A következő európai ország, amely választások elé néz, Spanyolország: az állampolgárok július 23-án járulnak az urnákhoz. Míg a közvélemény-kutatások szerint egyik vezető párt sem éri majd el a kormányalakításhoz szükséges többséget, egy euroszkeptikus, bevándorlásellenes mozgalom könnyen a kormánykoalíció tagjává válhat.
Pedro Sánchez miniszterelnök azután jelentette be az országyűlési választásokat, hogy pártja, a kormányzó Szocialista Párt (PSOE) a májusi regionális választásokon verseget szenvedett a legnagyobb ellenzéki párttól, a konzervatív Néppárttól (PP). Míg a bejentés sokakat meglepett annak fényében, hogy a vereség óta rendkívül kevés idő telt még el, mások szerint az új választások kiíírásával a kormány azt igyekezett megakadályozni, hogy a Szocialista Párt szétszakadjon.
A jelenlegi kampány meghatározó témája a gazdaság helyzete. Míg a spanyol infláció majdnem sereghajtó Európában, az ország mély munkanélküliségi válsággal néz szembe: a munkaképes korú lakosság 13%-ának nincs állása, ami a teljes Európai Unióban a legmagasabb adatnak számít.
Az ország egy főre jutó nemzeti össztermékét (GDP) immár rendre meghaladják olyan kisebb országok is, mint Litvánia és Ciprus.
Ugyancsak fontos téma a spanyol egység jövője, valamint a kormány ellentmondásos kapcsolata bizonyos elszakadáspárti politikussal. A Néppárt és a nacionalista Vox párt például árulónak nevezte a miniszterelnököt, miután az kegyelemben részesített (baszk és katalán) szeparatistákat, valamint egyezkedett is szeparatista pártokkal annak érdekében, hogy megszavaztatassa sokat vitatott reformjait.
Viszont, míg a spanyol „politikai centrum” kétségtelenül jobb napokat is látott, hanyatlása nem oly szembetűnő, mint számos másik európai országban, nevezetesen Franciaországban, Németországban, vagy Ausztriában. A legújabb közvéleménykutatások szerint a voksolni vágyók közel kétharmada (62%) a két vezető párt egyikére szavazna – a Néppártot 34, Sánchez szocialistáit 28%-ra mérik.
Ugyanakkor a politikai osztállyal szembehelyezkedő erők támogatotsága is emelkedik – talán nem is nagy meglepetés ez figyelembe véve az elmúlt évek spanyol közéletének feszült hangulatát,
kezdve a katalán függetlenségi mozgalomtól a pandémia kormányzati kezeléséig. A nacionalista Vox igyekezett az egymást követő gócpontokat saját narratívái szerint keretezni, még ha ezek időnként változtak is, nevezetesen az ukrajnai háború kapcsán.
Annak ellenére, hogy a pártot kezdetben megosztotta a háború és számos vezető politikusa megtagadta a nyílt kiállást Ukrajna mellett, a pártvezér, Santiago Abascal napjainkban már a megtámadott nemzet harcias védelmezőjeként pozicionálja magát. Egy parlamenti felszólalása alkalmával például különbséget tett a muszlim bevándorlók és az ukrán menekültek között, kijelentve, hogy
mindenki megérti a különbséget az ukrán menekültek és a besorozható korú muszlim férfiak között, akik bizony Európa határainak elveszejtésére indultak azzal a szándékkal, hogy destabilizálják és gyarmatosítsák a földrészünket.”
A Vox komoly reakciós retorikát épített a különböző kulturális ügyek mentén is. A Szocialista Párt panaszát követően például nemrég távolított el egy korábban kihelyezett óriásplakátot, ami a feminista, kommunista, LMBTQ és katalán szimbólumokat ábrázolta a kukába kihajítva. „Döntsd el, mi számít”, olvashatták előtte a polgárok.
Decide lo que importa:
— VOX �� (@vox_es) June 17, 2023
✅ Libertad
✅ Seguridad
✅ Fronteras
✅ Familia
✅ Campo
✅ Industria
¡Acude al gran acto público de clausura de la Asamblea de VOX!
� En el Palacio Municipal de IFEMA, #Madrid
� Sábado 24 de junio.
⏰ A las 12:00. pic.twitter.com/KwjqqL6TGn
A közvéleménykutatások a pártot 14% körül mérik, éppen valamivel a baloldali ellenzéki szövetség, a Sumar (Egyesüljünk) előtt. Ugyanakkor annak fényében, hogy egyik vezető párt sem tűnik kimondottan esélyesnek arra, hogy kormányképes többséget szerezzen vasárnap, a nacionalisták akár még királycsinálók is lehetnek.
A májusi regionális választások óta már egyébként is köttettek koalíciós szerződések a Néppárt és a Vox között, nevezetsen Valencia és Extremadura tartományokban. Míg némi feszültség azért fennáll a két párt között, amennyiben a választások eredménye beigazolja a felméréseket, esélyesnek tűnik egy koalíciós szerződés megkötése. Ennek fényében a július 23-i spanyol választások akár méginkább szétzilálhatják a gyengélkedő európai centrumot.
Szemlézte: Béndek Ábris
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
