WAEMU államait, hogy újragondolják gazdasági szankcióikat – olyan alternatív megközelítések megfontolását követelve, amelyek képesek megfékezni e három tagállam destabilizáló intézkedéseit, a régió jelenleg is fennálló bizonytalanságait tovább súlyosbítva.
Burkina Faso, Mali és Niger kilépése az ECOWAS-ból kiemeli a régión belüli szélesebb körű geopolitikai változásokat, beleértve Franciaország csökkenő befolyását és a regionális szereplők növekvő magabiztosságát. A francia katonai erők kivonása Nigerből és az AES-tagállamok nem nyugati hatalmakhoz való igazodása a Nyugat-Afrikán belüli hatalmi dinamika átrendeződését jelzi – amely továbbra is küzd a belső feszültségekkel, a terrorizmussal és a gazdaság kihívásaival.

Szemlézte: Pálházi-Nagy Fanni

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon